A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése

Crimson Peak (2015)

Edit Cushing (Mia Wasikowska), a gazdag amerikai iparmágnás lánya belehabarodik a befektetők után kajtató, bociszemeket meresztő angol lordba (Thomas Sharpe, alias Tom Hiddleston). Miután a lány apja hirtelen meghal és a lány örökök mindent, összeházasodik a jóképű idegennel és irány Anglia, ahol várja őket egy romantikus vidéki kastély. Ez eddig rendben is volna, de a kastély cseppet sem romantikus, a sógornője távolról sem normális, a férj pedig mindig a bányászgépeivel van elfoglalva. Ráadásul Edith még kísérteteket is lát. Mondjuk ez nem nagy szám, Amerikában is látta már őket, itt már nem is nagyon lepődik meg.
Szóval minden adott egy jó hangulatú, kosztümös horror filmhez. A nem gyenge szereplőgárda, a del Toro-féle látványvilág. Tökéletes példa lett arra, hogy csak a látványra koncentrálni hülyeség, parasztvakításnak elmegy, de ez önmagában nem képes fenntartani két órán át a figyelmet. Gyenge a forgatókönyv, béna dialógusokkal és ostoba karakterekkel van tele. 
A kastély tényleg bámulatos, össze-vissza nyikorog, a kísértetek is kellően "kidolgozottak", a megfelelő helyen és időben jelennek meg egy kis rémisztgetésre. A testvérpárról már az elején tudjuk, hogy rejtegetnek valamit, így a nagy meglepetés a végén nagyon nem meglepetés, ráadásul nem is lettek félelmetes karakterek inkább sajnálni való nyomorultak. 
Tehát nem félünk, ami a lényeg lett volna. A végén már csak a "vágd már bele a kést végre és haladjunk már" érzésem volt. Borzongás helyett ásítás, nekem nem ér meg két órát.

Bíborhegy (2015) on IMDb

Game of Thrones Season 4 (2014)

Az előző részben bekövetkező „Vörös nász” után hatalmas űr tátong a műben. Vajon kivel vagy mivel lehet pótolni a jó oldalt? Ilyen kérdésekkel a fejemben vágtam neki az újabb Trónok harca adagomnak.

Királyvár erőviszonyai újrarajzolódni látszanak, de a balul sikerül nász ellenére még mindig a Lanisterek a város igazi urai. Tommen uralkodásával megint van remény a nyugodt valamire, persze miután kiderül, ki lehetett Joffrey gyilkosa. Ezért is Tyrionnnak már megint egy tárgyaló teremben kell bebizonyítania, hogy elegendő a ravaszsága a gödörből való kimászáshoz. Kedvesének pedig rég-új hazájában kell bizonyítania, hogy egyedül is megáll a talpán. Havas John pedig élete csatájára készül a falon, ahol helyet mostanra már teljesen kilátástalan. Daenerys még mindig nem tudja milyen csaték várnak még rá, talán az ő sorsa a Kekeny-tengeren túl teljesedki be. Nagy harcok várnak Vesteros szereplői nagy részére és az ellenséget pedig nem biztos, hogy a falon túl kell keresni.

Eme évad folyamán nem történnek világrengető dolgok, Martin is inkább simogatja, kényezteti szereplőit. Bár nagyon izgultam kedvenc törpe szereplőm miatt, de őt csak nem lehet úgy kiírni a sorozatból. Martelek belépésével újra van hangsúlyos család a sorozatban, talán sikerül leváltani a másodhegedűs szerepkörből a giccses rózsásokat. A fal pedig kap végre egy egész rész, hogy kitörjön az a régóta dédelgetett vulkán. Az évad befejeztével sok kérdésre választ kaptunk, Arya, Bran és Stanis sorsa beteljesülni látszik, de ez nem jelenti azt, hogy ne várnánk a folytatást.

Game of Thrones Season 3 (2013)

Trónok harca 3. évad

"Everytime we deal with an enemy we create two more."
(Tyrion Lanister)

Vesterosban mostanra látszólag nincs új ellenség a nap alatt. A fő Stark farkas visszafelé baktat, Stannis sebeit pedig házi boszorkája nyalogatja. Beköszönt a boldog béke menyegzők ideje. Joffrey a dögös Tyrell lánnyal, a Félember a partner nélkül maradt szürke Sansával, Anyakirályné a piperkőc Lorassal, Rob egy keleti szépséggel, sárkányok anyja pedig, na ő most nem készül félre … izé frigyre lépni.

A falon túl küzdő, szenvedő és szerető Havas Johnról (Kit Harington) pedig kiderül, hogy nem tud semmit. De mi viszont tudjuk, hogy … az éj sötét és tele van iszonyattal!!!

Ebben az évadban igazán sok szereplőre oszlik szét a műsor idő. Nincs már idő nagyon kibontogatni a szálakat, az alkotók szabadjára is engedték szereplőiket. Jaminek, Vérebnek és Varysnak jó tettek a plusz percek, kicsit megismerhetjük az ő kálváriájukat. Viszont kaptunk egy újabb igazán ütős főgenyát Havas Ramsay személyében, akihez képest a fatytú király csak egy dedós a szadista oviból.

