Kill the Messenger (2014)

Jobb, ha hallgatsz

Jeremy Renner a tucat akció mozik után vérbően igyekszik bebizonyítani, hogy ő még is csak színész. Ezért viszont nem válogathat a forgatókönyvek között.

Gary Webb egy közepes újságíró egy sacramentói lapnál, de a szerencse rámosolyog, és véletlenül rábukkan egy igazi összeesküvés elméletre, amely felfelé íveltetheti karrierjét. Ebben a történetben a CIA is jócskán benne van, hisz a bizonyítékok igazolni látszik azt a tézist mi szerint a nemzetközi bűnüldözésszerv érdekelt volt a Nicaraguából az államokban drog csempészetben és lázadó seregek felfegyverkezésében. Miután megírja a történetet és nyilvánosságra hozza a bizonyítékokat, rögtön ezer veszély leselkedik az újságíróra és családjára egyaránt.

Egy kicsit katyvaszosra sikerült ez az igaz történet ihlette oknyomozós riportfilm. Nem igazán értettem ki kivel van, ki az ellenség és ki a segítő barát. Rég nem hollywoodi szuper latidus egy igazság mellé álló közemberből hőst csinálni, de néhol a klisék bombázása helyett jobban rákoncentrálhattak volna a dolgok emberi oldalára. Sebaj, a tucat mozik között elfér majd a polcon, az alkotok meg verhetik a mellüket mekkora hazafias tette hajtottak végre.

Confidence (2003)

Jake (Edward Burns), vérbeli svindler, kis csapatával, kellő felkészüléssel azt vág át (és csalja ki a pénzét), akit akar. 

A gond akkor kezdődik, amikor kiderül, a legutóbbi áldozat a helyi kiskirály, King embere, ahogy a pénz is, amit elcsaltak a szerencsétlentől. 

King (Dustin Hoffman) úgy néz ki, eltekinti nekik ezt a kis malőrt, ha megcsinálnak neki egy munkát. Jake hirtelen egy maffiózók közötti csetepatéban találja magát, ami károsan hathat ő és a társai egészségére.

Délutáni matinénak kiváló, de mondjuk egy vasárnap esti nagy filmnézéshez ez a mozi már kevés. Nagyon "csavaros" szeretne lenni, de csak az izzadság szagot érzem.

Burns (a szegény ember Ben Affleck-je) és Rachel Weisz derekasan harcol, hogy ne aludjak el, de a rohadtul szokványos történet sajnos már unalmas. Én átvertem, ő átver, én akkor jobban átverem, de amaz' már számít erre,stb. Kár, hogy nem érdekel ki kit ver át, mert annyira nem jók a karakterek. 

Dustin Hoffman viszont ász, mint maffiózó, mindig jó látni a vásznon Mrs Robinson bikáját.

Mondom, unalmas délutánra ajánlott.

Black Rain (1989)

Nick Conklin (Michael Douglas) és Charlie Vincent (Andy Garcia)  élik a New York-i nyomozók mindennapos életét. Egy kis belső ellenőrzés Nick ellen pár eltűnt dollár miatt, egy kis lövöldözés egy étteremben pár halottal. Viszont elfogják a gyilkost, Sato-t és azt a feladatot kapják, hogy kísérjék vissza Japánba, mert elég nagy halnak számít és otthon sok-sok csúnya dologért körözik.

Rutinmunkának, szinte egy kirándulásnak számítana, ha Sato nem tűnne el a reptéren, a leszállás után. A feladat, hogy megkeressék, mindezt egy idegen országban, egy számukra ismeretlen közegben. Segítségükre van elvileg Masahiro (Ken Takakura), a karót nyelt japán zsaru, de őszintén szólva nem könnyíti meg nagyon a dolgukat.

Nagyon jó kis film, hamisítatlan nyolcvanas évek, de ez nem ijesszen meg senkit. A rendező, Ridley Scott egy olyan félelmetesen szép, mégis idegen Japánt mutat be, ahol én is, mint néző idegenül érzem magam, átérezve szegény Nick és Charlie elveszettségét. Egy az egyben a Szárnyas Fejvadász c. film jutott eszembe a képi világról. Ha pár kockát kivágnának az egyikből és belecsempésznék a másikba, észre sem venném.

Douglas, Garcia és Takakura hármas telitalálat a főszerepekre. Douglas már nem az a kis nyápic jól öltözött nyomozó, mint a San Francisco utcáin sorozatban. Bőrdzsekis-motoros lerobbant arc, aki bizony elrak pár dolcsit a piszkos pénzből. Majdnem annyira jó lerobbantdeugyanakkorlazaéskirály' nyomozó, mint Bruce Willis.

A film nem robbantott bankot a maga idejében, de szépen lassan, az évek során kultfilm' státuszra emelkedett, köszönhetőn a fent említett látványnak és hangzavarnak (Hans Zimmer).

Ja, még érdekesség, hogy a főgonosz Jackie Chan lett volna eredetileg, de ő elvből nem vállal negatív szerepet...az már mindegy, hogy nem is japán, hanem kínai. A Sato-t alakító színész betegen játszotta végig a forgatást, amit állítólag Ridley Scott nem is tudott. Az amerikai bemutató után pár héttel halt meg rákban.

Megnézni (itt lent) egyedül vagy haverokkal, sör+chips legyen kéznél.