Kingsman: The Golden Circle (2017)

Töki immáron teljen jogú Kingsman ügynökként védi a hazát és a királynőt, valamint készül a nagy találkozásra az apóssal/anyóssal (a svéd királyi család). Minden kalppol, amíg a Kimgsman szabóságra rá nem robbantják az épületet. Csak Töki és Merlin (Mark Strong) éli túl a támadást. 

Minden odalett, így a végítélet protokoll lép életbe, miszerint fel kell venni a kapcsolatot az amerikai testvér szervezettel, a Statesman-nel. A megmaradt Kingsman ügynökök az amerikai szervezettel együtt veszik fel a harcot a világuralomra törő drogbáróval, Poppy-val (Julianne Moore) és embereivel, robotkutyáival, stb.

Pörgősebb, színesebb, ugyanakkor jóval egyszerűbb folytatást kaptunk. A titkosügynök klisék már unalmasak, dobjuk fel egy sokkal színesebb főgonosszal, aki a dzsungelmélyi hamburgerezőjében emberekből csinálja a húspogácsát. 

Még mindig vannak benne jó poénok, új arcok is, elég fajsúlyos nevek (Jeff Bridges, Halle Berry, Channing Tatum), ennek ellenére az amcsi tesók nem sok vizet zavarnak a sztoriban. Egyoldalú, whiskey piáló, fegyverbuzi, lasszót hajigáló vidéki bunkók, akik szerintem egy baromi nagy kihagyott ziccer. 

Mivel az angol rokont már ismerjük, Vaughn itt ismét kiélhette volna a beteg képzelgéseit, mint az első részeben, kaptunk volna valami újat erre a 2 óra 21 perce...apám, leírni is rossz, rohadt hosszú a film és ez bizony feltűnik a nézőnek is.

A vicces/lövöldözős kategóriában még mindig király, színes/szagos popcorn mozi, megéri megnézni, noha nem olyan emlékezetes, mint az első rész. Sebaj, majd talán a következő. 

Ja és Strong még mindig nagyon nagy ász, Elton John meg szorosan mögötte a második.

Seventh Son (2014)

A mesebeli legkisebb fiú megmenti a világot a gonosz boszitól (Julianne Moore) és a sárkányoktól (CGI). Először persze tanonckodnia kell egy alkesz lovagnál (Jeff Bridges), akinek a feladata a szörnyek üldözése, hogy a népek biztonságba legyenek.

Tehát közhelyesebb nem is lehet, alkesz mester, kisfiú, aki megmenti a világot, de az elején ez még nem biztos. 

Ennek ellenére lehetne jó film, de a forgatókönyvnek és a rendezésnek köszönhetően egy katyvasz az egész. Össze-vissza mendegélnek, néha felbukkan egy szörny, aki majdnem megöli a legkisebb fiút, olyankor azonban a vén Bridges felpörög mint Yoda mester Dooku gróf láttán és lenyomja az ellent, majd jön a hősies végső harc. 

Merő unalom, a felétől már újságot olvastam, valami nagy várban harcolnak, erre biztosan emlékszem. Hát ennyi.

Bridges és Moore nagyon meg lehet szorulva, hogy aláírtak erre a mozira. Kétségbeejtően rossz.

Don Jon (2013)

Joseph Gordon-Levitt miután többször (Batman, Eredet) látta Nolan mestert munka közben, úgy döntött, már eltanulta a mesterséget és akkor most már ő is rendez egyet. Bemutatkozásul össze is dobott egy romokomot. Hipijéjjááá!

Főszereplőnek magát rakta be, hogy eljátsszon egy tipikus bájgúnárt, aki igazán menő a lányok körében. De nem lenne semmi kraft a történetben, ha nem lenne vele kapcsoltban valami simlisség. Jelen esetünkben ez a pornófüggőség, hisz főhősünkhöz hiába dörgölődzik a Scarlett Johnasson által kiválóan hozott, gyönyörű buta (szőke) nő, neki ez sem elég(ugye simán kinyírnátok érte?!). Jön viszont egy dögös és okos MILF (Julianne Moore), aki megmutatja hogyan döglött a légy a hetvenes évek „Szerelmeskedj, ne háborúzz!” tivornyákon.

Egy tipikusan olyan mozival van dolgunk, amiben a rendezőben még buzog a bizonyítási vágy és ezáltal valami hatalmasat akar dobni. De ez azért nem nagyon jött össze, mert a forgatókönyv megragad a biztonságos (szex) hagyományok keretén belül. Azért dicsérni is lehet kicsit Levitet, mert ragacs mentes és egy néhol izgalmas filmet hozott ki az anyagból, miközben igazából mozi nem szól máshol, mint hogy milyen az ideális család vagy egy tökéletes párkapcsolat.

Kézenfekvő első randis mozi. Arra viszont figyeljünk, hogy ne csorogjon a nyálunk amikor Johansson kisasszony domborít egyet a vásznon.

