Dallas Buyers Club (2013)

Mielőtt meghaltam

Az elmúlt évek során egy fikarcnyi hitet sem vetettem volna abba, hogy M.C.. képes kilábalni a bárgyú romantikus vígjátékok ingoványából.

Ron Woodroof (Matthew McConaughey) egy öntörvényű, vérbeli texasi cowboy, aki nem igazán veszi komolyan az életet. Szereti rodeókat, a könnyűvérű csajokat és piti balhékat. Egy napon azonban szembesül vele hogy, hív fertőzött egy olyan korban ahol a meleg privilégiuma volt eddig ez a betegség. Az orvosok harminc napnál nem jósolnak többet neki, hiszen ekkor még nem sok csodaszer létezett fertőzés legyőzésére. De Ron nem veszi tudomásul a dátumot és elkezd kutakodni a szakterületén, azaz az illegális szerek piacán. A kezdeti ellenszenv után igazi barátság alakul ki az AIDS-es transzi Rayonnal (Jared Leto), akivel létrehozzák a vásárlói klubot a hasonló betegségbe szenvedők megsegítésére. Csak hát azért ebben az időben se volt könnyű veszélyes szerek legális árusítása.

A Dallas Buyers Club az élni akarás vágyáról szóló csontig hatoló alkotás, amely túlmutat a hasonló témájú hollywoodi katyvaszokon. Ugyanis a nyers erő megformálásában egyedül McConaughey jár az élen, a többi karakter elhalványul mellette (Vagy csak ennyivel tehetségtelenebbek?), a kacsaszájú Afflekné azon kívül, hogy szétver, egy falat nem sok mindent csinál. Matthew hazavitte a szobrocskát munkájáért ez nem kérdés, de ezt leszámítva van-e annyira erős ez a naturális film, hogy megállja a helyét a múlt zivatarában, ahol hasonló témájú szegényből királyfi szirupokkal kell harcba szállni. (pl. Wall Street farkasa)

Borzasztóan hatásos egy szereplős dráma, amelyből mindenki meríthet egy kis pozitív erőt.

Scent of a Woman (1992)

Egy asszony illata

Sokat szoktunk vitatkozni azon, hogy kedvenc színészein mikor domborították a legnagyobbat. Sokszor méltatlanul elsiklunk Al Pacino "vakezredese" mellett a Keresztapa árnyéka miatt.

A fiatal ártatlan egyetemistánknak („a kutya se emlékszik rá” O’Donell) van még mit tanulnia az élet nevű tantárgyból. Ezért rögtön a film legelején akkor zűrbe keveredik, hogy maga se tudja, hogy másszon ki belőle. Még szerencse, hogy Frank Slade (Al) nyugállományú katonatiszt némi zsörtölődés után szárnyai alá veszi a szürke kis madarat. Hálaadás hétvégéjére New Yorkban utazik, hogy vak öregúr utolsó nagy dobásában segédkezzen. Egy idő után elbűvöli a titánunkat jó éttermek és a gyönyörű nők világában igen csak otthonosan mozgó Frank. A vak férfit és a fiatal Charlie együtt töltött napjai igazi kalandos fordulatokban gazadag tanórákká válnak. Nem éppen aktív rendezőnk lehelet finoman szőtte a történetét a főszereplő köré, akin látszik, hogy a "method acting" jeles kép viselője. Végig koncertláva igen erős alakítással Pacino zseniálisan teremtette meg ezt a kemény, de még is érzelmes karaktert. Lehetne kiemelni a tangó jelenetet, de én inkább a fináléban nyújtott lehengerlő beszédet mondanám filmtörténelmi jelentőségűnek.

Ha nem csináltam még kedvet a megtekintéséhez, akkor fogom és messzire elhajítom a …

The Fugitive (1993)

A szökevény

Többször elgondolkoztam már azon, hogy a faarcú háttérszínészünk, hogy kaphatott Oscart bármilyen alakításért. De gondoltam kiveszem a szekrényből és leporolom ezt a merényletet bemutató művet.

Richard Kimble (Harrison Ford) egy igazi nagyágyú a doktori szakmában, szinte hihetetlen, hogy még nem elnök. Sajnos őt is elkapja a rossz-sorozat és egy borzalmas éjszakán a feleségét meggyilkolják, ezután ki más lehetne az első számú gyanúsított, mint főhősünk maga. A kiváló kapcsolatokkal megáldott orvosunk még hisz abban, hogy az igazság mindent legyőz, de valami véletlen folytán még is egy börtönszállító buszon találja magát. A vak szerencse még is csak létezik, mert járművet sikerül a rabtársaknak kisiklatni és legurítani a hegyoldalon, hogy pont egy vonatsínre essen kócerájt. Főhősünk csodával határos módon ebből a slamasztikából is kimászik és elindul, hogy igazságot szolgáltasson. Viszont a nyakába ott lohol egy igazi FBI-os buldog Samuel Gerard (Tommy Lee Jones), aki még hírből sem ismeri a tréfát. Megkezdődik a macska-egér játék és a végkifejlet egyelőre igen bizonytalan. A kétezres évek elején még szupersztár státuszban lévő Fordot imádta kamera, egy-egy intelligensebb akció film szerepét, mint ha csak rá öntötték volna. A film antikarakterének a kiválasztás már nehezebb dió volt, de megérte a balta mosolyú Jones szinte lubickolt a szerepében. Pörgős akció és újra és újra töltődő üldözések váltják egymást, miközben a kirakós játék szépen összeáll. Folytatás is készült hozzá, ami éppen súrolta a nézhető kategóriát. (Bocsánat Snipes rajongóktól!)

