Game of Thrones Season 4 (2014)

Trónok harca 4. évad

Az előző részben bekövetkező „Vörös nász” után hatalmas űr tátong a műben. Vajon kivel vagy mivel lehet pótolni a jó oldalt? Ilyen kérdésekkel a fejemben vágtam neki az újabb Trónok harca adagomnak.

Királyvár erőviszonyai újrarajzolódni látszanak, de a balul sikerül nász ellenére még mindig a Lanisterek a város igazi urai. Tommen uralkodásával megint van remény a nyugodt valamire, persze miután kiderül, ki lehetett Joffrey gyilkosa. Ezért is Tyrionnnak már megint egy tárgyaló teremben kell bebizonyítania, hogy elegendő a ravaszsága a gödörből való kimászáshoz. Kedvesének pedig rég-új hazájában kell bizonyítania, hogy egyedül is megáll a talpán. Havas John pedig élete csatájára készül a falon, ahol helyet mostanra már teljesen kilátástalan. Daenerys még mindig nem tudja milyen csaték várnak még rá, talán az ő sorsa a Kekeny-tengeren túl teljesedki be. Nagy harcok várnak Vesteros szereplői nagy részére és az ellenséget pedig nem biztos, hogy a falon túl kell keresni.

Eme évad folyamán nem történnek világrengető dolgok, Martin is inkább simogatja, kényezteti szereplőit. Bár nagyon izgultam kedvenc törpe szereplőm miatt, de őt csak nem lehet úgy kiírni a sorozatból. Martelek belépésével újra van hangsúlyos család a sorozatban, talán sikerül leváltani a másodhegedűs szerepkörből a giccses rózsásokat. A fal pedig kap végre egy egész rész, hogy kitörjön az a régóta dédelgetett vulkán. Az évad befejeztével sok kérdésre választ kaptunk, Arya, Bran és Stanis sorsa beteljesülni látszik, de ez nem jelenti azt, hogy ne várnánk a folytatást.

Game of Thrones Season 3 (2013)

Trónok harca 3. évad

"Everytime we deal with an enemy we create two more."
(Tyrion Lanister)

Vesterosban mostanra látszólag nincs új ellenség a nap alatt. A fő Stark farkas visszafelé baktat, Stannis sebeit pedig házi boszorkája nyalogatja. Beköszönt a boldog béke menyegzők ideje. Joffrey a dögös Tyrell lánnyal, a Félember a partner nélkül maradt szürke Sansával, Anyakirályné a piperkőc Lorassal, Rob egy keleti szépséggel, sárkányok anyja pedig, na ő most nem készül félre … izé frigyre lépni.

A falon túl küzdő, szenvedő és szerető Havas Johnról (Kit Harington) pedig kiderül, hogy nem tud semmit. De mi viszont tudjuk, hogy … az éj sötét és tele van iszonyattal!!!

Ebben az évadban igazán sok szereplőre oszlik szét a műsor idő. Nincs már idő nagyon kibontogatni a szálakat, az alkotók szabadjára is engedték szereplőiket. Jaminek, Vérebnek és Varysnak jó tettek a plusz percek, kicsit megismerhetjük az ő kálváriájukat. Viszont kaptunk egy újabb igazán ütős főgenyát Havas Ramsay személyében, akihez képest a fatytú király csak egy dedós a szadista oviból.

Game of Thrones Season 2 (2012)

Trónok harca 2. évad

Spojler: Az első évadban lefejezték a Stark házat és meghalt Robert király, ja és oda az igazság. Van kit utálnunk hisz Cersei (Lena Headey) és a fattyú Joffrey él és virul, akik persze kínozzák a szegény-szegény északi lányokat. Kedvenc Ördögfiókánk (Peter Dinklage) hatalmat kap végre, viszont Mr. Szőke az ellenség tömlöcében csúnyul.

A Hét-tengeren innen és túl látszólag béke honol, de nem lenne a sorozat címe ez ha nem kezdene senki a trónra ácsingózni. Jogosultsága van Vesterosra a szépen lassan felnövő Sárkányos Daenerysnek (Emilia Clarke) aki keleti kereskedők között kénytelen fészkelődni. A Bartheon ház is egymásnak esik, hiszen a meleg Renly és az ördöggel paktáló Stenis is ácsingózik a vastrónra. Rob Stark viszont nem akar mást csak legyőzni a Lanistereket, de hiába az apróbb sikerek, ha serege lassan elvékonyodik akár a kevés vaj túl nagy kenyéren. Akkor ne is beszéljek az ebben az évadban nagyobb teret kapó kisebb házakról.

