Hazárdjáték (2014)

Hazárdjáték

A játék-függő filmeknek sajátos kultusza van a tengerentúlon. A nézők imádják is rendesen a lecsúszott, lezüllött, de még nyomorukban is szerethető figurákat és ha nyernek is a végén, akkor az aztán a boldogság.

A kettős életű Jim Bennett (Mark Wahlberg) nappal kiváló óraadó egy egyetemet, de éjszaka mélyen elmerül a szerencsejáték bugyraiba. És általában sokat veszít, de a kőgazdag szülei mindig kipengetik a tartozásait és elősegítik ezt luxusnak nevezhető életvitelt. Viszont egy nap Anyucinál (Jessica Lang) elrúgja főhősünk a piros pöttyöst. A fizetési határidő meg ott ketyeg a feje fölött, erre Jim örült alkudozásba kezd a helyi uzsorásokkal és még egy tanítványát is beleviszi a mocsokba.

Walberg játékosa megteszi nekünk azt a szívességet, hogy kianalizálja saját menekülési stádiumának a folyamatát, sőt még rátesz a leszarom érzésre egy lapáttal. Mégis valahogy ez a meg akarok halni, mer’ nem én vagyok a „Jani” dolog most nem állt össze. Ugyanis vagy öt film eszembe jutott, amelyek jobban hozzák a játékbarlangok nyomasztó atmoszféráját.

The Monuments Men (2014)

Műkincsvadászok

Ebben a filmben George barátunk már ötödik alkalommal áll a kamera előtt, s mögött. Úgy tűnik, lassan kezd eastwoodi magasságokba emelkedni vagy legalábbis szorgos hangyaként követi a mestert. Talán most állt a legnagyobb büdzsé a rendelkezése és rögtön hívta is haverokat, akik eddig a kispadról figyelték a hollywoodi közmunkát. De sajnos ezzel lehet a legnagyobbat hasalni!

A második világháború sújtotta Európa műkincseinek megmentésére egy szedett-vetett csapat (Clooney, Damon, Goodman, Murray) verbuválódik a tengerentúlon. Viszont a frontvonalak mögött ragadt értékek megvédése, megtalálása és visszaszerzése nem igazán ígérkezik sétagaloppnak. Nemcsak a szorgos náci műértők állnak ellen, hanem megkezdődik a versenyfutás a vörös szakbarbárokkal is.

A Műkincsvadászok sajnos nem tudott felnőni a háborús-kincskeresős elődei (Kelly hősei, Sivatagi cápák) szintjére, megrekedt egy sima bohózatnál. Talán leginkább a 21. századi műkincs-misztikum (elmélet) Dan Brown hatás érződik a legjobban rajta. A színészek se tudják eldönteni, hogy most mennyire súlyozzák karaktereiket, a néző pedig nem igazán tud hinni Bill Murray-nek, hacsak nincs egy whisky-s pohár a kezében.
Szimpla, szórakoztató varieté egy jobbra érdemes közegben.

The Big Lebowski (1998)

Gengszter (felemel egy bowling golyót): Ez meg mi a f**z?
The Dude: Látom még sosem golfoztál.

Töki (Jeff Bridges) céltalan bowling játékos, nem igazán érdekli a világ múlása. Megragadt a hippi korszak előestéjén, egyfolytában szív és idétlen ruhákba jár. Egy nap becsöppen hozzá a nagy kaland, egy milliárdos Lebowski-vel (Tökit is így hívják) összekeveri egy kisstílű banda. Sajnos elkövetik azt a hibát, hogy levizelik a szőnyegét. Innentől kezdve főhősünk és bölcs háborús veterán barátja, Walter (John Goodman) felveszik a kesztyűt: emberrablókkal, tolvajokkal és a milliókkal teli miliővel. Tragédiák ugyan sújtják Lebowskit, de elegánsan és férfiasan mindig talpra esik. Cohen fivérek egy korai darabja, piszkosul jól eltalált dumák és abszurd karakterek, igazi igényes vígjátékká teszik a filmet. Vizuális téren is sikerült feldobni a filmet, elmélyülések és illúziók is a helyén vannak. Pazar filmzene ízig-vérig amerikai strófák és még a magyar szinkron is rendben. Tökéletes!

Ha szeretnél agyilag kikapcsolni, akkor bonts fel egy sört és tedd be kópiát.

