A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újságíró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újságíró. Összes bejegyzés megjelenítése

Kill the Messenger (2014)

Jeremy Renner a tucat akció mozik után vérbően igyekszik bebizonyítani, hogy ő még is csak színész. Ezért viszont nem válogathat a forgatókönyvek között.

Gary Webb egy közepes újságíró egy sacramentói lapnál, de a szerencse rámosolyog, és véletlenül rábukkan egy igazi összeesküvés elméletre, amely felfelé íveltetheti karrierjét. Ebben a történetben a CIA is jócskán benne van, hisz a bizonyítékok igazolni látszik azt a tézist mi szerint a nemzetközi bűnüldözésszerv érdekelt volt a Nicaraguából az államokban drog csempészetben és lázadó seregek felfegyverkezésében. Miután megírja a történetet és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, rögtön ezer veszély leselkedik az újságíróra és családjára egyaránt.

Egy kicsit katyvaszosra sikerült ez az igaz történet ihlette oknyomozós riportfilm. Nem igazán értettem ki kivel van, ki az ellenség és ki a segítő barát. Rég nem hollywoodi szuper latidus egy igazság mellé álló közemberből hőst csinálni, de néhol a klisék bombázása helyett jobban rákoncentrálhattak volna a dolgok emberi oldalára. Sebaj, a tucat mozik között elfér majd a polcon, az alkotok meg verhetik a mellüket mekkora hazafias tette hajtottak végre.

Jobb, ha hallgatsz (2014) on IMDb

Full Metal Jacket (1987)


"Aki szalad az vietkong, aki helyben marad, az fegyelmezett vietkong"

Érdekes emberek ezek az amcsik, ugyan sokszor kimondták már Vietnámról, hogy elkúrtuk, mégis szinte minden erről témáról készült filmben egy nemzeti dicsőségként aposztrofálják

Stanley Kubrick 1987-es filmje egyből belecsap a lecsóba, még az is érzi a kiképző tiszt nyáltó fröcsögő leheletét, aki messziről elkerülte eddig a katonaságot. Bizony elég kemény képkockákon keresztül mutatkoznak be a jenki hangsereg mindennapjai. És amikor már a díszes társaság edzett gyilkológépekké vált, jöhet a háború. Joker (Matthew Mondie) honvéd viszont nem úgy gondol a frontra, mint egy átlag baka. Inkább megpróbál tűz közelben maradni és a dolgok mélyére ásni, mint újságíró vagy inkább haditudósító. Ezzel az érdeklődéssel viszont olyan üszkös sebet vakargat, amely túlmutat a hazafiasságon vagy a normális emberi magatartáson.

A filmet több szögből meglehet közelíteni, mert lehet róla beszélni drámaként és lehet háborús eposzként méltatni. De az viszont tény és való, hogy a film első fele annyira erős, hogy a második felén átsiklik a néző. Engem speciel szüntelenül Popey honvéd gyilkos vigyora kísértett a film nézése alatt. Annyira két ellenpólust jár be a mozi, hogy méltán emlegetik a legjobb háborús művek között.
Egy megnemértett' zseni nem  legbriliánsabb alkotása, de mégis helye van a sokat beszéljünk róla filmek között.

Full Metal Jacket (1987) on IMDb

The Company You Keep (2012)

Robert Redford Mr. Eastwoodhoz képest csak egy korrekt iparos, legalábbis szerintem.

A hetvenes évek mozgalmai a vietnami konfliktus ürügyén robbantak ki, némelyek még bankokat is raboltak. 30 évvel az egyik balul sikerült akció után Sharon (Susan Sarandon) nem bírja tovább és feladja magát. Ezzel a tettével nem kis riadalmat vált ki a régi társakból. Az ügyvédeskedő Jim (Redford) is úgy dönt, felfedi magát, hogy borzolja a kedélyeket. Egy helyi kis lap riportere (Shia LaBouf) érdekes dolgokra bukkan a régi anyagok között és utána ered főhősünknek. Jimnek be kell bizonyítani ártatlanságát, mielőtt utoléri az FBI és felelősségre vonják tetteiért. Sorra veszi a régi társakat, akik talán segítségére lehetnek.

Lassan csordogáló film, aminek a története talán csak a leghazafiasabb USA lakót hozza lázba. Redford karakterének a motivációját csak az utolsó öt percben érti meg a néző, de ekkora már elfecsérelt két órát az életéből. A főszereplőkön kívül se az idősebb generáció (Nolte), se az ifjú titánok (Kendrick) nem tudnak fodrokat kelteni az állóvízben.
Sajnos nekem nagy csalódás volt, pedig az Ifjú Indy mindent beleadott.

A hallgatás szabálya (2012) on IMDb

La Dolce Vita (1960)

Frederico Fellini vs. Én, második rész!

