Jack Ryan: Shadow Recruit (2014)

A híres krimiíró, Tom Clancy pengeagyú ügynöke, Jack Ryan visszatér egy új, tisztázó sztoriban. Ryan (Chris Pine) a történet szerint még csak link egyetemista, amikor a repülők berobbannak a tornyokba szeptember 11-én. 

Egyből katona lesz belőle, hogy védje az igazat, de egy támadás következtében megsérül és rehabon megkísérti a CIA Kevin Costner képében. Pár év múlva már a Wall Street-en nyomja, mint a Cég elemzője, a nagyvállalatokat tartja szemmel. Amikor anomáliát észlel pár excel táblában, hirtelen operatív ügynökké léptetik elő és irány Moszkva,  egy helyi oligarchát helyre kell rakni.

Vissza a hidegháborúhoz, de az oroszok most gazdaságilag akarják romba dönteni Amerikát. És nincs más, aki ezt kiszúrja, csak Jack Ryan! Nincs is ezzel gond, egy porbafingó megmenti a világot (Amerikát). 

Minden hibája ellenére tetszett. Kenneth Branagh jó kis akciófilmet rendezett, attól függetlenül, hogy a legtöbb akció a filmben pár diagram komoly képel való bámulása. Kicsit felületes, jó pár sablont belepakoltak, szóval egyedinek nem nevezném, de egy működőképes mozit csináltak. 

A csajos-munkámateltiltkolós'-drámázás nem feküdte megy a gyomrom, Pine becsülettel megállta a helyét, ehhez jött Costner, aki itt is tuti, Branagh meg külön kedvencem, szóval elfogult vagyok. 

Szeretem az olyan kémes' filmeket is, amikben nem szuperügynökök ugrálnak háztetőről-háztetőre. Ez, az utolsó 15 perc kivételével ilyen - itt mintha feleszméltek volna, hogy kevés az akció -  uh. nem bántam meg, hogy megnéztem. 

Nem a legjobb, de a készítők biztonsági játéka - mindenből kicsit - nagy átlagban bejött a kasszáknál és a nézőknél. Jöhet a második rész.

3 Days to Kill (2014)

Ethan Renner (Kevin Costner) szuperügynök, sikertelen bevetése és halálos betegsége miatt otthagyja a CIA-t. Párizsba utazik, hogy volt feleségével és lányával töltse utolsó napjait.

A meló azonban közben szól, Vivi Delay (Amber Heard) ugyancsak szuperügynök munkát ajánl, cserébe Renner kipróbálhat egy kísérleti gyógyszert, amivel kicsit tovább szenvedhet a földön. 

Nagyon kemény történet, annyi szent. Luc Besson és a forgatókönyvíró sokat agyalt rajta, de hogy bírták ki röhögés nélkül, gőzöm sincs.

Besson elvárása mostanában a családi vonal (pl The Family), biztosan azért, mert öregszik és kezd kissé szentimentális lenni. De azért rakjunk bele ügynököket, robbanást és sok verekedés autósüldözéssel, ez lesz ám a meglepetés. Olyan Besson-féle.

Annyira fájdalmasan közhelyparádé, hogy az már fogalom. Apa szuperkém, de a család (mondjuk a lánya) nem tudja. Bringázni tanítja a kiscsajt, előtte-utána lever pár fegyvercsempészt és közben azon kesereg, miért nem lehetett eleget a családjával.

Ezt már sokszor láttuk, jobb kivételben.

Heard nevetséges kellék, amikor nem volt mit mondania, kitette valamelyik testrészét. De ennyi nem elég a boldogsághoz.

Costner miatt - és tényleg csak miatta - egyszer nézhető, ha szereted a apa-lánya-kém-terrorista konfliktusokat agyatlan kivitelben.

JFK (1991)

Oliver Stone-nak fiatalabb éveiben még volt bátorsága botrány témákat előhúzni a nyuszis kalapból. A kritikusok meg feszengve székeikben, figyelték ahogy zsenink kicikizi mindenki Amerikáját. 

Született július negyedike sikerei után még mélyebbre hatolt Stone, a jenki politika posványában. Elővette JFK aktát fogta és jól leporolta, majd kigondolt egy közfelháborodást keltő filmet. Aztán gondosan kiválogatta a megfelelő színészeket és az egyszerű honpolgárok orra alá dörgölte a megmaradt nyitott kérdéseket. Meglátszik, hogy az alkotók ízzé-porrá szedték a történetet, a „fekete lyukakat” pedig okosan meghagyták. Ezáltal egy olyan filmet kaptunk, ami nem foglal állást inkább több összeesküvés-elméletet préselt amúgy is rengeteg kérdés közé.

