Black Hawk Down (2001)

A sólyom végveszélyben

A Pearl Habor óriási buktája után rizikós volt egy újabb háborús eposzt leforgatni, ezért Bruckheimerék a zöldhasúik elköltéséhez egy igazi nagyágyút szerződtettek, még pedig a Gladiátorral végképp bizonyító Ridley Scottot.

1993. október 3.-án a jenki hadseregnek nem sikerült elvakítani amerikai fényével a szomáliai gerillákat. Egy balul sikerült villámakcióban a profi katonák a mogadisui felkelők szorításába ádáz harcot folytattak. Így is nagy veszteségek árán sikerül őket egy 16 órás mészárlás után kiszabadítani. De hősök megint tonnaszámra születtek.

Ridley Scott háborús terepen is jól érzi magát. A 90-es évek klasszikus szisztémájára összeszedett egy pár zseniális színészt és terepszínű ruhát adott rájuk, majd berakta őket a vaktöltények viharába. A közönség a szakma is imádta, igaz hogy nem szól semmi újról, csak Istenről, családról, hazáról. A feszültség viszont annál több került mű be, a por és vérgőzös levegőben ott van az esendőség félelmetes érzése.

Hogy zseniális mű-e? Az biztos! Emlékezni fogsz e rá évek múlva? … sajnos nem.

Terminator 3: Rise of the Machines (2003)

Terminátor 3 - A gépek lázadása

Következzék az utolsó felvonás, legalábbis egyelőre. Hamarosan a mozikban az új Terminátor, addig meg majd lesz valahogy.

Mióta John Connor végzett az előző részben aktuális ellenfelével, egy évtized telt el. A világvége nem következett be ezért nincs is "munkája", csak rója az utcákat és beszed mindent, ami lelkének ürességét csillapítja. De hát nem lenne a film főcíme az ami, ugyanis menetrend szerint meg is érkezik a két harci robot, az egyik egy TX-es, nőnek álcázott cyborg gyilkológép, a másik pedig régi ismerősünk a T100-as. A cselekmény folyamán az is kiderül, hogy most nem főhősünk a Skynet célpontja.

Sajnos, ahogy a projekt kikerült Cameron kezei közül, úgy lett önmaga paródiája. A sok erőltettet poént és logikai buktatót (letépik a terminátor fejét, ő meg visszarakja, na ne már!), már nem tudta űberelni Swarczi papa iszonyat kúl' megjelenése se.
A bájos, törékeny Claire Danes pedig nem tudta velem elhitetni, hogy igazi amazon. A mítosz egy akkora gödörbe került, hogy nem hinném, hogy valaha is képes lenne belőle kikecmeregni. Talán már csak Nolanban bízhatunk, hogy egyszer elgondolkodik rajta.

Terminator 2: Judgment Day (1991)

Terminátor 2 - Az ítélet napja

„3 milliárd emberélet hunyt ki 1997. augusztus 29-én. A túlélők úgy emlegették a nukleáris tüzet: az Ítélet Napja. Röviddel utána új rémálommal kellett szembesülniük: a gépek elleni háborúval. Skynet, a gépeket irányító komputer két Terminátort küldött vissza az időben. A feladatuk: megölni John Connor-t, az ellenállók vezérét. A fiamat. Az első Terminátor engem vett célba 1984-ben, John születése előtt. Kudarcot vallott. A második John-t akarta megölni gyerekkorában. Az ellenállás azonban egy magányos harcost, egy védelmezőt küldött John számára. A kérdés csak az volt, melyikük talál rá előbb.” (Sarah Connor)

Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni!!!

Cameron papa büdzséjét az első rész után igen csak feljebb tornásztak ezért futotta jó néhány spec trükkre és így megszületett az újkori intelligens akció film zsánere. Vannak benne robotok, Swarczi, Hi-tech kütyük Sci-fi, no meg a pityuk. Az időtálló filmkészítés egyik gyöngyszeme, amellett hogy iszonyú aktuális a mondanivalója igazán magával ragadó akció spotokkal sikerült megspékelni a végterméket.

Köszönöm istenem, hogy megtermetted a helikopter gépágyús osztrák akcióshőst és mi ennek szemtanú lehettünk.

