Cinderella Man (2005)

A remény bajnoka (A hamupipőke ember)

Ron Horward, miután mindenféle stílusban kipróbálta magát, rendezett egy sportfilmet is. Sőt a kedvenc színészét is magával hozhatta a stábba, hiszen Russel Crowe mackós alkata pont megfelelt a szegények bajnokának, azaz Jim Braddock életre keltésére.

Az első világháború utáni gazdasági válság padlóra küldte szinte az egész nemzetet, köztük a Braddock családot is. A fényes jövő előtt álló bokszoló sajnos minden vagyonát elvesztette és a meccsein is elhagyta a szerencse. Míg nem egy szép napon csak tető alá hoznak a főhősünknek egy olyan mérkőzést, amit nem nyerhet meg. De ezen az estén a ringben valami elemi erejű váratlan történik, ami reményt adhat a megkeseredett elszegényedett nép számára.

Ez a film egy az egyben a brutális küzdelmekről és a végletekig kitartásról szól, na meg egy picit a szerencséről. A legkönnyfakasztóbb drámai elemekkel teletűzdelt alkotás lett belőle egy olyan ember történetéről, aki a mérhetetlen szegénységből és kilátástalanságból merített erőt.

Horward miután belelendült, nem cicózott, elővette a legalapabb hatásvadász elemeket (gyerekek, ennivaló, becsületesség) és ott verte vele gyomron a nézőt, ahol csak lehet. Hibaként fel lehet róni, hogy néhol pont a felsorolt klisék miatt egy kis történelemferdítésre került sor. Például Baer nem volt ennyire kegyetlen, mint ahogy ábrázolták a moziba, minden ellenfelétől bocsánatot kért, akit megalázott vagy megbántott. Jimet mérhetetlenül tisztelte és tartott tőle, mindent megtett, hogy elkerülje az összecsapást. Sőt a korabeli újságírók többször fejtegették, hogy szándékosan adta át a címet közös mérkőzésükön. De ez már csak tényleg szőrözés.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.

Saving Mr. Banks (2013)

Banks úr megmentése

Sosem rajongtam az olyan filmekért, ami egy nagy eposz létrejöttét meséli el vagy hátterére világít rá. Sőt tovább megyek a bárgyú 64-es Mary Poppins se varázsolta el engemet.

P.L. Travels (Emma Thompsom) miután papírra vetette a híres dada történetét, a mű óriási világsiker lett. De mivel, hogy több könyvet nem volt hajlandó írni ezért pénztárcájában a ropogós fontok apadni kezdtek, ekkor úgy határozott, hogy átreppen a tengerentúlra és megpróbál valamiféle egyességre jutni a kitartó ostromlóval, Walt Disneyvel (Tom Hanks). Persze ebben a korban az álomgyár csak musicalt volt hajlandó kipréselni magából és ez ami Travels „kis”asszonynak nem igazán van ínyére.

Történet bájos és giccses, de hát ez egy hollywoodi történelmi tény a nagy boldog véggel. A rendezőnek se kellet sok mindenre figyelni csak, hogy nagy totálba mutassa a gigaszínészeit. Persze aki játszani akart a filmben az játszott is. Thompson olyan elemi erővel keltette életre a karót nyelt teapusztító vénasszonyt, hogy az már csuda.

Nem mondom, hogy nem bátor dolog összekötött kézzel vízbe ugrani. De nem egy nagy mutatvány.

Confidence (2003)

Jake (Edward Burns), vérbeli svindler, kis csapatával, kellő felkészüléssel azt vág át (és csalja ki a pénzét), akit akar. 

A gond akkor kezdődik, amikor kiderül, a legutóbbi áldozat a helyi kiskirály, King embere, ahogy a pénz is, amit elcsaltak a szerencsétlentől. 

King (Dustin Hoffman) úgy néz ki, eltekinti nekik ezt a kis malőrt, ha megcsinálnak neki egy munkát. Jake hirtelen egy maffiózók közötti csetepatéban találja magát, ami károsan hathat ő és a társai egészségére.

Délutáni matinénak kiváló, de mondjuk egy vasárnap esti nagy filmnézéshez ez a mozi már kevés. Nagyon "csavaros" szeretne lenni, de csak az izzadság szagot érzem.

Burns (a szegény ember Ben Affleck-je) és Rachel Weisz derekasan harcol, hogy ne aludjak el, de a rohadtul szokványos történet sajnos már unalmas. Én átvertem, ő átver, én akkor jobban átverem, de amaz' már számít erre,stb. Kár, hogy nem érdekel ki kit ver át, mert annyira nem jók a karakterek. 