Miért is olyan lélegzetelállító akkor ez film? 

Szinte hihetetlen, hogy Kevin Costner milyen erőteljes alakítással ugrik fejest a műbe, én még speciel nem láttam soha ilyen jól játszani. A rendező zsenialitását dicséri, hogy a dokumentarista részek mindegyike eredeti kópia, szóval aki nem élt még a merényletkor az most végig izgulhatja.

Miről is szól akkor mozi? 

Garison szenátor (Costner) nem tud bele nyugodni, hogy eltusolták az igazságot Kenedy halálával kapcsolatban. Felkerekedik régi cimboráival és újra végig járja gyilkosság helyszínét és szépen lassan kibontakozik a felismerés, hogy nem lehetett a tettes csak Oswald (Gary Oldman).

Egyetlen hibája talán a játék idő kívül (Egy seggel végig ülni lehetetlen!), hogy ez a téma Amerikán kívül a kutyát sem érdekli!

Man of Steel (2013)

Már vártam, negatív kritika ide, negatív kritika oda, kíváncsi voltam. Még emésztgetem, nem igazán jött be, az biztos. Hogy kissé szabadosan értelmez egy eleve kitalált történetet (és ezen valaki még fel is háborodik:)), az nem zavar. Ettől akár még jó is lehet. 

Az első, Kriptonon játszódó jelenetek szerintem frankók voltak, meg is lepődtem, titokban arra készültem, nézhetetlen az egész. 

Clark Kent gyerekkorát csak visszaemlékezésekből ismerjük meg, ami kár, mert csak abban szerepel Kevin Costner (alias Jonathan Kent). Baromi jó alakítás, az egyik legjobb a filmben, csakúgy, mint Zod tábornok (Michael Shannon) és Jor-El (Russel Crowe). Superman-t, Lois Lane-t alakító színészek és a többiek nem villantanak meg sokat a tehetségükből, már ha van nekik olyan.

A nyilvánvaló baromságok mellett a probléma, hogy a film második felét baromira untam. Probléma, mert itt van a nagy hentelés, vagy 50 perces törés-zúzás, óriási bunyók, megannyi lövöldözés és bombázás. CGI orgia. És unalmas. 

Nem lehet a film csak egymás utáni képek összessége. A jó forgatókönyv mellé kell bele kraft is. A film közepénél mintha a rendező unalmában random összevágott volna pár jelenetet. Kent már Superman...Lois Lane rájön, ki Superman...Superman is Lois Lane együtt...Superman kiáll az emberiség mellett, a gonoszok ellen...semmi átvezetés egyik jelentből a másikba. És mindezt negyed óra alatt.Tiszta dokumentumfilm.

A zene jó, a képi világ (nem csak a bunyó) bejött, bár kicsit hatásvadász. 

Egyértelműen a Batman trilógia által kitaposott ösvényen halad, emberibb szuperhős, komor hangulat, komor zene. 

Nem rossz, de nem is jó. A rajongók már úgyis látták, szóval nézze meg az is, aki szereti Kevin Costner-t, vagy a látványos CGI csatákat.

A Perfect World (1993)

Tökéletes világ

Clint Eastwood első igazán nagy dobása rendezőként ami nem western és Piszkos Harry.

Butch (Kevin Costner) és bunkó társa megszöknek egy börtönből és egy nyugis kisvárosba visz az útjuk. Itt kerülnek kapcsolatban a Perry családdal, aki Jehova tanúi és nagyon steril életet élnek. Túszként magukkal cipelik a kis Philippet. A kisfiú és hallgatag Butch között különös kapcsolat szövődik, amolyan apa-fiú szál. A roadmovie elkezdődik, főszereplőink Alaszkába szeretnének eljutni a törvényőrei elől. Nyakukba lohol az FBI-os, a szőke törvényszéki maca (Laura Dern) és egy igazi nyomozó fenomén Red (Clint Eastwood) a kormányzó luxus lakókocsijával. Costner-nek jól áll a megtört bűnöző szerep, szinte az arcára szabták. Eastwood megragad a hátérben, de így is az igazi kemény rendőrt hozza. A film szinte tökéletes kaland mozi, gyöngyszeme a zsánernek, évek múltán is sokat idézik.

Mindenképpen célszerű ezzel a filmmel kezdeni rendezőnk megtekintendő filmjeinek sorát.

tás