The Terminator (1984)

A Halálosztó

Ahogy közeledik az új Terminátor film bemutatója, úgy derül ki egyre több érdekes részlet a régiről, például, hogy Cameron egy római utazása során érezte olyan elveszettnek magát, mintha egy másik dimenzióból érkezett volna. Árulta el ezt a titkot a rendező az első Terminátor-film harmincéves jubileumára készítettet interjúban. (?)

Két férfi érkezik a jövőből az egyik egy iszonyat erős, de mégis cool csávó (Arnie) aki látszólag a város összes Sarah Connorjára vadászik. Viszont a másik csak egyszerű halandó, aki Kyle Reese néve hallgat és ő az eredeti Sarah-t (Linda Hamilton) érkezett istápolni. Ez a férfi egy csomó sületlenséget hord össze jövőről, háborúról, terminátorokról és John Conorról, aki a nő fia és ő lesz majd a gépekkel harcoló ellenállás vezetője. Még főhősnőnk se hiszi el ezt a mesét mindaddig, még a Halálosztó rém rá nem szolgál a nevére és ki nem írtja szőröstül-bőröstül az egész városi rendőrőrsöt. Megkezdődik a Terminátor elől menekülés, hiszen nem kevesebb a tét, mint a jövőnk megmentése.

James Cameronak köszönthetjük, hogy a Terminátor film már az első résznél kilépett a B kategóriából. Még ha mosolyogtatóak is a modell Herlivel abszolvált jövő jelenetek vagy idétlenek a robotok mozgása. De olyan filmtörténeti pillanatokkal ajándékozott meg cserébe, hogy pl. hazánk fia, Pindroch Gábor beveri egy kocsi szélvédőjét vagy tetoválásra ingerlő kar „javítás”. Ja és az osztrák akcentusos „All be Back”-ről nem is beszéltem.

Mindenképpen időt álló akció, amely a pofonegyszerű zenéjével megalapozta egy egész generáció ingerküszöbét.

Terminator Salvation (2009)

Terminátor – Megváltás

Nem éppen szerencsés az utolsó epizóddal kezdeni egy quadrológiát. De a Terminátor filmeknél kb. a farkába harapó kígyó esete áll fenn.

Ebben a részben a középkorú John Conornak (Christian Bale) az a legnagyobb gondja, hogyan találja meg Kyle Reese-t, aki majd később az… (nem lövöm le a poént, hátha akad még olyan lény a földön, aki nem ismeri az alapmű történetét).
Közben azért megy a csata a gépek és emberek között.
Sajnos a főhősünk is elköveti azt a hibát, hogy megbízik egy báránybőrbe bújt farkasban. Na sebaj, az ifjú Reese-ről meg még kiderül, hogy nem éppen az a félős nyápic alak, mint amilyenek első ránézésre tűnik.

Ezzel a filmmel csak egyetlen egy apró gond van, hogy nincs meg benne a kellő spiritusz. Az első két résznél még csodálkoztunk, ha kiesett egy szemgolyó vagy elfolyt az ellen. Itt meg repkednek az élő szövetek és bénábbnál bénább robotok nehezítik meg a főszereplők életét. Pedig korunk két legkiválóbb, legkarizmatikusabb színésze segített az eddig csak sorozatokkal brillírozó rendezőnek.

The Expendables 3 (2014)

Feláldozhatók III.

Hol volt, hol nem volt a 80-90-es években létezett egy olyan univerzum a mozivásznakon, ahol a tökös akció ikonok voltak az urak, akiknek fegyveréből soha sem fogyott ki a töltény és olyan elképesztő nagyságú "pityukkal" mászkáltak, hogy szinte már félistenek voltak. Na én is annak a generációnak a tagja vagyok aki ezt élvezte is …

Történet esetünkbe sem egy adu ász. Barney (Stallone) miután ki hozza sittről (vonatról) régi haverját Docot (Snipes) már is indul egy újabb bevetésre, ahol összefut a régi nagy ellenségével, Stonbankasel (Gibson).A sikertelen bevetés után Barney úgy döntött, hogy lecseréli az egységét és néhány fiatal próbál meg az ellen nyomába eredni. De sajnos Stonebanks csapdába csalja, és szinte már győzedelmeskedik is, amikor a régi haverok Max Dummer ezredes (Ford) vezetésével a segítségükre sietnek.

Kicsit néha sokáig áll a film, hogy a nézőnek legyen ideje a két akció dömping között sebeit nyalogatni. Elenyészően ront az élményem a korhatárosra vágás, de magvas aranyköpések most sem maradnak el, ami tulajdonképpen a forgatókönyv gerincét adja. A csúzlik, tankok, helikopterek nagyon rendben vannak és eközben úszunk a verejtékben.

