Cinderella Man (2005)

A remény bajnoka (A hamupipőke ember)

Ron Horward, miután mindenféle stílusban kipróbálta magát, rendezett egy sportfilmet is. Sőt a kedvenc színészét is magával hozhatta a stábba, hiszen Russel Crowe mackós alkata pont megfelelt a szegények bajnokának, azaz Jim Braddock életre keltésére.

Az első világháború utáni gazdasági válság padlóra küldte szinte az egész nemzetet, köztük a Braddock családot is. A fényes jövő előtt álló bokszoló sajnos minden vagyonát elvesztette és a meccsein is elhagyta a szerencse. Míg nem egy szép napon csak tető alá hoznak a főhősünknek egy olyan mérkőzést, amit nem nyerhet meg. De ezen az estén a ringben valami elemi erejű váratlan történik, ami reményt adhat a megkeseredett elszegényedett nép számára.

Ez a film egy az egyben a brutális küzdelmekről és a végletekig kitartásról szól, na meg egy picit a szerencséről. A legkönnyfakasztóbb drámai elemekkel teletűzdelt alkotás lett belőle egy olyan ember történetéről, aki a mérhetetlen szegénységből és kilátástalanságból merített erőt.

Horward miután belelendült, nem cicózott, elővette a legalapabb hatásvadász elemeket (gyerekek, ennivaló, becsületesség) és ott verte vele gyomron a nézőt, ahol csak lehet. Hibaként fel lehet róni, hogy néhol pont a felsorolt klisék miatt egy kis történelemferdítésre került sor. Például Baer nem volt ennyire kegyetlen, mint ahogy ábrázolták a moziba, minden ellenfelétől bocsánatot kért, akit megalázott vagy megbántott. Jimet mérhetetlenül tisztelte és tartott tőle, mindent megtett, hogy elkerülje az összecsapást. Sőt a korabeli újságírók többször fejtegették, hogy szándékosan adta át a címet közös mérkőzésükön. De ez már csak tényleg szőrözés.
Többször nézhető boksz-mitológia, ami megkönnyezteti még a keményszívű férfiakat is.

Winter's Tale (2014)

A Téli mese az az a film, amiben csodák mégis lehetnek.

Egyszer volt, hol nem volt, egy csavargó, Peter Lake (Colin Farrell) aki nem tudta, hogy kiemelt szerep vár rá a jó és rossz mindent eldöntő harcában. Híres tolvajként állandó meneküléssel telik az élete, míg nem egy szép nap egy csodás ló megmenti a kerületi rendfenntartó (Russell Crowe) és serege karmaiból. Ezután az árva fiú sorsa meglepő fordulatot vesz, összeismerkedik a gyönyörű Beverly Pennel, aki mellesleg halálos tüdőbajban szenved. De ki tudja, segíthet-e még valamilyen misztikum a két szerelmesen?!

Az alkotók nem akartak nagyszabású romantikus mozit csinálni, inkább a jó és a rossz harcát akarták nekünk bemutatni korunk legjobb férfi színészei tolmácsolásban. Tehát felejtsük el azt, hogy a film forgalmazói ezt az alkotást becsomagolták egy színes, csillogó papírba és betették a karácsonyfa alá.

A Téli mese az az a film, amelyben csodák még is léteznek.

Noah (2014)

Magyarosan Noé, alias Russel 'bunyozzukvégigavilágot' Crowe, aki Ádám leszármazottja, akit látomások gyötörnek, aki hajót épít és ráhajítja a családot és minden állatból kettőt. Mert az istene nagytakarítást végez és a felmosással kezdi a melót.

A fogadtatás tényleg vegyes, de ez közhely, mindenki ezt mondja a net minden sarkában. Pár lényeges kritikai portál és az imdb viszont csak megerősíti a fenti állítást. Vegyes, ami azt jelenti, vagy tetszik, vagy nem. Az a hümmögős, elmegy vélemény nem igazán jelenik meg sehol.

Nálam sem, nekem nem tetszett. Nem csak a téma karcol, de a hozzá álmodott dolgok is, a Noét védő transzformerszek (ezt milyen jól kitaláltam a film alatt, erre már csomóan előálltak vele), az emberiség kihalása, a heroikus csaták, az élet dicsőítése két gyilkolászás után. A kanos kölykök lázadozása külön idegesítő.