Dustin Hoffman viszont ász, mint maffiózó, mindig jó látni a vásznon Mrs Robinson bikáját.

Mondom, unalmas délutánra ajánlott.

Rock of Ages (2012)

Mindörökké Rock

 „Keith Richards forog tőled a sírjában. Pedig a fószer még nem is halt meg.”

Ford Fairlane

Sherrie (ügyeletes szőke maca) azért jött a nagyvárosba, hogy pincérnő legyen. A picsát, azé, hogy metál lady legyen. Annak rendje módja szerint bele botlik Drewba (ügyeletes szépfiú), aki viszont Stacee Jaxxra akar hasonlítani. (De hát ki nem akar rá hasonlítani, hisz ő TomKrúz). Persze kornyikálnak egy sort, elő adnak egy pár régi nagy slágert és közben megtudhatjuk, miért szeretik és gyűlölik a hányadékszagú metál istent. Az aláfestés borzalom: erkölcsök, vissza gyökerekhez, igaz szerelem. Giamatti (már megint!) igazán jól tolja a pofátlan menedzsert, Cruisnak meg csak elő kellet venni a régi arcát. A többiek meg inkább maradtak volna csöndbe. Egy két jelenetben elkapták a fonalat az alkotók, aztán meg jól leromboltak mindent. A nagy finálé egyszerűen borzalmas.

Remélem, unokáink nem ez alapján fogják megítélni a 90es évek zenéit.

tás

Win Win (2011)

Győzzünk már!

Ha dráma, akkor Giamatti, vonzom, mint mágnes a vasat.

Kis család, kis ügyvédi praxis, kis birkózó csapat edzése ez nem más, mint Mike Flaherty (Paul Giamatti). Szűkös anyagi helyzete végett nem éppen jogász-etikusan cselekszik, amikor elvállalja módosabb ügyfele gyámságát. Az extra pénzt a zsebébe, az öreget pedig egy otthonba rakja. Mint aki jól végezte dolgát élvezné a könnyebb életet. De hát tudjuk, ez nem egy tündérmese, tehát meg is érkezik a feszültség faktor, először Kyle, az unoka személyében, aki beénekli magát rögtön a Flaherty család szívébe. Micsoda véletlen, hogy mellesleg kiválóan birkózik.  Másodsoron anyuci is beállít, akinek nem másra, mint a nagypapa pénzére fáj a foga.

Egyszerű családi dráma és sportfilm keveréke. Alacsony költségvetés, ismeretlen arcok, mondjuk a történet még ér valamit.

Talán ha szereted a birkózást, vagy Giamatti-t, akkor megnézed.

Barney's Version (2010)

Barney és nők

Már megint Paul Giamatti és egy hosszú, keserédes romantikus film.

A film főhőse Barney aki egy olyan fickó, akinek Achilles-ínja a nők. Az első felesége meghal, mielőtt beteljesülhetne a szerelem (bár a csaj elég léha). A második esküvőjén pedig bezavar egy kék ruhás nő. Főhősünk hiába sikeres tévé producer, akinek nincs szerencséje a fehérnéppel.

Néha szívszorító pillanatokat okoz a szépen felépített film. Néha viszont csak fölösleges a nyújtás és talán az izraelita száll egy kicsit obszcén benne. De így legalább Dustin Hoffman igazán kiélheti magát Barney apja szerepében.

Tényleg jó lenne... csak az a baj, hogy nem szeretem az ilyen típusú filmeket.

Ironclad (2011)

Lovagok háborúja – Harc a végsőkig

Egy újabb adag angol történelem.

A britt birodalom szívében, Földnélküli János (Paul Giamatti) próbálja megtépázott hírnevét visszaszerezni. Várakat foglal, polgárok igáz le, aki szembe száll, azt elpusztítja. Egy templomos lovag (James Purefoy) vezetésével néhány hazához hű katona mer csak a király útjába állni. Kitűzött céljuk, hogy az utolsó bástyát védelmezzék akár az életük árán is. Főhősünknek meg kell küzdeni a kilátástalansággal, belső viszályokkal és a gyönyörű Myladyvel (Kate Mara) is. És ahogy ez már lenni szokott, addig jár a korsó a kútra, még a vízhordólányt… Lovag dráma véresebben, élethűben. Egyszerű történet, szereplők, levezénylés. Semmi extra.

Ha kihagyod nem lesz semmi bajod tőle.

tás