Igazi tesztoszteron őserőből nyomuló film, amiben a golyók után csak a közhely pufognak többet.

Maleficent (2014)

Demóna

Angelina Jolie az ezredforduló óta bármit eljátszathat, és 10 évente fogy vagy 10 kilót. Kíváncsi vagyok, ha már megkeseredett nyuggereket fog játszani, mennyit mutat majd a mérleg.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy, vagyis két szerelemes, aki persze soha nem lehetnek egymásért, mert egy ellentétes ingerszegény környezetből származtak. Ez a mondat alapján lehetne filmünk egy trendi romokom is akár. De az alkotók inkább a Grimm-mesevilág és a Dark-fantasy határán egyensúlyozó környezetbe próbálták bele skatulyázni művüket. A történet szempontjából nem lényeg ki gonosz és ki a jó, hisz a kedves is bűnhődhet és az elvetemült is megváltozhat.

A Demóna nem attól rossz a film, mert nem egyedi vagy kicsit túl gyerekes. Inkább az baj vele hogy valahogy nem ál össze egésszé. Ha eltekintünk a számos logikai buktatótól (például ezek szerint akár a holló is lesmárolhatta volna Józsikát) akkor sem hagy bennünk egy fikarcnyi maradandó szikrát se, pláne nem azt, hogy újra nézzük. Mondjuk a mai tini társadalom ezek után biztos, hogy gonosz tündér akar lenni az emós farsangon.

Egyszer volt … jó is, de maradjunk inkább a klasszikus változatoknál.

The Hobbit: The Battle of the Five Armies (2014)

Az öt sereg csatája
Mikor ezeket a sorokat írom, fájó szívvel gondolok arra, hogy talán ez az utolsó kaland, amit Középfölde mesebirodalmából láthatok. A sokszor kritizált A Hobbit a legtöbb mozirajongó bánatára sajnos az utolsó fejezetéhez érkezett.

Miután a mohó törpéink kikergették Smaugot békés vackából, ő először inkább Tóvároson szándékozik bosszút állni. Némi bemelegítő izzadságszagú harcolgatás után, jöhet a mindent eldöntő csata. Amit először nem világos még, hogy ki fog ki ellen harcolni.
Az biztos, hogy a törpök aranyából mindenki le akarná csípni az őt megillető részt, de Thorin (Richard Armitage) a rajta elhatalmasodó sárkány-kór miatt egyetlen egy régi ígéretét sem hajlandó megtartani.

Míg a Bárd (Luke Evans) és a törpkirály alkudozik, kicsiny de Középfölde legerősebb különítménye indul a sötét erők fogságában rekedt szürke Gandalf (Ian McKellen) megmentésére. Szarumán, Galadriel és Eldrond utolsó csepp erejüket is kénytelenek bevetni, hogy kiszabadítsa az öreg mágust. Még ha sikerül is a szinte láthatatlanan ellenséget messzire űzni, az orkok előrenyomulását nem tudják megállítaniuk.
Ezt nem is sejtve Erebornban a kis tolvaj, Zsákos Bilbó (Martin Freeman) megpróbál közvetíteni a segítséget váró emberek, a jussukat követelő büszke elfek és az elborult elméjű Thorin között, a maga egyszerű módján. De hiába az észérvek és nemes lelkű hobbit fáradozása, sajnos az öt sereg csatája elkerülhetetlen.

Ezen szinten már nincs üres járat, "A király visszatér" óta tudjuk, hogy a záró epizódra nem érdemes a zúzással spórolni vagy a drámát erőltetni. A Babó csekély történetét lezáró film első percétől beindul a csata fáradhatatlan gőzhengere és nagy jelenetekben harcolnak egymással ezek a mitikus lények.
Jackson mester nem rest még összetettebbé varázsolni ezt az élményt, újra és újra bedobni valami váratlan, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A történethez kötelezően hozzáfűzött romantikus száll nem tolakodó, simán belefér ebben az univerzumban egy ilyen jellegű kapcsolat.

Nem hinném, hogy ennél jobban be lehetett volna fejezni ezt az utazást, ami 2001 óta egy új-zélandi mesternek hála szinte minden évében díszes dobozban a karácsonyfánk alá került és sikerült mozizásra csábítani sok millió embert.