Sárkánykő új helyszínként belépésével fokozódik a mű fantasy jellege, még falon túl rettegünk addig az újoncok megkeverik a kártyalapokat és osztanak. Az eddig a hátérben lavírozgató karakterek Brien, Jamie, Baelish, Tywin és John főszereplőkké avanzsálódnak és újabb intrikák szövevényébe találja magát a néző.

Nagy pozitívum viszont, hogy előző részekben mellőzőt csatajelenetek után a Fekete-vízi ütközet, méltó lezárása az évadnak.

Game of Thrones Season 1 (2011)

Trónok harca I. évad

A párom unszolására én is belevágtam fejszémet a manapság kultusszá emelt sorozat első évadjába. Anti-sorozatista lévén (no persze Jóbarátok, Al Bundy és az Alkesz Casanova botlásai nem maradt ki az életemből) nehéz volt rávennem magamat, hogy olyan sorozatot kezdjek nézni, amely világának (fantasy) csak egy koronázott királya(háza) létezik és hiába jönnek (a)Mások, szerintem jó darabig fog csücsülni a CGI-trónon. Persze, hogy Peter Jacksonra gondolok!

Szóval van ez Baratheon házból való Robert, ki első e néven, az andalok … aki régi barátját megy kíséretével meglátogatni messzi északra. Jövetelének persze hátsó szándéka is akad, hiszen Deres urában a királyság védelmezőjét látja. Ezért a jószívű Ned (Sean Been) kénytelen áttenni székhelyét királyvárba, ahol míg a király vadkanokkal hál és szajhákat űz (vagy fordítva ...) addig szembesül, hogy nem fenékig tejfel az élet a trón körül. És ugye bár Vesteroson is állja a régi a bölcsesség: aki korpa közé keveredik azt megeszik a disznók!

A készítők nem lacafacáztak már az első évadban felkavarták a lecsós fazék tartalmát. Van itt kérem minden ármány, intrika és vérfertőzés. Ha túltettük magunkat azon a tényen, hogy nem értjük a Nagyházak(Baratheon, Stark, Lanister,Targaryen) keszekusza kapcsolódási pontjait, rögtön át is adhatjuk magunkat a szappanopera filling’-nek.

De hogy mondjak valami jót is: a karakterek kidolgozása igazán ütősre sikerült, a néző rögtön tud azonosulni velük, legyen akár jó vagy gonosz. Néhány jelentéktelen figurán kívül mindenki teli találat a színészek közül és hatalmas meglepetés a Tyriont játszó törpe színész Peter Dinklage. Milyen meglepő, hogy apró termete ellenére néhány jelenetben szinte betölti a vásznat.

Ha nem rettentett el bennünket, hogy jó néhány szimpatikus karakterünk lebénult, száműzetésbe vonult vagy ne talán meghalt, akkor jöhet a következő epizód adag.

Seventh Son (2014)

A mesebeli legkisebb fiú megmenti a világot a gonosz boszitól (Julianne Moore) és a sárkányoktól (CGI). Először persze tanonckodnia kell egy alkesz lovagnál (Jeff Bridges), akinek a feladata a szörnyek üldözése, hogy a népek biztonságba legyenek.

Tehát közhelyesebb nem is lehet, alkesz mester, kisfiú, aki megmenti a világot, de az elején ez még nem biztos. 

Ennek ellenére lehetne jó film, de a forgatókönyvnek és a rendezésnek köszönhetően egy katyvasz az egész. Össze-vissza mendegélnek, néha felbukkan egy szörny, aki majdnem megöli a legkisebb fiút, olyankor azonban a vén Bridges felpörög mint Yoda mester Dooku gróf láttán és lenyomja az ellent, majd jön a hősies végső harc. 

Merő unalom, a felétől már újságot olvastam, valami nagy várban harcolnak, erre biztosan emlékszem. Hát ennyi.

Bridges és Moore nagyon meg lehet szorulva, hogy aláírtak erre a mozira. Kétségbeejtően rossz.