Non-Stop (2014)

Bill Marks (Liam Neeson) légimarsallnak több, mint száz utast kell megmentenie az esemesező' terroristáktól. 20 percenként ugyanis mindig meghal valaki, hacsak nem utalnak át 150 millió dollárt egy bizonyos bankszámlára. És mivel az állami szervek itt is lassan reagálnak, az utasok elkezdenek hullani.

Nem mondom, hogy a sztori újdonság. Sem Neeson, mint akciósztár. És hogy a történet logikai bakiktól mentes lenne. 

De azt igen, hogy én bizony végig izgultam a filmet. Tényleg sekélyes a gépeltérítők motivációja (konkrétan vicc) és a főszereplő is kissé unottan hozza a lerobbant, alkesz', de még mindig biztoskezű zsarut, ettől függetlenül a szűk térben időre rohangálós dramaturgia működik, izgulhatunk szinte az utolsó percekig.

Persze ez a film hátránya is egyben, másodjára már, hogy minden kiderült, nem fogom megnézni, semmi extra nem lenne már benne.

Szóval egyszer simán nézhető kategória.

Carrie (2013)

Az egyik legjobb történet Stephen King tollából. Nem túl mozgalmas, viszont igen izgalmas. 

A kislány a suli fekete báránya, olyan mindenki céltáblája különc (nem a menő különc). 

Pár lány különösen kipécézi magának és az egyik szívatás után el is tiltják őket az amerikai tinik pubertás-kori vágyálmától, a Szalagavató Báltól. 

Az alfanőstény' ezért bosszút forral, nem lehet, hogy Carrie (Chloe Grace Moretz) megy a nagy eseményre (nem is akárkivel), ő pedig ki van tiltva onnan. 

Mindig is bírtam a bosszú filmeket, ez a sztori is azért tetszik (elsősorban könyvben persze), mert nem játszadozik az áldozat, nem gyerekes csínnyel tör borsot a zaklatók orra alá. 

Megkattan és kő kövön nem marad. Így kell ezt csinálni, nem elaprózni. 

Moretz szerintem kicsit túljátszotta a szerepet, de Anyuval (Julianne Moore) remek pszihó-párost alkotnak. 

Egyszer simán nézhető mozi, még a sok kötelező amerikai gimis élet közhely is elmegy, de a végéről elhagyhatták volna a horror kötelező elemeit.

Chloe (2009)

A kilencvenes években a serdülő fiatalság még tobzódott az izgalmas erotikus thrillerekben (Elemi ösztön, Végzetes vonzerő). Manapság jó ha szökő évente van egy-egy nézhető darab.

Eben a remake-ben a középosztálybeli ötvenes Catheriné (Julianne Moore) főszerep. A charme-os egyetemi professzor férje (Liam Neeson) több nyomot hagy maga után, hogy apakomplexusban szenvedő tanítványival tilosban jár. Pont jókor jön a képbe Chloe (Amanda Seyfried) a callgirl, akit szenvedő feleségünk fel is bérel, hogy próbálja meg elcsavarni David (férj) fejét. Ezután a bonyodalmak tetőfokra hágnak és elszabadulnak a szerelmi négyszögek.

A filmünk a feléig extra lassan telik, majd a második felére megérkezik borzongós feszengés. Viszont a befejezés irtó kínosra sikeredett, az utolsó öt perce igazán a vágószobai szemetesbe landolhatott volna. A film operatőrének jár a dicséret, mert Seyfriedről tényleg elhittem, hogy egy igazi égi tünemény, pedig eddig idegesítettek a nagy szemei. Moore meg annyira belejött a leszbi szerepbe az utóbbi időben, hogy kezd most már gyanússá válni.

Hogy miért érdemes megnézni, hát a pajzán erotikus jelenetek miatt. Naná, hogy azé…

The Big Lebowski (1998)

Gengszter (felemel egy bowling golyót): Ez meg mi a f**z?
The Dude: Látom még sosem golfoztál.

Töki (Jeff Bridges) céltalan bowling játékos, nem igazán érdekli a világ múlása. Megragadt a hippi korszak előestéjén, egyfolytában szív és idétlen ruhákba jár. Egy nap becsöppen hozzá a nagy kaland, egy milliárdos Lebowski-vel (Tökit is így hívják) összekeveri egy kisstílű banda. Sajnos elkövetik azt a hibát, hogy levizelik a szőnyegét. Innentől kezdve főhősünk és bölcs háborús veterán barátja, Walter (John Goodman) felveszik a kesztyűt: emberrablókkal, tolvajokkal és a milliókkal teli miliővel. Tragédiák ugyan sújtják Lebowskit, de elegánsan és férfiasan mindig talpra esik. Cohen fivérek egy korai darabja, piszkosul jól eltalált dumák és abszurd karakterek, igazi igényes vígjátékká teszik a filmet. Vizuális téren is sikerült feldobni a filmet, elmélyülések és illúziók is a helyén vannak. Pazar filmzene ízig-vérig amerikai strófák és még a magyar szinkron is rendben. Tökéletes!