Sunshine (2007)

Napfény

Hollywoodi gejltől mentes űrkalandozás egy brit rendező tollából.

Az Ikarosz II, fedélzetén egy 8 fős legénységgel robog a Nap felé, hogy a kihűlőfélben lévő égitestet egy atomtöltettel újra régi fényébe hozza. Véletlenül rábukkannak az egykori Ikarosz I űrhajóra, mely hét évvel korábban sikertelen küldetést hajtott végre. A két bomba több mint egy elvet választva elindulnak felkutatni az elveszett gépet és eközben nem várt fordulat következik be a hajó és a legénységének éltében. Megkezdődik a harc egy láthatatlan ellenféllel, aki mint ha azon munkálkodna, hogy az emberiség jövőjét tegye tönkre.

Ebben a filmbe benne van minden, ami egy remekbe szabott sci-fiben benne kell, hogy legyen. Alaptörténet se piskóta, de feszültség keltés is jól megy a rendezőknek, látszik nem ma kezdte az pályát.
A film előtt ülve igazi szorongatós űr-őrület lesz úrrá rajtunk, miközben zseniálisan megkomponált képet kapunk arról, ami talán már az isten(ek) világa.
Apró csavarok, mint mini nüánszok döntenek arról, hogy járt utat a járatlanért nem kéne feladnunk. Szerencsére Danny-boy nem teszi meg nekünk, hogy gyenge színészeket küld csatasorba, amikor a Föld megmentése a tét.

Azta', de jó!

Takers (2010)

Tökéletes bűnözők

A Szemtől szemben sikere után nehéz összehozni egy igazi „Tökéletes bűnözős” filmet. De azért évről-évre megpróbálják, ha nem is lenyomni inkább tisztelegni az eredeti mű előtt.

Siker séma itt is adott: Van egy vérprofi széftörő szupercsapat (Paul Walker, Idris Elba, Hayden Christensen és pár repper) és velük szembenálló megszállott zsarunk (Mat Dilon). A legutóbbi tökéletesen végrehajtott rablás után a munkamániás Jack Welles ott liheg a társaság nyomába. Ezen a ponton megjelenik a sittről éppen csak kilépő Ghost, aki valaha banda tagja volt és most egy újabb szuper melót akar végre hajtani velük. A szajré csábító, az idő kevés tehát a rizikó faktor az egekbe és még ráadásul ott van kétely, vajon mennyire bízhatnak a frissen szabadult régi barátban.

Látványvilág, ami egy ilyen filmben kötelező az simán megállja helyét a Bay féle akciókultúrában. A történet eléggé csavarosnak mondható, a karakterek 50 százaléka jól kidolgozott. Szóval semmi rosszat nem tudok mondani róla így elsőre.

Mindenképpen megéri megnézni, mert igazán feszes tempójú, elég tökös mozi.

Machete Kills (2013)

Machete gyilkol

Machete volt, van, lesz!

Az alkotó nem restek a film elején már egy röpke trélerrel’ bizonyítani, hogy a kultusz trilógiává bővül majd a végére. De csapjunk is bele közepébe, Machete (Danny Trejo), a traumatológiai kórlap arcú mexikopó' már az elején elveszíti akció közben csinos társnőjét és ő is fogságba esik. Viszont úgy látszik, a jó oldalra került, mert megbízást kap az Egyesült Államok elnökétől (Carlos Estevez) egy veszélyes küldetésre, melyért cserébe az állampolgárság jár. Vissza kell térnie Mexikóba, hogy megállítsa az őrült Mendezt, aki mellékesen világuralomra tör. De közben Machetenek le kell számolnia a múltjával és az ellennel is, meg persze egy világméretű összeesküvés is le kell lepleznie a játékidőn belül. Közben a nyomába lohol egy prosti kommandó és az ezerarcú bérgyilkos, a kaméleon (mindenki).

Robert Rodrigez olyan, mit egy vasököl, oda üt ahova köll’ …a történetet felejtsük is gyorsan el, hiszen aki beül egy Grindhouse-t utánzó moziba, az ne várjon Sekszpíri’ magaslatokat.
Viszont tocsoghatunk a vérben és belsőségekben, miközben a mosolyogtató műfaji klisék csak úgy halmozódnak. Van itt kérem skizofrénia, szupekütyük és mexikói leszámolás is akad a direkt B-kategóriára hajazó műben.

