The Wolverine (2013)

Az X-Men egyik legjobb és legkidolgozottabb karaktere Rozsomák...akarom mondani, Farkas (hülye fordítók). Mogorva és sokszor prosztó, de aranyból van a szíve...vagy adamantiumból. Ő az X-Men között a Dr. House. A lényeg, hogy egy olyan karakter, ami önállóan is megállja a helyét, hálás alapanyag, hogy baromi jó filmeket hozzanak vele össze.

Az első rész óriási bukó volt, nem csak nálam, úgy világszerte is. A folytatásban már jobban bíztam, de a reményeim csak félig-meddig találtak meghallgatásra.

A Rozsi gyerek (Hugh Jackman) visszatér Japánba, hogy búcsút vegyen egy haldokló ismerősétől. Ám az ismerős halála után elszabadul a pokol, nindzsák, jakuzák, ellenséges szupermutánsok kereszttüzében találja magát, közben elveszíti öngyógyító képességét is...így azért lényegesen csökkennek Rozsi esélyei. 

Ez lenne nagyvonalakban a film története, ami sajnos idegesítően sok logikai bakival van tele. Ki ez a Vipera (a másik mutáns), mé'csinálja azt, amit csinál? A főgonosz pedig sokkal-sokkal egyszerűbb tervet is kieszelhetett volna, csomó szükségtelen dologgal lett telepakolva a sztori, hogy kitöltsék a játékidőt. 

A csimm-bumm jól működik, Rozsit talán egy kicsit többször verik el a kelleténél (ehhez elég pár vidéki nindzsa is...ez most komoly?), de hát kellenek a kihívások, teher alatt nő a pálma.

A színészekre nem panaszkodhatunk+ hogy Japánban játszódik a történet, fel is dobja a filmet.

Jobb mint az első rész, de így is csak egyszer nézhető kategória.

Black Rain (1989)

Nick Conklin (Michael Douglas) és Charlie Vincent (Andy Garcia)  élik a New York-i nyomozók mindennapos életét. Egy kis belső ellenőrzés Nick ellen pár eltűnt dollár miatt, egy kis lövöldözés egy étteremben pár halottal. Viszont elfogják a gyilkost, Sato-t és azt a feladatot kapják, hogy kísérjék vissza Japánba, mert elég nagy halnak számít és otthon sok-sok csúnya dologért körözik.

Rutinmunkának, szinte egy kirándulásnak számítana, ha Sato nem tűnne el a reptéren, a leszállás után. A feladat, hogy megkeressék, mindezt egy idegen országban, egy számukra ismeretlen közegben. Segítségükre van elvileg Masahiro (Ken Takakura), a karót nyelt japán zsaru, de őszintén szólva nem könnyíti meg nagyon a dolgukat.

Nagyon jó kis film, hamisítatlan nyolcvanas évek, de ez nem ijesszen meg senkit. A rendező, Ridley Scott egy olyan félelmetesen szép, mégis idegen Japánt mutat be, ahol én is, mint néző idegenül érzem magam, átérezve szegény Nick és Charlie elveszettségét. Egy az egyben a Szárnyas Fejvadász c. film jutott eszembe a képi világról. Ha pár kockát kivágnának az egyikből és belecsempésznék a másikba, észre sem venném.

Douglas, Garcia és Takakura hármas telitalálat a főszerepekre. Douglas már nem az a kis nyápic jól öltözött nyomozó, mint a San Francisco utcáin sorozatban. Bőrdzsekis-motoros lerobbant arc, aki bizony elrak pár dolcsit a piszkos pénzből. Majdnem annyira jó lerobbantdeugyanakkorlazaéskirály' nyomozó, mint Bruce Willis.

A film nem robbantott bankot a maga idejében, de szépen lassan, az évek során kultfilm' státuszra emelkedett, köszönhetőn a fent említett látványnak és hangzavarnak (Hans Zimmer).

Ja, még érdekesség, hogy a főgonosz Jackie Chan lett volna eredetileg, de ő elvből nem vállal negatív szerepet...az már mindegy, hogy nem is japán, hanem kínai. A Sato-t alakító színész betegen játszotta végig a forgatást, amit állítólag Ridley Scott nem is tudott. Az amerikai bemutató után pár héttel halt meg rákban.

Megnézni (itt lent) egyedül vagy haverokkal, sör+chips legyen kéznél.