Megalkuvó popcorn mozi, mega' CGI látvánnyal, amiben az élet értelmének feszegető kérdések végső válasza a szeretet, meg hogy ne egyél húst, mert az rossz, ott vannak a magok, egyed azt.

Érdekes volt a bárkás történetszál, Noé hirtelen pszicho-gyilkológéppé akart válni, mivel a fejébe vette, azért kapták a nyakukba az özönvizet, mert ugye tabula rasa, magyarán amint leszállították az állatokat, nekik is ki kell pusztulniuk. Erre az a dinka menye (Emma Watson) nem teherbe esik? Több se kellett neki, késsel zaklatja a boldog anyát. 

Nem is tudtam, hogy ez így volt. Aztán olvastam, hogy ez már a rendező saját találmánya. Aztán rájöttem, hogy azt gondoltam, "nem is tudtam, hogy így volt". Höhöhö, azóta is ezen, illetve magamon nevetek. Akkor nem is így volt, hanem máshogy:)? Elmagyarázná valaki?

Ami viszont bemart, az a kreacionista mázba bújtatott, gyorstalpaló teremtéstörténet. Hogy ezzel a hatásvadász, ostoba, nyúédzses' baromsággal kihez akartak szólni, fel nem foghatom. Mutattak volna inkább kevesebbet, mert láttam én ottan' bevágva a tengerbe az a sejtosztódást. 

Bezony'áám, huncutkodtak, aztán többen lettek. Rendezőnk viszont finoman sugallja, azt sem a legyek hordták ám oda, hanem a creator, aki jó intelligensen betervezi itt nekünk az életet. És akkor mindenki megkapja a magáét, a szektás és a gyaur kutya is.

Amiért végignéztem, még ha fél szemmel is, az Crowe. Baromi jó színész, nélküle ez az egész egy korhadt bárkát nem érne.

Ráfoghatjuk, hogy új megvilágításba helyezte a történetet, de ha csak ennyi pozitívumot találunk benne, akkor megette a fene az egészet.

Ja igen, azt hogy Anthony Hopkins totál úgy néz ki, mint Gollam, amikor kaparászik a földön a drágaságait keresve, én fedeztem fel, a hülye transzformerszek helyett ez is megteszi. Ennyi.

Man of Steel (2013)

Már vártam, negatív kritika ide, negatív kritika oda, kíváncsi voltam. Még emésztgetem, nem igazán jött be, az biztos. Hogy kissé szabadosan értelmez egy eleve kitalált történetet (és ezen valaki még fel is háborodik:)), az nem zavar. Ettől akár még jó is lehet. 

Az első, Kriptonon játszódó jelenetek szerintem frankók voltak, meg is lepődtem, titokban arra készültem, nézhetetlen az egész. 

Clark Kent gyerekkorát csak visszaemlékezésekből ismerjük meg, ami kár, mert csak abban szerepel Kevin Costner (alias Jonathan Kent). Baromi jó alakítás, az egyik legjobb a filmben, csakúgy, mint Zod tábornok (Michael Shannon) és Jor-El (Russel Crowe). Superman-t, Lois Lane-t alakító színészek és a többiek nem villantanak meg sokat a tehetségükből, már ha van nekik olyan.

A nyilvánvaló baromságok mellett a probléma, hogy a film második felét baromira untam. Probléma, mert itt van a nagy hentelés, vagy 50 perces törés-zúzás, óriási bunyók, megannyi lövöldözés és bombázás. CGI orgia. És unalmas. 

Nem lehet a film csak egymás utáni képek összessége. A jó forgatókönyv mellé kell bele kraft is. A film közepénél mintha a rendező unalmában random összevágott volna pár jelenetet. Kent már Superman...Lois Lane rájön, ki Superman...Superman is Lois Lane együtt...Superman kiáll az emberiség mellett, a gonoszok ellen...semmi átvezetés egyik jelentből a másikba. És mindezt negyed óra alatt.Tiszta dokumentumfilm.

A zene jó, a képi világ (nem csak a bunyó) bejött, bár kicsit hatásvadász. 

Egyértelműen a Batman trilógia által kitaposott ösvényen halad, emberibb szuperhős, komor hangulat, komor zene. 

Nem rossz, de nem is jó. A rajongók már úgyis látták, szóval nézze meg az is, aki szereti Kevin Costner-t, vagy a látványos CGI csatákat.

Broken City (2013)

Megtört város

Politikás, Walberg kontra Crowe-os és igazi New Yorkos.