Önfeledt 100 percnyi szórakozás, ezt a filmet még az alkotóik se vették komolyan. Tehát te se tedd ezt vele!

Pain & Gain (2013)

Mert Michael Bay nem tököl, odateszi magát fúlból’ …

A testépítés Rémusz bácsija, Daniel Lugo (Mark Walberg) tudja mitől döglik a légy a testépítő fronton, mindenkiből kihozza a maximumot. Igaz ez a szánalmas, mindennapi gondokkal küzdő izomagy barátaira is, akikből az amerikai-álom megvalósításához mindenre elszánt gazfickókat gyúr. Pont kapóra jön egy hencegő pénzeszsák története, gyorsan Viktor lesz a balek a buliban. De azért kispályásainknak nem megy olyan könnyen megtörni a kolumbiai pacákot. Egy idő után felcserélődnek a szerepek és a néző már el is felejti ki a jó és ki áll a sötétoldalon.

Testépítő anatómia legBay-eb fokon, fullos bukszák és luxus verdák között igazán halálos iramban érzi magát a néző. Adrenalin és tesztoszteron tapintható a filmben, pedig látszik, a forgatókönyv írók mindent megpróbáltak, hogy hús-vérré gyúrják ezeket a kétdimenziós figurákat. A színészekre nem lehet panasz, Walberg nagyfiú, már eltud vinni a hátán egy pörgős akció mozit. Két igazi veterán is segíti munkáját az ellenséges oldalon:  Tony „Monk” Shalub és Ed „Rock” Harris.

Talán ha nem lennének ennyire szánalmasan unalmasak a film fő karakteri, még azt is mondhatnám Bay eddigi legdrámaibb filmje.

The Hobbit: The Desolation of Smaug (2013)

Szamug pusztasága

Elérkezett a várva várt nagy pillant, amikor is megérkezett a magyar mozikba Középfölde „birodalomvisszavág”-ja!

Az előző történet ott fejeződött be, hogy a népes törpe csapat, élükön a varázslóval és a betörővel, éppen csak kikecmergett a kalamajkából. Az átlag olvasó tudja, a bagázs hánytatása itt nem ér véget, sőt ezután jön csak a java.
Peter Jackson rendező (producer, fantasy atyaúristen) ügyes kézzel megtartotta az izgalmas részeket a könyvből és a maradék játékidőt telepakolta új és leporolt régi szereplőkkel + nyakon öntötte egy kis kötelező romantikával. Persze ez nem ment a minőségi akció rovására, mert rendezőnk tudja már, mi az a csízió. Arról igazán nem ő tehet, hogy ez az univerzum harcról, háborúkról és férfiakról szól.
A film minden egyes percére oda lehet biggyeszteni a váratlan jelzőt, hiszen ismeretlen lények vagy halvány utalások elevenednek meg a vásznon.
Míg a díszes társulat eljut a Magányos-hegyre addig nem éppen békés tündékkel, Tóváros bosszús népével, vagy haragtartó orkokkal gyűlik meg bajuk. Tetejében Gandalf (Ian McKellen) is kiválik a szövetségből, hogy Radegast barátjával sötét dolgok után kutasson Dol Guldur elfeledett tornyában.
A mozi csúcspontja szerintem a hordó úsztatásos jelenet, amely kivitelezésében
Jackson úrnak már megint sikerült maradandód alkotnia és remélem, nem csak a rajongó társadalom lélegzete áll majd el tőle.
De mégis, ez a film Smaug megelevenedésének jutalom játéka, hisz csak úgy röpül az idő miközben a ravasz sárkány Bilbóval (Martin Freeman) bíbelődik. Eközben pár mérfölddel arrébb az alacsony méretű baráti társaság élükön az Aragon pótló Bárddal (Luke Evans) Középfölde Velencéjéből próbál meg emberpróbáló bátorsággal kijutni.

Arra jöttem rá, hogy milyen pofon egyszerű kritikát gyártani. Le kell gyalázni, válogatott közhelyekkel minden rajongó táborral rendelkező művet. Hiszen a fanok úgy is csak morognak rajta egyet, a többiek meg ezek után úgy se nézik meg filmet és soha nem tudják meg, kinek van igaza.  

Man of Steel (2013)

Már vártam, negatív kritika ide, negatív kritika oda, kíváncsi voltam. Még emésztgetem, nem igazán jött be, az biztos. Hogy kissé szabadosan értelmez egy eleve kitalált történetet (és ezen valaki még fel is háborodik:)), az nem zavar. Ettől akár még jó is lehet. 