Marcello (Mastroianni) a római elit újságírók minta pintye, az érzékeny férfi tipikus megtestesülése. Ahogy Fellini filmjeiben általában lenni szokott és itt is a főhős gyenge pontja szebbnél-szebb nők. A 60 évek fényűző miliője a féktelen bulizásról és csillogásról szól, de főszereplőnk átlát eme szitán.  Ő csak ebben az ingoványban keresi a mindennapi betevő bulvárt és gyűjtögeti a színésznőcskék nektárját, mint egy szorgos méhecske. közben pedig ontja bölcsességét.

A filmben felbukkanó férfiak mentalitás teljesen eltér Marchellóétól (apa hűséges, a barát állhatatos), de nők viszont oly egyformák (buták és erkölcstelenek). Olaszország első számú rendezőjét, szinte mindenki megkövezte a mű elkészülte után. A realista ábrázolásmód lerántja leplet az álszent korabeli társadalomról és így rombol le vallási mítoszokat is.
Viszont a közönség szerette annak ellenére, hogy iszonyú hosszúnak tűnik a film.

La Dolce Vita (1960) on IMDb

The Help (2011)

1960-ban járunk, Amerika déli részén, ahol a feketék még mindig elnyomásban élnek. Skeeter (Emma Stone) nem hajlandó beállni az unatkozó háziasszonyok sorába, inkább állást vállal a helyi újságnál. Főhősnőnk melegnek hitt otthonában kénytelen szembesülni a rasszizmus tényével, ezért úgy dönt, könyvet ír a néger cselédek sorsáról. Persze segítségre nem nagyon számíthat a téma kényessége miatt.
Aibileen (Viola Davis) és Minny, a két fekete barátnő vállalja először, hogy kiadják magukból az őket ért megrázkódtatásokat. Írónőnknek a lelepleződés félelmével és barátnői sznobságával is meg kell küzdenie eközben. A helyi fekete közösség is forrongani kezd vezetőjük Malcom X miatt. Sajnos a több tucat hasonló témával foglakozó film mellet eltörpül az alkotás. A készítők pontosan tudták, hogy egy ilyen társadalmi drámával akár az Oscart is haza lehet vinni.
Fanyalgok, mert színészek kiválóan hozzák a nyomasztó érzelmeket (Davis az Oscart is elhozta). A történet is érdekes mondható, van benne humor, szerelem, fordulat, de mégis hiányzik még valami belőle.
Ha igazi fekete drámát akarsz látni, akkor ajánlom.

tás

The Rum Diary (2011)


A Félelem és rettegés Las Vegasban, nem hivatalos előzmény filmje.
Paul Kemp (Johnny Depp) Puerto Rico egyik kisvárosába érkezik, hogy karriert csináljon a helyi lapnál. Az elején simán elvan a horoszkópírogatással és a helyi löttyök kóstolgatásával de szinte rögtön észreveszik főhősünk tehetségét ezért előléptetik és helyi maffia is megtalálja egy különös kéréssel. Kemp viszont inkább a földi jóknak (szex, szesz, szipo) hódolna...
Kicsit önéletrajzi ihletésű film, koszos, hányás szagú életérzéssel. Deppre igazán nem lehet panasz, jól hozza figurát, a többiek is jól csapódnak mellé. Sajnálom, hogy történetben csak ennyi van, nagyon hiányoznak belőle a vizuális elmerülések, amik az elődjét zseniálissá tették.
Ha csíped Johnny-t és csalódni akarsz, akkor nyugodtan vágj neki.
tás

The Girl Who Played with Fire (2009)


A tetovált lány hivatalos svéd folytatása, a Millennium trilógia második része.
Mikael Blomkvist kedvenc újsága éppen egy nagy dobáson ténykedik, ami a korrupció, zsarolások, maffia világáról rántaná le a leplet. Amikor új kollegájukat brutálisan meggyilkolják, és ki más lehet a fő gyanúsított, mint Lizbeth Salander (Noomi Rapce), kedves ismerősünk. Főhősnőnk nem sokáig élvezheti az új életét, mert rögtön mindenki őt akarja elkapni. Ő viszont elkezd áskálódni a saját múltjában, hogy miért is került bele az ügybe.
A film felveszi amerikai társaival versenyt, sőt néha még feléjük is kerekedik. Kliséktől mentes, izgalmas csavaros történet, talán egy kis misztikum hiányzik belőle, ami az előző részben megvolt. A fanyalgó még az elején még keresgeti a  hibákat, de végül belefeledkezik. Abszolút korrekt kis thriller.
Úgy látszik, most már mindig Skandináviába kell menni egy jó thrillerért.
tás

Zodiac (2007)

Zodiákus
Nálam, ha thrillerről van szó az etalon a Hetedik, ezért (ugyan az a rendező) vártam kíváncsian ezt a filmet.


