Stalag 17

A 17-es fogolytábor

A film nyitányaként felhangzik a mondat, hogy soha nem csináltak még háborús filmet a hadifoglyokról. Szegény narrátorunk ekkor még nem sejthette, hogy a 21. századra több tucat remekmű készül ezen apropóból. (Schindler listája, Menekülés a győzelembe, Hart háborúja …)

Javában dúl a második világháború, mi közben egy sereg amcsii katona nyögi a szokásos hadifoglyok életet a híres német 17-es fogolytáborban. Persze a napi rutinon túl csak egyetlen egy cél lebeg előttük, megszökni a barakkból. Többnyire azzal töltik az idejüket, hogy azon mesterkednek, hogyan segíthetnének egymásnak megszökni. De a Fritzek is rafkósak annyira, hogy minden ilyen nemű kísérletet megakadályozzanak. J. J. Sefton őrmester (Holden), az éles nyelvű jenki katona mind addig ki marad a buliból, még rá nem terelődik a spiclisség gyanúja.

A több mint 60 éves alkotás az amerikai reményt lovagolja meg, amely már sokszor kihúzta őket a csávából. Nincs fölösleges szál csak a tiszta hazafiasság és bajtársiasság. William Holdenről pedig mindenki tudja, hogy korának Harrison Fordja volt. Bármilyen svindlis vagy csibészt életre tudott kelteni és nem rémült meg a honvédségtől sem.

Sophie's Choice (1982)

Sophie választása

Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.

Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.

Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.

Der Untergang (2004)

Hitler - A bukás

Hitler és közvetlen hozzátartozóinak részetekbe menő bemutatása nem egy hálás feladat. Pedig ez a mű nem kevesebbre hívatott, mint a Fürert az utolsó óraiban, bukásra kárhoztatva bemutatni.

   

1945-ben járunk a németek már elbukták a háborút. Hitler (Bruno Ganz), családja és közvetlen beosztottjai egy berlini vezetőségi bunkerbe ássák be magukat, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy a város lángokban áll. Közülük néhányan és a helyi Jugendek hisznek még a fordulatban, de a realitás nem ezt mutatja. Az oroszok már a „spájzban” vannak, egyre több német katonatiszt és diplomata adja meg magát az előre nyomuló szövetségesnek. Hitler viszont a precízen megtervezett öngyilkosság mellet dönt és hű társai Braun és Goebbels-ék is követik vezetőjüket a halálba és nem hajlandóak kapitulálni.

Hitler utolsó óráinak szimfóniáját az utódnép tökéletesen varázsolja vászonra. Apróságokban elveszés, pontos történelmi hűség, szigorú egyenes játék jellemezi a filmet. A forgatókönyv pedig a „Nem hal, nem lát és nem beszél” elvet követi.

Tökéletes és felkavaró képsorok szoros egymásutánja, németes barokk világgal.

Defiance (2008)

Ellenállók

Az amerikai háborús filmek 21. századi nagymestere egy bibliai szerű igaz történetet hozott a Holokauszt emlékévtized megnyitására.

A Bielski fivérek (Daniel Carig és Liev Schreiber) a háború előtt piti kis bűnözésből élteket. Azonban a szüleiket meggyilkolták a helyi (lengyel) náci szimpatizánsok. Ők ahelyett, hogy bevonulnának a gettóba, inkább az erdőbe bujkálnak és bosszút forralnak. Arra viszont nem számítanak, hogy többen csatlakoznak hozzájuk, akik közt akad olyan, aki partizánná akar válni és van, aki csak túl akarja élni a borzalmakat. A két legidősebb fivér vállalják, hogy oltalmazzák és megvédik a helyi kolónia tagjait.

Zwick filmjén meglátszik Mózes történetének nyomai, sőt nem is titkolja, ő bizony ezekből a klisékből építkezik. Egy naturalista filmet akart készíteni gyönyörű képekkel és kiváló alakításokkal.

Nem emelkedik ki a háború borzalmait bemutató filmek közül az biztos, de nem lehet neki felróni, hiszen annyira lenyűgöző, hogy magával ragadja az embert.

Inglourious Bastards (2009)

Becstelen brigantyk (IMDB)

Quentin Tarantino nagyszabású háborús eposza ínyencségnek számít a rendező repertoárjában.

A direktorunktól már megszokhattuk a több szálon futó cselekményt. Most nem kevergeti az idősíkokat, csak bemutatja a főszereplőket ámulatba ejtően gyönyörű képekkel megspékelve. Egyfelől az intellinges „zsidóvadász” Landát (Christoph Waltz lenyűgöző alakítása) nem éppen a könyörületes oldaláról ismerhetjük meg a nyitó képkockákon. A zsidó Aldo Raine (Brad Pit, legjobb játékait is hajazza) az ellentéte ellenségének, fennkölt és egyfolytában jár a szája. Ő és kis osztaga jó apacs módjára vadászik azokra, aki német egyenruhát viselnek. A film kap még egy francia szálat is, innentől kezdve egy kis mozi lesz az események központja. QT-nél már megszokhattuk, már hogy mellékszerepekben se kezdő aktorok serénykednek (csak egy pár név a teljeség kedvéért: Til Schweiger, Michael Fassbender, Diane Kruger). Na és akkor miről is szól a mozi? Biztos, hogy nem árulok el nagy titkokat, ha leírom: a II világháborúról. Viszont ehhez hozzávesszük Tarantino stílusát, meglepődve figyeljük, hogy ez nem az a történelem, amit töri órán hallottuk. Néhány momentum, ami kiemeli a filmet, hasonló társai közül:

- Aldo szájából elhangzó rengeteg gúnynév a friccekre'.