The Hobbit: The Battle of the Five Armies (2014)

Az öt sereg csatája
Mikor ezeket a sorokat írom, fájó szívvel gondolok arra, hogy talán ez az utolsó kaland, amit Középfölde mesebirodalmából láthatok. A sokszor kritizált A Hobbit a legtöbb mozirajongó bánatára sajnos az utolsó fejezetéhez érkezett.

Miután a mohó törpéink kikergették Smaugot békés vackából, ő először inkább Tóvároson szándékozik bosszút állni. Némi bemelegítő izzadságszagú harcolgatás után, jöhet a mindent eldöntő csata. Amit először nem világos még, hogy ki fog ki ellen harcolni.
Az biztos, hogy a törpök aranyából mindenki le akarná csípni az őt megillető részt, de Thorin (Richard Armitage) a rajta elhatalmasodó sárkány-kór miatt egyetlen egy régi ígéretét sem hajlandó megtartani.

Míg a Bárd (Luke Evans) és a törpkirály alkudozik, kicsiny de Középfölde legerősebb különítménye indul a sötét erők fogságában rekedt szürke Gandalf (Ian McKellen) megmentésére. Szarumán, Galadriel és Eldrond utolsó csepp erejüket is kénytelenek bevetni, hogy kiszabadítsa az öreg mágust. Még ha sikerül is a szinte láthatatlanan ellenséget messzire űzni, az orkok előrenyomulását nem tudják megállítaniuk.
Ezt nem is sejtve Erebornban a kis tolvaj, Zsákos Bilbó (Martin Freeman) megpróbál közvetíteni a segítséget váró emberek, a jussukat követelő büszke elfek és az elborult elméjű Thorin között, a maga egyszerű módján. De hiába az észérvek és nemes lelkű hobbit fáradozása, sajnos az öt sereg csatája elkerülhetetlen.

Ezen szinten már nincs üres járat, "A király visszatér" óta tudjuk, hogy a záró epizódra nem érdemes a zúzással spórolni vagy a drámát erőltetni. A Babó csekély történetét lezáró film első percétől beindul a csata fáradhatatlan gőzhengere és nagy jelenetekben harcolnak egymással ezek a mitikus lények.
Jackson mester nem rest még összetettebbé varázsolni ezt az élményt, újra és újra bedobni valami váratlan, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A történethez kötelezően hozzáfűzött romantikus száll nem tolakodó, simán belefér ebben az univerzumban egy ilyen jellegű kapcsolat.

Nem hinném, hogy ennél jobban be lehetett volna fejezni ezt az utazást, ami 2001 óta egy új-zélandi mesternek hála szinte minden évében díszes dobozban a karácsonyfánk alá került és sikerült mozizásra csábítani sok millió embert.

DragonHeart (1996)

Sárkányszív

Látván a Jakson által felépített Gyűrűk ura és Hobbit gigaeposzait, nehéz olyan fantasy filmet találni ami egy napon említhető lenne az univerzum látványmesterének műveivel. De én még is megpróbálkozom lehetetlennel.

Bowen (Dennis Quaid) az Ősi Törvény utolsó lovagja aki Einon herceget és családját szolgálja. De sajnos az ifjú trónkövetelőt halálos sebet kap egy csatában, édesanyja az utolsó reményeként felkeresi a hegy mélyén megbúvó sárkányt. A bestia megmenti az esküdöző ifjoncot, de sajnos ígéretét megszegvén az évek múlásával Einon zsarnok királlyá változik. Bowen dühében megfogadja, hogy addig nem nyugszik, amíg el nem pusztítja az összes sárkányt a földön.

A film kezdete teljesen belesimul a kilencvenes években tonna számban készült kaland filmjei közé. Az izgalom onnan kezd tetőre hágni, ahogy megjelenik a vásznon Drako. A tökéletesen életre keltett animáció és a különleges hanghordozás (Sean Connery – Sinkó Imre) elementáris erővel hat a valamire való Fantasy falóra. A történetre kár szót pazarolni, ami ebben a műfajban nem is alap követelmény, de valahogy a műbe ékelődő misztikum átlendít a holtponton és ezután már nagyon élvezhető a dolog.

Korát meghazudtoló "one-dragon-show", de még is olyan gyermeki bájossággal vegyül, hogy az szinte már könnyfakasztó.

Reign of Fire (2002)

A tűzbirodalma
Sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi Christian Ballel és a friss Oscaros MC-vel.

