A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hírnév. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hírnév. Összes bejegyzés megjelenítése

Kill the Messenger (2014)

Jeremy Renner a tucat akció mozik után vérbően igyekszik bebizonyítani, hogy ő még is csak színész. Ezért viszont nem válogathat a forgatókönyvek között.

Gary Webb egy közepes újságíró egy sacramentói lapnál, de a szerencse rámosolyog, és véletlenül rábukkan egy igazi összeesküvés elméletre, amely felfelé íveltetheti karrierjét. Ebben a történetben a CIA is jócskán benne van, hisz a bizonyítékok igazolni látszik azt a tézist mi szerint a nemzetközi bűnüldözésszerv érdekelt volt a Nicaraguából az államokban drog csempészetben és lázadó seregek felfegyverkezésében. Miután megírja a történetet és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, rögtön ezer veszély leselkedik az újságíróra és családjára egyaránt.

Egy kicsit katyvaszosra sikerült ez az igaz történet ihlette oknyomozós riportfilm. Nem igazán értettem ki kivel van, ki az ellenség és ki a segítő barát. Rég nem hollywoodi szuper latidus egy igazság mellé álló közemberből hőst csinálni, de néhol a klisék bombázása helyett jobban rákoncentrálhattak volna a dolgok emberi oldalára. Sebaj, a tucat mozik között elfér majd a polcon, az alkotok meg verhetik a mellüket mekkora hazafias tette hajtottak végre.

Jobb, ha hallgatsz (2014) on IMDb

Dog Day Afternoon (1975)

Sydney Lumet tökéletes színészvezetésbe remekül passzolt Al Pacino szerepei iránti alázata, kettejük közös munkái a mai napig filmművészeti gyöngyszemek.
Sal (Al) és Sony (John Cazale) két kezdő bankrabló egy kánikulai délutánon lép be egy aprócska New York-i bankban. A széftörők 10 percesre tervezett akciójuk balul sikerül, ezért hosszú órákra a pénzintézetben ragadnak. Mivel főszereplőink jóravaló emberek, ezért hamarosan összebarátkoznak az alkalmazottakkal, majd a nap előre haladtával egyre több amerikai kezd el szimpatizálni velük. E közben Sal egyre jobban érzi magát a röpke hírnévben, a csetlő –botló rendőrség számár viszont egyre kínosabb az ügy. 
Csekély cselekményű, de annál keményebb atmoszférával rendelkező művel van dolgunk, amely többnyire zárt térben játszódik. 
Lumet bizonyítván nagyságát, itt is a karakterek szociális hátterének bemutatásával alkot nagyot. A két főszereplő színészóriás pedig iszonyú intelligenciával hozza a társadalom pereméről lecsúszott embereket. 

Legfőképp azoknak ajánlom, aki szerint Al Pacinonak már vagy öt szobrocskája kellene, hogy legyen!

Dog Day Afternoon (1975) on IMDb