Sophie's Choice (1982)

Sophie választása

Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.

Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.

Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.

The Drop (2014)

Dennis Lehane kortárs krimiagytörszt széles vásznon  feldolgozott regénye. A sokadik.  A Viharsziget, a Hideg nyomon, a Titokzatos folyó után. Hát emberek, ezek aztán az igazán fajsúlyos filmek krimi kategóriában az utóbbi években, szóval ideje lenne Lahane mesterrel könyvben is ismerkedni. 

Bob (Tom Hardy) egy bárban dolgozik pultosként. A bár, ami régen a nagybácsié (Marv kuzin, alias James Gandolfini) volt, most lerakóhelyként is funkcionál a csecsen maffia óvó keze alatt. Néha bejön valaki egy borítékkal, Bob és Marv elrakja a cuccot, amíg valaki nem jön érte. Ez Brooklyn egyik sötét kis titka.

Minden flottul megy, amíg két öngyilkos hajlamú marha ki nem rabolja a bárt és el nem viszi a maffia pénzét. 

Ez nagy gond, nem csak nekik, hanem a bárban dolgozóknak is. 

Valaki fizetni fog, nemcsak dollárral, hanem vérrel is. 

Közben Bob talál egy kiskutyát és kutyamentés közben megismerkedik Nadia-val (Noomi Rapace). 

Apró, de jelentős momentumai a filmnek, amikor mindkét sebezett ember a kutyának köszönhetően nyit a külvilág felé. Miközben néha úgy tűnik, Bob a világát sem tudja, körülötte zajlanak az események, csak az a kérdés, felszínen tud-e maradni, vagy elsodorja az ár. 

Kiváló színészek dobják fel az amúgy kicsit szegényes történetet. Erre is csak most jöttem rá, mármint hogy a sztori nem nagy durranás. A rövidke (és nagyon lassú) történet jól fel van építve, az utolsó fél órában jobban izgultam, mint a Pókember sokadik részén, mikor a hálóvetőből elfogy a patron (ja, az csak a képregényben van, bocs) és zuhan a föld felé, vagy majdnem nem ment meg valakit. Pedig nem verekedtek, nem lövöldöztek össze-vissza, nem ordibáltak. Mesteri.

Igazi bűnfilm, ami attól lehet még pikánsabb, hogy talán a való életben is így zajlanak a dolgok. Csak tudd, hol a helyed a táplálékláncban és nem lehet nagy gond. Ez a lényeg.

Tom Hardy rajongóknak, krimiőrülteknek, kutyabolondoknak kötelező. Meg aki egy jó filmet akar nézni, annak is.