- Francia, német és egy kicsi olasz nyelvlecke a'la Waltz

- A német filmtörténelem bemutatás Mike Myers tolmácsolásában

És még reggelig sorolhatnám...

Minden filmkocka tökéletes kapcsolódik egymáshoz, nincsenek üres járatok, a feszültség végig érezhető a filmben, másodszori megnézés után is. Ez ritka dolog nálam legalábbis!

tás

Cross of Iron (1977)

Vaskereszt

Nosztalgiából előszeretettel kutakodok a 70-80-as évek háborús klasszikusai között.

A második világháború alatt, valahol az orosz fronton egy ezrednyi katona rostokol, próbálnak életbe maradni, érzik közeleg a háború vége. Csak arra nem számítanak, hogy nyakukba kapják a „buzgómócsing” Stransky századost. Aki persze abba hitbe van, végre megszerezheti a hőn áhított vaskeresztjét. Rövidesen összetűzésbe kerül Steinerrel (James Coburn) aki viszont egy „két lábon járó hősiesség”. Nem árulok el nagy titkot, hogy a kettőjük vetélkedéséről szól a továbbiakban a történet. 

A film minden pillanatán érződik nevelő célzat. Mondanivalója is lehetne, hogy mindenki tisztába van azzal, hogy: a náci az rossz, de senki nem tesz ellene semmit. Tulajdonképpen nem kapunk választ egyik főhős motivációjára se, de bölcsességet csak úgy ontják magukból.

Kíváncsiság véget bárki megnézheti, de nekem ez most nem jött be.

The Eagle Has Landed (1976)

A sas leszállt

Rég láttam már jó háborús filmet, gondoltam előveszek egyet a nagy klasszikusok közül-

Az alap történet jónak ígérkezett, a II. világháború vége fele járunk, amikor is Hitler fejéből kipattan a szikra, mi lenne ha elrabolnák Churchillt. A terv elkészítésére Radl ezredest (Robert Duvall) bízzák meg, aki elméletbe össze is rakja a tökéletes bandát. Az „ellenségem, ellensége a barátom” címszóval, részt vesz az akcióban az ír „csodabogár” Devlin (Donald Sutherland) és angolosan „jó németes” Steiner (Michael Caine) repülős osztagával, nekik jut a feladat, hogy ezt az őrültséget megvalósítsák. Pár formaság elintézése után a kis csapat tagjai egy angliai kisfaluba találja magát, ahová a brit államfő hamarosan tiszteletét teszi. 

Mind három főszereplő tökéletes választás, nem életük legjobb alakítása, de látszik a zsigerükbe van a szakma. A sztori elég pörgős, a kornak megfelelően az akciók is jók.

Összességben egy jó film, a műfaj kedvelőinek kötelező darab.

The Debt (2010)

Azadósság

Mondom, jöjjön egy háborús, Moszados, tikosügynökös film, legalább is az előzetes erről szólt

Rachel Singer (Helen Mirren) valaha kiváló titkosügynök volt. Anno még sikerült a társaival eltenni a láb alól egy náci háborús bűnöst. Lánya papírra vetette a történetet, nagy sikerű könyv lett belőle, ma már ünnepelt sztárok az akcióba részt vevők. Egyszer csak az osztag egyik tagjával történik valami és fény derül egy „adósságra” régről. Ezek után felpörögnek az események és visszatérünk a múltba.

A három főszereplő zseniális alakítást tesz le az asztalra. Akcióban és fordulatokban bővelkedő filmet tár elénk a rendező.

Talán azért tetszett ennyire, mert teljesen másra számítottam, a beharangozó elolvasása után. Bátran ajánlom, … na nem kell félni tőle!

The Scarlet and the Black (1983)

Bíbor és Fekete
Jöhet a következő film a pakkból?! A téma megint a II. világháború.

A film első fele nehezen indul be, kicsit vontatott, de a közepétől viszont kárpótol bennünket. Előkerülnek a rosszak, élükön Herbert Kapler ezredes (Christopher Pulmer) akinek minden vágya, hogy a római császárok örökébe lépjen. Persze itt is akad egy ember, aki ezt szeretné meghiúsítani, ő nem más mint, Monsignor Hugh O'Flaherty (Gregory Peck, lubickol a szerepben), akit a Vatikánban kell keresni. Ő egy ír pap, amolyan Robin Hood és James Bond keveréke, bokszol, golfozik, szereti a hölgytársaságot és remekül kivágja magát bármilyen slamasztikából, mellesleg több mint ezer hadifoglyot bújtat. Naná, hogy ahol tud bele köp a nácik levesébe.  Megkezdődik a macska egér játék, amiben többször találkozik a két főszereplő, ilyenkor pedig parázs viták alakulnak ki, zseniális színészi játékkal megtűzdelve.

Sok esetben emlékeztetve a Szemtől szemben éttermi jelentére (vagy fordítva). A operatőr munka is kivételes, Róma megér egy misét.
Szerintem mindenképpen érdemes megnézni a filmet, főleg a mai korosztálynak, akik lányos kinézetű tini sztárokon nőnek fel. Ez a film is jól bizonyítja, ezek a kemény kalapos, élére vasalt öltönyös színészek bármit hitelesen el tudnak játszani.