A film első felében egy San Francisco-i újság minden napjaiba pillanthatunk be. Megismerjük a nagyágyú Pault (Robert Downey Jr,) a sztár újságírót és a visszahúzódó karikaturistát, Robertet (Jake Gyllenhaal). A két ellentétes karakter között a kapocs, egy Zodiákus nevezetű sorozatgyilkos, aki leveket küld a lapnak minden egyes akciója után. A két férfi közt különös barátság alakul ki. Hozzájuk csapódik az ügyben nyomozó rendőr páros is.  Különösen Davidet (Mark Ruffalo) kavarja fel dolog és mindent elkövet, hogy elkapja az elkövetőt.

Izgalmas, lapos, izgalmas, lapos és hosszú, röviden a filmről. Korhűség kiváló, a filmkockái sötét tónusúak  és itt az eső is (a hetediknél jobban működött). Inkább dráma és történelem, mint izgalom és rejtély.
Nagy akaraterőt kíván a végignézése, cserébe kapunk kiváló színészi alakításokat és egy erős korrajzot.

Zodiac (2007) on IMDb

The Girl with the Dragon Tattoo (2011)

A tetovált lány
Az ismert skandináv-rejtély újragondolása David Fincher agyából.

Mikael (Daniel „dzsémszbond” Carig) valahol a hófödte Svédországban újságíróskodik, sajnos nem éppen a legjobb passzban van, mert belekeveredett egy csúnya perbe és úgy nézz ki most ő a hunyó. Éppen kapóra jön Henrik Vanger (Christopher Plummer) ajánlata, aki évek óta próbálja felkutatni szerettet unokahúgát. Így főhősünk bevackolja magát a bírtok vendégházába, poros iratok közé. De sajnos a kép sehogy se akar összeállni, de egy véletlen során összehozza sors egy rejtélyes ifjú hölggyel, akiről kiderül, hogy nem éppen az, akinek gondolnánk.

Azoknak, akik az eredetit nem látták: Csavaros történet, látványos hangeffektek és vágások, borús atomszféra, egyszóval minden benne van, ami egy jó Fichner filmben.
Akik már látták az eredeti: Az eredeti jobb! Nincs meg az nyomasztó hangulat, túl van szűrőzve, bántó bakik (a svédek miért angolul leveleznek???).

A tetovált lány (2011) on IMDb

50/50 (2011)

Fifti-fifti
Joseph Gordon-Levitt, most nagyon felkapott színész lett. 7.9 áll az IMDB-n a film, ez már figyelemre méltó.

Adam (Gordon-Levitt) újságíró/riporter egy kislapnál dolgozik, művész barátnőjével szeretné elmélyíteni (összeköltözés, gyerek) a kapcsolatukat. Egy szép napon kiderül, főhősünknek gerincrákja van, puff neki. Élete párja inkább egy másik férfi karjaiba menekül, édesanya pedig túlaggódja a dolgot. Csak a barátja, Kyle (Seth Rogen-t meglátva már tudom, hogy lesz egy gusztustalan szál is) egyetlen támasza, aki bulizással, füvezéssel akarja átsegíteni Adamot ezen a nehéz időszakon. Jöhet a kemoterápia és mellé még egy csinos pszichiátert (Anna Kedrick) is kap betegünk.

A filmben a mélabús részek és vad parti hangulat követi egymást. Elég durva mondjuk, hogy a rákkal lehet csajozni is. Sokszor volt a filmnézése közben rám tört Az utolsó óra hangulat.
Igazi romantikus-komédiás-dráma, érdemes mindenképpen megnézni, ritkán készülnek ilyen intelligens mozik mostanában.

50/50 (2011) on IMDb

Nothing But the Truth (2008)

Rachel Armostrong (Kate Beckinsale) politikai újságíró egy tekintélyes lapnál. Leközöl egy cikket, amiben nem kevesebbet állít, mint hogy az Elnök - figyelmen kívül hagyva a CIA fedett ügynökének (Vera Farmiga) beszámolóját - a rövidtávú politikai céljai érdekében adta ki a parancsot Venezuela bombázására.
Ezzel még nincs is baj, de a Kormány és a Cég nagyon szeretné tudni, hogy ki volt a riporter forrása. Perbe fogják és börtönbe csukják, hátha megtörik...
Közben az ügynök élete sem tejfel, mivel nem hallgattak rá a fejesek, azt hiszik, bosszúból ő volt a szivárogtató. 
Óvakodom a politikai thriller műfajtól, nem hiszek benne, hogy kicsit is lehet hiteles. Persze ez a film valós történeten alapul:)!
De ennek ellenére tetszett. Ezen én magam is meglepődtem.
Összességében leszűrhető a filmből, hogy Amerika mégsem az a fenenagy' szabadság hazája... Na ne már...:)
ignem