Trónok harca (2011– ) on IMDb

Game of Thrones Season 2 (2012)

Spojler: Az első évadban lefejezték a Stark házat és meghalt Robert király, ja és oda az igazság. Van kit utálnunk hisz Cersei (Lena Headeyés a fattyú Joffrey él és virul, akik persze kínozzák a szegény-szegény északi lányokat. Kedvenc Ördögfiókánk (Peter Dinklage) hatalmat kap végre, viszont Mr. Szőke az ellenség tömlöcében csúnyul.

A Hét-tengeren innen és túl látszólag béke honol, de nem lenne a sorozat címe ez ha nem kezdene senki a trónra ácsingózni. Jogosultsága van Vesterosra a szépen lassan felnövő Sárkányos Daenerysnek (Emilia Clarkeaki keleti kereskedők között kénytelen fészkelődni. A Bartheon ház is egymásnak esik, hiszen a meleg Renly és az ördöggel paktáló Stenis is ácsingózik a vastrónra. Rob Stark viszont nem akar mást csak legyőzni a Lanistereket, de hiába az apróbb sikerek, ha serege lassan elvékonyodik akár a kevés vaj túl nagy kenyéren. Akkor ne is beszéljek az ebben az évadban nagyobb teret kapó kisebb házakról.

Sárkánykő új helyszínként belépésével fokozódik a mű fantasy jellege, még falon túl rettegünk addig az újoncok megkeverik a kártyalapokat és osztanak. Az eddig a hátérben lavírozgató karakterek Brien, Jamie, Baelish, Tywin és John főszereplőkké avanzsálódnak és újabb intrikák szövevényébe találja magát a néző.


Nagy pozitívum viszont, hogy előző részekben mellőzőt csatajelenetek után a Fekete-vízi ütközet, méltó lezárása az évadnak.

Trónok harca (2011– ) on IMDb

Game of Thrones Season 1 (2011)

A párom unszolására én is belevágtam fejszémet a manapság kultusszá emelt sorozat első évadjába. Anti-sorozatista lévén (no persze Jóbarátok, Al Bundy és az Alkesz Casanova botlásai nem maradt ki az életemből) nehéz volt rávennem magamat, hogy olyan sorozatot kezdjek nézni, amely világának (fantasy) csak egy koronázott királya(háza) létezik és hiába jönnek (a)Mások, szerintem jó darabig fog csücsülni a CGI-trónon. Persze, hogy Peter Jacksonra gondolok!

Szóval van ez Baratheon házból való Robert, ki első e néven, az andalok … aki régi barátját megy kíséretével meglátogatni messzi északra. Jövetelének persze hátsó szándéka is akad, hiszen Deres urában a királyság védelmezőjét látja. Ezért a jószívű Ned (Sean Been) kénytelen áttenni székhelyét királyvárba, ahol míg a király vadkanokkal hál és szajhákat űz (vagy fordítva ...) addig szembesül, hogy nem fenékig tejfel az élet a trón körül. És ugye bár Vesteroson is állja a régi a bölcsesség: aki korpa közé keveredik azt megeszik a disznók!

A készítők nem lacafacáztak már az első évadban felkavarták a lecsós fazék tartalmát. Van itt kérem minden ármány, intrika és vérfertőzés. Ha túltettük magunkat azon a tényen, hogy nem értjük a Nagyházak(Baratheon, Stark, Lanister,Targaryen) keszekusza kapcsolódási pontjait, rögtön át is adhatjuk magunkat a szappanopera filling’-nek.

De hogy mondjak valami jót is: a karakterek kidolgozása igazán ütősre sikerült, a néző rögtön tud azonosulni velük, legyen akár jó vagy gonosz. Néhány jelentéktelen figurán kívül mindenki teli találat a színészek közül és hatalmas meglepetés a Tyriont játszó törpe színész Peter Dinklage. Milyen meglepő, hogy apró termete ellenére néhány jelenetben szinte betölti a vásznat.

Ha nem rettentett el bennünket, hogy jó néhány szimpatikus karakterünk lebénult, száműzetésbe vonult vagy ne talán meghalt, akkor jöhet a következő epizód adag.

Trónok harca (2011– ) on IMDb

A tizedes meg a többiek (1965)

Még szerencse, hogy vannak olyan filmjeink, amikre világviszonylatban is büszkék lehetünk.
Molnár Ferenc (Sinkovits Imre) tizedes az az igazi pimasz, csirkefogó típus, aki piti üzletei folytán mindent túlél. Pedig jócskán II. világháború vége felé járunk, amikor már az ember nem tudja ki barát és ellenség.  Nyilasok, németek és szovjetek közt lavírozni a zászlóalj zsoldjával nem hálás feladat. Pont kapóra jön főhősünknek egy üres kastély egy komornával (Major Tamás) és az itt bujkáló Gálfy (Darvas Iván) zászlóssal. Ide aztán jól berendezkedik a díszes társaság, és megpróbálják a maguk módján kihúzni a maradék időt, amíg átírják hazánk történelmét. A film mindenben felülmúlja tengerentúli társasít. Az ember lelkébe belemászik a nemzetünk színészének hangja. Major Tamás, mint házsártos lakáj, olyan mimikával hozza az „angol” sznobságot, hogy az már csuda. Képi világágon a kor hátrányai egyáltalán nem látszanak, telis-tele van élettel minden kocka. Több év után is mélyen a nyelvünkbe ivódtak a forgatókönyv szellemes mondatai.

Minden magyar hazafinak látnia kell, sőt többször is.