Ha szeretnél agyilag kikapcsolni, akkor bonts fel egy sört és tedd be kópiát.

Being Flynn (2012)

Mocsok város utcáin

"Bobby-ról jót vagy semmit..."

Nick a modern kori ifjak életét éli egy nyüzsgő nagyvárosban. Gyerekkorát édesanyja (Julianne Moore) folytonos pótpapa keresése végett nyűgként éli meg. Az igazi apja (Robert De Niro), akit szinte sose látott, amolyan csodabogár, nagy író, de taxisként dolgozik (az ihlet miatt). Mintha inspirációként találkozna a két életút. Csak valaki felszálló ágban, még a másik leszálló ágban van. A történet elég jó csak valahogy a kivitelezés nem jött össze. Néhol nagyon feszengtem a székbe, hogy jöjjön már valami. Amikor viszont De Niro a vásznon van, öröm nézni játékát, olyan ez neki, mint másnak a fogmosás. Nico karaktere elég gyenge, kevésbé hangsúlyos és túl szépfiús, nem elég lezüllött írós.

Kár érte pedig a forgatókönyvben sokkal több van.

tás

The Kids Are All Right (2010)

A gyerekek jól vannak
Hollywoodban a meleg szerepeket általában heterók játsszák, talán ezért annyira hihetetlen egy ilyen történet.

Adott egy látszatra tökéletes család, csak egy a bökkenőként, ugyan is két anya (Annete Bening, Juliannae Moore) van, apa meg sehol. A gyereket viszont a felnőtté válás küszöbén elkezdi érdekelni, vajon ki lehet az apuci. Nekivágnak hát, hogy meg keressék annak idején ki lehetett a sperma donor. Az első kínos találkozások után kiderül, hogy az „ondóadó” kimondottan jóképű (oda vannak érte nők, lányok, leszbikusok), felettébb intelligens (Bio-táj éttermet vezet) és nagyon menő (moci, olajos haj). Az egész kis társaság ilyen tökéletes apát vagy férjet (Mark Ruffallo, a tökéletes szerep) szeretne.

A történt azért az ízlésesség határán próbál maradni és nem feszeget tabukat (persze, hogy azért belefér pár kínos jelenet) Bening egy kicsit túljátssza a szerepét, Moore még elmegy.
Minden rendben van a filmmel. Ilyen mozikban azért kötelező egy kis csontot (erotikát) dobni az ember fantáziájának. De így legalább a gyerekek jól vannak!

Shelter (2010)

Végső menedék

A címe hangzatos, lehet, ezért bukkantam rá, vagy csak Julianne Moore miatt, már nem tudom. Egy kicsit hasonlít az atmoszférája a The skleton keys-hez, de csak nagyon picit.

Van egy pszichológus, egy lányát egyedül nevelő anya. Az apja amolyan diliházvezető, aki kéri, hogy vizsgálja ki az egyik kettős személyiségű páciensét vagy mi, itt már megbicsaklik a történet. Miért? Hobbiból? Történetünk innentől kezdve a szokásos, semmi és senki nem az aminek látszik. Misztikusnak misztikus, ijesztőnek ijesztő, de valami hiányzik belőle. Én az első „véletlen” halál után kinyírtam volna a palit, mert ugye a szeme se áll jól. De akkor ez nem az a film lenne. Lehet, hogy Moore-al vannak gondok, hiszen Starling-nak se volt az igazi vagy vége az nagyon gyenge. Nem tudom!

Egyszer megnézhető, jó misztikus thrillertől mentes időszakban.

tás

Crazy, Stupid, Love (2011)

Kijelentem Ryan Gosling személyében új macsó született. Hiába van Steve Carell-nek olyan szánalomra méltó feje, itt most nem ő a főszereplő.

Történet akkor kezdődik, amikor főhősünket kidobja az asszony, ő nem szól semmit csak kiugrik a kocsiból. Ezek után megpróbálja sínre tenni elcseszett életét. Segítséget is kap, az alfahím, Gosling személyében, aki egyébként nagyszerű alakítást nyújt. Megtanul csajozni, öltözködni, egyszerűen trendit faragnak belőle. Ezek után szépen lassan kiderülnek a szerelmi viszonyok. Lindhage (Kevin Bacon) a feleségbe, a feleség nem tudja kibe, fiú a dadába, dada az férjbe, az irodalom tanárnő (Marisa Tomei) szintén, itt még a szupermacsó is beleszerethet valakibe.J Talán két filmre való romantikát és közhelyes konfliktust kapunk az arcukban. Hatalmas hullámvölgyek jellemzik, voltak pillanatok, amikor azt hittem életem legjobb vígjátékát látom.

Összességében egy korrekt romantikus film, érdemes megnézni.