Trouble with the Curve (2012)

Az utolsó csavar

A visszavonult Eastwood, a rászabott házsártos öregembere visszatér.

Gus (Clint) öregedő toborzója egy patinás baseball klubnak, persze a fiatal társai a cégnél a nyugdíjazásán fáradoznak. Csak egyvalaki hisz benne, jóbarátja, Pete (John Goodman), de érzi nem az a ravasz flótás már főszereplőnk, aki volt. Támad egy ötlete: Gus lányát, Mickeyt (Amy Adams) elküldi a következő tehetség vadászatra, hátha együtt találnak valami értékeset. A modern cica baba meglepően jól érzi magát az ütők és labdák világában, de apja-lánya kapcsolatot valami múltbéli titok nyomasztja. Amolyan közvetítőnek csöppen kettőjük közé az egykori remek játékos Johnny (Justin Timberlake), hogy egy nagy családi kalamajkába csapjon át a remek hétvége. Persze a fiatal srácnak rögtön megtetszik a lány és még az időstől is tanulhat a szakmáról.
Dráma erős karakterekkel, Eastwood mintha a Grand Torino énjét hozta volna át. Jól áll neki a zsörtölődés, minden technikai kütyüt kifiguráz, csak a film vége felé unalmassá válik. A szerelmi szál sznob egy kicsit, de a humor miatt megbocsájtható.

Ízig-vérig sportfilm, ami picit több hangsúlyt fektet a drámára. A Milliódolláros bébi mellet viszont nem rúghat a labdába.

Argo (2012)

Nekem jutott a hálás feladat, hogy írjak a remekműről, pedig akad nálam nagyobb Affleck Géza rajongó is a bloggerek között.

Kellemesen indít a film, ötletes történelemóra Iránról, iszlámról, terrorizmusról. A polgárháború kirobbanása után a forrongó tömeg elfoglalja Teherán amerikai nagykövetségét. A túszok közül hat embernek sikerül megszökni és elrejtőzni a kanadai oldalon. Persze a megszállók hajtóvadászatot indítanak az eltűnt kis csapat után. Az amerikai CIA központban megy a diskura, hogy lehetne kiszabadítani őket. A fiatal, ambiciózus „kimentés szakértő” Mendez (Affleck) áll elő az örült tervel, mi lenne, ha egy sci-fi filmforgatás álcája mögé bújva deportálná haza a bajba jutottakat. Dokumentarista, száraz tényeken alapuló mű, minden kockáján meglátszik a gondos odafigyelés. Színészek jó választásnak tűnnek, a jelmezek tökéletesen hozzák a korszak örült divatját. Ben barátunk rendezésből megint ötösre vizsgázik, amit hozzá tud még tenni egy közel-keletes filmhez az a plusz humor. A feszültség végigjárja a filmet, ha hibát kellene keresni benne akkor azt mondanám, a vége egy kicsit közhelyes, de melyik amerikai filmnek nem az!?

Minden benne van, ami egy drámában kell, kötelező darab. Nem mellékesen a legjobb filmnek járó szobrocskát is megkapta.

tás

Flight (2012)

Kényszerleszállás

Denzel Washigton 2013-as Oscar jelölése egy alkoholista pilóta megformálásáért.

Whip (Washington) éli a légi forgalomban dolgozók tökéletes életét. Minden meló után jól kirúg a hámból és az éppen aktuális macájával átdorbézolja a pihenő időt.De egy simának tűnő útjából azonban rázós rémálom lesz, de hála a rutinjának és a jó erős kávénak, főhősünk leteszi a szétroncsolódó gépet. A nép rögtön szuperhőssé kiáltja ki, csak azok a fránya közlekedés biztonságiak nem szállnak le róla. Pedig a kórházban még egy belőtt angyalkával (Kelly Reilly) is összehozza a sors, ironikus szerelem kezdete. A pilóta belső küzdelemének (a szeszel) lehetünk részese kb. 1,5 órán keresztül, hogy igazi drámával érjen a film. Színészekre nincs okom panaszkodni, mellékszerepekben is igazi zsenik (John „anyagos” Goodman, Don „kib***ottjóügyvéd” Cheadle) brillíroznak. Zemeckis üdén vezényli az élő szereplőket és az operatőr pedig remekül teszi a dolgát.

Teljesen fogyasztható film, nem csak Denzel rajongóknak.

tás