Az első, Kriptonon játszódó jelenetek szerintem frankók voltak, meg is lepődtem, titokban arra készültem, nézhetetlen az egész. 

Clark Kent gyerekkorát csak visszaemlékezésekből ismerjük meg, ami kár, mert csak abban szerepel Kevin Costner (alias Jonathan Kent). Baromi jó alakítás, az egyik legjobb a filmben, csakúgy, mint Zod tábornok (Michael Shannon) és Jor-El (Russel Crowe). Superman-t, Lois Lane-t alakító színészek és a többiek nem villantanak meg sokat a tehetségükből, már ha van nekik olyan.

A nyilvánvaló baromságok mellett a probléma, hogy a film második felét baromira untam. Probléma, mert itt van a nagy hentelés, vagy 50 perces törés-zúzás, óriási bunyók, megannyi lövöldözés és bombázás. CGI orgia. És unalmas. 

Nem lehet a film csak egymás utáni képek összessége. A jó forgatókönyv mellé kell bele kraft is. A film közepénél mintha a rendező unalmában random összevágott volna pár jelenetet. Kent már Superman...Lois Lane rájön, ki Superman...Superman is Lois Lane együtt...Superman kiáll az emberiség mellett, a gonoszok ellen...semmi átvezetés egyik jelentből a másikba. És mindezt negyed óra alatt.Tiszta dokumentumfilm.

A zene jó, a képi világ (nem csak a bunyó) bejött, bár kicsit hatásvadász. 

Egyértelműen a Batman trilógia által kitaposott ösvényen halad, emberibb szuperhős, komor hangulat, komor zene. 

Nem rossz, de nem is jó. A rajongók már úgyis látták, szóval nézze meg az is, aki szereti Kevin Costner-t, vagy a látványos CGI csatákat.

The Hobbit: An Unexpected Journey (2012)

A váratlan utazás

Megmondom őszintén, annyi rosszat olvastam a Hobbitról, hogy majdnem elhittem. Megpróbálom nem kiírni a dühömet.

A film sztoriját nem írnám le, ha megbocsájtotok (akik olvasták, azok ismerik, akik meg nem, úgyis mindegy!) A történet egy aranyos kis visszautalással kezdődik, de pár perc után belecsap a lecsóba. Parádés a törpök megjelenése és rendbontása, talán csak Bilbó (Martin Freeman) egy kicsit haloványabb, mint a könyvben (a mosogatás is inkább jópofa, mint irritáló). Onnantól, hogy a szövetség útra kel, megindul az akció dömping. Főhőseink egymás után esnek különböző kalamajkákba (hűen követve a könyvet), a csöbörből-vödörbe szindróma. Ezek a csaták mindent felülmúlnak, iszonyú látvány áradatot és izgalmat kapunk a nyakunkba. A mozi legjobb része a köteleken táncolás az orkoknál, még Móriát is hajazza. Gandalfra (Ian Mckellen) igazán nem lehet panasz, többet varázsol, mint a trilógiában összesen, ezt is megemlíteném a fanyalgóknak. Talán a Barna mágusos résznél ül le egy kicsit a fim. Az ember nyakizmai az első félóra után megszokják a kameramozgást és a képkockák gyorsaságát, utána csak élvezni kell, mert erről a rendezőnk gondoskodott. A tűéles kép és flashback-ek egy kicsit rontanak a mű meseszerűségén, de aki gyerek matinét akar nézni, annak nem ajánlom, hogy jegyet vegyen rá.

Kedves kritikusok, anti –jacksonostiták és egyéb rosszmájúak, nem tudjátok elrontani, hogy az emberek mozi élményét. A film ott van szorosan elődei nyomában (cseppet sem rosszabb, mint a Két torony), mert azért iszonyú nehéz lett volna űberelni bármelyiket is. De mutasson nekem valaki egy olyan fantasyt ami látványba és történetben felveszi a versenyt új-zélandi rendezőnk műveivel.

King Kong (2005)

King Kong

Klasszikus a'la Peter Jakson, hogy a szomjamat csillapítsam a Babóig.

A story-t mindenkinek ismerni kell, ezért nem részletezném. Inkább azt írom le, amiért minden valamire való filmrajongónak látni a kell.