2020-ban nem idegenektől kell az emberiségnek tartani, hanem olyan mesebeli lényektöl, amivel Bilbónak is meggyűlt a baja egykor. Quinn (Bale) áll a maroknyi túlélő főleg gyerekből álló kolónia élére, hogy a kilátástalan harc helyett inkább a föld alá bújva vészeljék át a zivataros időket. A egyenlőtlen küzdelem tetőpontjaként megérkezik kelet felől az újabb ellenség, avagy a segítség Zan (McConaughey) a Sárkányölő személyében. A vezér és csapat azt tűzte ki célul, hogy elpusztítja az egyetlen hímet és így majd vége szakad a borzalomnak.

Tutkó jó történet kezdet kibontakozni már az elején, az ilyen típusú filmeknél még a logikai buktatók sem károsak annyira. A két főszereplő színész további bizalomra adott okot. Két kiemelkedő csata után viszont vége lett a filmnek, hopsz. Szerintem lehetett volna még a fércelni a forgatókönyvön és mutogatni még a szörnyfajzatokat, borzongatni és ijesztegetni, amolyan fantasy módra.
Viszont így is vállalható, sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi a jobbak közül.

The Hobbit: The Desolation of Smaug (2013)

Szamug pusztasága

Elérkezett a várva várt nagy pillant, amikor is megérkezett a magyar mozikba Középfölde „birodalomvisszavág”-ja!

Az előző történet ott fejeződött be, hogy a népes törpe csapat, élükön a varázslóval és a betörővel, éppen csak kikecmergett a kalamajkából. Az átlag olvasó tudja, a bagázs hánytatása itt nem ér véget, sőt ezután jön csak a java.
Peter Jackson rendező (producer, fantasy atyaúristen) ügyes kézzel megtartotta az izgalmas részeket a könyvből és a maradék játékidőt telepakolta új és leporolt régi szereplőkkel + nyakon öntötte egy kis kötelező romantikával. Persze ez nem ment a minőségi akció rovására, mert rendezőnk tudja már, mi az a csízió. Arról igazán nem ő tehet, hogy ez az univerzum harcról, háborúkról és férfiakról szól.
A film minden egyes percére oda lehet biggyeszteni a váratlan jelzőt, hiszen ismeretlen lények vagy halvány utalások elevenednek meg a vásznon.
Míg a díszes társulat eljut a Magányos-hegyre addig nem éppen békés tündékkel, Tóváros bosszús népével, vagy haragtartó orkokkal gyűlik meg bajuk. Tetejében Gandalf (Ian McKellen) is kiválik a szövetségből, hogy Radegast barátjával sötét dolgok után kutasson Dol Guldur elfeledett tornyában.
A mozi csúcspontja szerintem a hordó úsztatásos jelenet, amely kivitelezésében
Jackson úrnak már megint sikerült maradandód alkotnia és remélem, nem csak a rajongó társadalom lélegzete áll majd el tőle.
De mégis, ez a film Smaug megelevenedésének jutalom játéka, hisz csak úgy röpül az idő miközben a ravasz sárkány Bilbóval (Martin Freeman) bíbelődik. Eközben pár mérfölddel arrébb az alacsony méretű baráti társaság élükön az Aragon pótló Bárddal (Luke Evans) Középfölde Velencéjéből próbál meg emberpróbáló bátorsággal kijutni.

Arra jöttem rá, hogy milyen pofon egyszerű kritikát gyártani. Le kell gyalázni, válogatott közhelyekkel minden rajongó táborral rendelkező művet. Hiszen a fanok úgy is csak morognak rajta egyet, a többiek meg ezek után úgy se nézik meg filmet és soha nem tudják meg, kinek van igaza.  

Outlander (2008)

Űrhajók és vikingek...furán hangzik, de csak összehozták!

Főhősünk (Jim Caviezel) valami hiba folytán lepottyan az űrhajójával egy távoli bolygóra (Föld, valamikor a kora középkorban), a társai meghaltak, a szörny, amit vittek és ami megölte a családját, kiszabadult!

Mivel a bolygó lakói elég kezdetleges eszközökkel ütik egymást és még bosszúra is szomjazik, elindul először egyedül, majd egy komplett faluval, hogy kinyírja a zűrszörnyet'! Hősiesség, szerelem, ön feláldozás, valamint izgalom és látvány, minden van itt, mint a mesében. Sokat nem kell gondolkodni közben, igazi "popcorn" mozi.

Simán 1x nézhető kategória, talán, mondom talán, még 2x is.