Sophie's Choice (1982)

Sophie választása

Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.

Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.

Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.

Der Untergang (2004)

Hitler - A bukás

Hitler és közvetlen hozzátartozóinak részetekbe menő bemutatása nem egy hálás feladat. Pedig ez a mű nem kevesebbre hívatott, mint a Fürert az utolsó óraiban, bukásra kárhoztatva bemutatni.

   

1945-ben járunk a németek már elbukták a háborút. Hitler (Bruno Ganz), családja és közvetlen beosztottjai egy berlini vezetőségi bunkerbe ássák be magukat, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy a város lángokban áll. Közülük néhányan és a helyi Jugendek hisznek még a fordulatban, de a realitás nem ezt mutatja. Az oroszok már a „spájzban” vannak, egyre több német katonatiszt és diplomata adja meg magát az előre nyomuló szövetségesnek. Hitler viszont a precízen megtervezett öngyilkosság mellet dönt és hű társai Braun és Goebbels-ék is követik vezetőjüket a halálba és nem hajlandóak kapitulálni.

Hitler utolsó óráinak szimfóniáját az utódnép tökéletesen varázsolja vászonra. Apróságokban elveszés, pontos történelmi hűség, szigorú egyenes játék jellemezi a filmet. A forgatókönyv pedig a „Nem hal, nem lát és nem beszél” elvet követi.

Tökéletes és felkavaró képsorok szoros egymásutánja, németes barokk világgal.

Full Metal Jacket (1987)

Acéllövedék

"Aki szalad az vietkong, aki helyben marad, az fegyelmezett vietkong"

Érdekes emberek ezek az amcsik, ugyan sokszor kimondták már Vietnámról, hogy elkúrtuk, mégis szinte minden erről témáról készült filmben egy nemzeti dicsőségként aposztrofálják

Stanley Kubrick 1987-es filmje egyből belecsap a lecsóba, még az is érzi a kiképző tiszt nyáltó fröcsögő leheletét, aki messziről elkerülte eddig a katonaságot. Bizony elég kemény képkockákon keresztül mutatkoznak be a jenki hangsereg mindennapjai. És amikor már a díszes társaság edzett gyilkológépekké vált, jöhet a háború. Joker (Matthew Mondie) honvéd viszont nem úgy gondol a frontra, mint egy átlag baka. Inkább megpróbál tűz közelben maradni és a dolgok mélyére ásni, mint újságíró vagy inkább haditudósító. Ezzel az érdeklődéssel viszont olyan üszkös sebet vakargat, amely túlmutat a hazafiasságon vagy a normális emberi magatartáson.

A filmet több szögből meglehet közelíteni, mert lehet róla beszélni drámaként és lehet háborús eposzként méltatni. De az viszont tény és való, hogy a film első fele annyira erős, hogy a második felén átsiklik a néző. Engem speciel szüntelenül Popey honvéd gyilkos vigyora kísértett a film nézése alatt. Annyira két ellenpólust jár be a mozi, hogy méltán emlegetik a legjobb háborús művek között.

Egy megnemértett' zseni nem  legbriliánsabb alkotása, de mégis helye van a sokat beszéljünk róla filmek között.

The Virgin Suicides (1999)

Öngyilkos szüzek

Sofia Coppola filmjeinél már megszokhattuk, hogy biztos kapunk a nyakunkba egy nagy adag bús-komor hangulatot.

A Lisbon lányok különleges teremtmények, okosak, szépek és vaskalapos mamájuk szinte börtönben tartja őket. Matek tanár apjuk (James Woods) próbál lazítani a gyeplőn egy zsúrral, de ez is balul sül el. Pár szomszéd kölyök megpróbál beférkőzni a lányok lelkivilágába, naplót lopnak, távcsővel kukkolnak a misztikus fruskák után. Egy napon új fiú érkezik a suliba, a jóképű Trip (Josh Hartnett), aki hamar elcsavarja a hamvas Lux Lisbon (Kristen Dunst) fejét. Ezzel egy láthatatlan lavina indul el, ami nem sok jóval kecsegtet a békés kisváros számára.

Rendezőnőnk kellő hangsúly fektet a Lisbon ház mindennapjainak bemutatására, teszi ezt a tőle megszokott profi módon. A néző átérzi a főszereplők minden bánatát a hatásos közelik és lassú filmzene miatt. A főszereplők tökéletes választás, talán Hartnett egy kicsit túl tenyérbe mászó.

Keserédes romantikus dráma, borús esős napokra.