- A hatalmas emlősök futása a völgyen, olyan "spanyolos bikásan".

- King Kong és a 3 muskétás (T-rex)

- Biológia óra a szakadékban (rovarok, férgek osztálya)

- Matchboxozás New York utcáin.

Fantasztikus! „minden valamire való filmrajongónak látni a kell”

tás

Immortals (2011)

Halhatatlanok

Újabb adag görög mitológia, a különc rendező, Tarsem Singh tolmácsolásában.

Theseus egy fiatal kézműves, ő az a tipikus jófiú, aki még akár sokra is viheti. Kérik, hogy álljon be a seregbe, harcoljon a gonosz Hyperion (Mickey Rourke) ellen, aki felégeti az egész világot, hogy megszerezze az Epiruszi Íjat. Csak három ember mer vele szembeszállni, egy papnő, egy tolvaj és a főhősünk. Ezek után az a kérdés, hogy az istenek segítségére számíthatnak-e?! 
Néhány szívszorító pillanat után beindul az akció gőzhenger. Látványos csaták jellemzik a filmet, ami egy ilyen jellegű mozinál elvárt. Méltó követője a 300-nak, sokkal szűrreálisabb, minden képkockáján érződik a rendező keze munkája.

Rourke miatt simán megéri egyszer megnézni, egyre jobban teljesít a „sírból” visszahozott öregfiú.

The Three Musketeers (2011)

A három testőr

Kisfiúként nagyon érdekelt a muskétások kalandjai. Mindig is Aramis akartam lenni, ha felnövök. Nézzük a sokadik bőr lenyúzását a témáról!

Elején megismerjük a három testőrt, akikről kiderül, hogy éppen kincset keresnek.(?) Hozzájuk csapódik valami világi nőszemély (Mila Jovovics). Aztán jön a Bíboros (asszem' Orlando Bloom) és jöhet a csihi-puhi. Egy intrikáktól  bővelkedő a filmet láthat a néző és még így is teljes unalomba fullad a film. Pedig mindent meg tettek, hogy trendivé varázsolják a történetet, van itt látványos akció, 3D. De sajnos nem működik a dolog! A vasálarcos még elmenet, A muskétás borzalmas, A három testőr(2011) már teljesen nézhetetlen.

Lássuk be, kimerült a legenda, vagy a forgatókönyvön kellet volna még csiszolni?! Szerintem, aki látja, biztos csalódik benne.

tás

Transformers: Dark of the Moon (2011)

Mit lehet elvárni egy 2011-es sci-fi akciófilmtől? Legyen benne klassz verdák és robotok , egy jó nő, sok robbantás, egy igazi macsó főgonosz! Na, a filmben ez mind benne van! És még is fanyalgunk, a Transformers szó hallatán.

A történet pedig jól indul, szinte el is hiszi a néző az Apolló 13-as dolgot, hogy tényleg akkor kezdődött el minden. Jó-jó, de fanyalgok! Jön egy borzalmas rész, vagyis civódások LaBeouf és Statham csaja közt, előbújnak a szörnyecske robotok, közben anyuciék is beállítanak. Tiszta apádra ütök, jut eszembe. Jön egy lélegzetelállító rész: sivatag, sebeit nyalogató Megatron visszatérésre készül! Ámen. Haditengerészet együtt működve az Autobotokkal, oldja meg a világ gondjait. Ez is belefér! Unatkozó milliomos szerepében Patrick Dempsey, főhősünk csaját akarja vagy annál többet!? Kezd eldurranni az agyam. MIÉRT? Megtalálják Őrszemet(autobot) aki évszázadok óta pihen a mars setét oldalán, felélesztése után haza vágja a CIA főhadiszállását és átáll az Álcák közé. Hatalmas csata, átverések egy igazi látványorgia veszi kezdetét vagy két órán át.  Néha a főszereplő szerelmes párunk megáll a csatatér kellős közepén kavarni egyet. A falat kaparom! Chicago lerombolása, a felhőkarcolós jelenet, Őrszem – Optimus - Megatron végső csatája, eszméletlen kúl'. Zenéje is kiemelkedő, Jablonsky nagyon eltalálta. Azon gondolkoztam közben, hogy hol a hiba!

Állíthatom, megfelel a kortárs igényeknek, minden benne van, ami trendi. Csak az emberi szereplők idegesítőek. Aki ezen túl tud lépni, az biztos jól fog szórakozni.