A kemény rendőr, Billy (Walberg) elköveti élete hibáját, felcsap önbíráskodónak. Az ügyészség megkegyelmez neki, mert a város polgármestere (Crowe) szövi a dolgokat. Hét év múlva újra előveszik az óta magánnyomozóvá avanzsált főhősünket, zsíros összegért a New Yorki „firstlady”-ről (Catherine Zeta-Jones) kell kideríteni valami mocskosat. Na, ekkor szabadulnak el az indulatok, gyilkosságok és összeesküvések tömkelege kerül elő a választás elő estéjén. Huges (The book of Eli, From Hell) jól hozza elő a szennyet az amúgy fényesnek tűnő városról. Jól váltogatja egymást a tökös verekedés és a kőkemény drámázás. Jó hír, hogy Walbergből lassan színész lesz, és jól mutat Crowe mellett (aki viszont zseniális). 

Csihi-puhi-mozi, borítékolható végkifejlettel és igazi politikai klisékkel.

A Good Year (2006)

Egy totál szemétláda bróker, London nagykutyája, Max (Russell Crowe) a milliós üzletek üzletelések között hírt kap arról, hogy szeretett nagybátyja, Henry meghalt. Mivel ő a legközelebbi rokona és végrendelet nem volt, Max az örökös. Először természetesen nyűgnek érzi, hogy foglalkoznia kell az üggyel, de amikor leutazik Dél-Franciaországba, a szőlős birtok, a táj és nem utolsó sorban egy helyi lány (Marion Cotillard) miatt lassan megváltozik a véleménye...nagyon lassan.

Egy nagyon élvezhető filmecske, Provence a világ egyik legszebb tája, ha másról nem szólna a történet, mint a szép vidék mutogatásáról, akkor is órákig el tudnám nézni.
A színészekre sem lehet panasz, Crowe zsigerből hozza a címeres tetűládát, Cotillard pedig igazi tünemény (annak ellenére, hogy szerintem nem olyan extra a való életben...vagyis az újságokban:)).
Hál'istennek a borról nem sok szó esik, csak amennyi feltétlenül szükséges a történet szempontjából. A visszaemlékezések Max gyerekkorára, a történetek Henry bácsival sem akasztják meg a sztorit, sőt, sokkal színesebbé teszik a filmet.
A betétdalokat is eltalálták, erre amúgy nem nagyon szoktam figyelni, nekem az általában mellékes. Ha észreveszem, akkor vagy nagyon jó, vagy szar! Itt az előbbiről van szó.

Remek hangulatú film, igazi nyarat idéző kikapcsolódás.

State of Play (2009)

Feszes kis politikai thriller, a jobb fajtából. Szegény képviselő (Ben Affleck) heroikus küzdelme a nagy lobbi ellen. Segítségére van újságíró cimborája (Russell Crowe), aki nem rest kideríteni az igazságot akkor sem, ha ezzel nem csak a gonosz cégnek tesz keresztbe.
Árulás, gyilkosság, szerelem és hűtlenség, van itt minden. Ez is csak egy átlagos hétfő este az amerikai kongresszusban.

Jó kis film, annak ellenére is tetszett, hogy nem vagyok a műfaj rajongója. Mellékszerepekben sem kismiskák játszanak, itt van mindjárt Helen Mirren, Robin Wright, Rachel McAdams.
Ha bejött a Pelikán ügyirat, vagy a Közellenség (bár ez inkább akciófilm), akkor ez is mehet.

Body of Lies (2008)

"Ain't nobody likes the Middle East, buddy. There's nothing here to like."

Egy fedett CIA ügynök, Roger Ferris (Leonardo DiCaprio) vesszőfutása a Közel-Keleten, terroristák és a saját főnökei között (IMDB). A cél, hogy elkapják az egyik nagy terrorista sejt vezetőjét. A gond, hogy ahány ember, annyiképpen képzelik el a megvalósítást.

Jó film, DiCaprio remek, Mark Strong (Hani) egész egyszerűen félelmetes, mint a helyi titkosszolgálat vezetője, de jó, hogy nem vagyok az útjában.

Összességében  tényleg jó mozi, kiváló szereplőkkel és jó történettel. Ridley Scott rendezte és mindezek ellenére is egyszer nézhető, de attól félek, egy hét múlva nem nagyon fogok rá emlékezni.