Vérbeli zsáner mozi, ami nem cicázik a figyelmeddel, bele szorít a fotelba és el nem enged onnan a film végéig.

The Help (2011)

A segítség

1960-ban járunk, Amerika déli részén, ahol a feketék még mindig elnyomásban élnek. Skeeter (Emma Stone) nem hajlandó beállni az unatkozó háziasszonyok sorába, inkább állást vállal a helyi újságnál. Főhősnőnk melegnek hitt otthonában kénytelen szembesülni a rasszizmus tényével, ezért úgy dönt, könyvet ír a néger cselédek sorsáról. Persze segítségre nem nagyon számíthat a téma kényessége miatt.
Aibileen (Viola Davis) és Minny, a két fekete barátnő vállalja először, hogy kiadják magukból az őket ért megrázkódtatásokat. Írónőnknek a lelepleződés félelmével és barátnői sznobságával is meg kell küzdenie eközben. A helyi fekete közösség is forrongani kezd vezetőjük Malcom X miatt. Sajnos a több tucat hasonló témával foglakozó film mellet eltörpül az alkotás. A készítők pontosan tudták, hogy egy ilyen társadalmi drámával akár az Oscart is haza lehet vinni.
Fanyalgok, mert színészek kiválóan hozzák a nyomasztó érzelmeket (Davis az Oscart is elhozta). A történet is érdekes mondható, van benne humor, szerelem, fordulat, de mégis hiányzik még valami belőle.

Ha igazi fekete drámát akarsz látni, akkor ajánlom.

tás

Argo (2012)

Nekem jutott a hálás feladat, hogy írjak a remekműről, pedig akad nálam nagyobb Affleck Géza rajongó is a bloggerek között.

Kellemesen indít a film, ötletes történelemóra Iránról, iszlámról, terrorizmusról. A polgárháború kirobbanása után a forrongó tömeg elfoglalja Teherán amerikai nagykövetségét. A túszok közül hat embernek sikerül megszökni és elrejtőzni a kanadai oldalon. Persze a megszállók hajtóvadászatot indítanak az eltűnt kis csapat után. Az amerikai CIA központban megy a diskura, hogy lehetne kiszabadítani őket. A fiatal, ambiciózus „kimentés szakértő” Mendez (Affleck) áll elő az örült tervel, mi lenne, ha egy sci-fi filmforgatás álcája mögé bújva deportálná haza a bajba jutottakat. Dokumentarista, száraz tényeken alapuló mű, minden kockáján meglátszik a gondos odafigyelés. Színészek jó választásnak tűnnek, a jelmezek tökéletesen hozzák a korszak örült divatját. Ben barátunk rendezésből megint ötösre vizsgázik, amit hozzá tud még tenni egy közel-keletes filmhez az a plusz humor. A feszültség végigjárja a filmet, ha hibát kellene keresni benne akkor azt mondanám, a vége egy kicsit közhelyes, de melyik amerikai filmnek nem az!?

Minden benne van, ami egy drámában kell, kötelező darab. Nem mellékesen a legjobb filmnek járó szobrocskát is megkapta.

tás

The Artist (2011)

A némafilmes

A XXI. századba hogyan történhet meg, hogy egy némafilm söpri be a legnívósabb díjakat. Nekem ezt látnom kell. 

Az első 15 perc után rájövök, hogy nem szeretem a néma filmeket. Ezért átadom lehetőséget, hogy más írjon róla. J

The Fighter (2010)

A harcos

Le kell szögeznem, hogy a kedvenc sportom a boksz, minden ilyen témájú film a szívügyem.
Az ír Micky Ward életéről szól a film, akinek sokban hasonlít az élete Jim Braddockéhoz (róla is készült film Cinderella Man címmel), mindketten a pályájuk vége felé lettek kiforrott sportolók.

A film főszereplője Micky (Mark Walgberg), egy kisvárosi csendes srác, útépítőként dolgozik és amolyan felhozó emberként bokszolgat. Sajnos nem bír kilépni a bátyó (Christian Bale) árnyékából, aki egyszer „leütötte” a híres Sugar Ray Leonardot, ő a porfészek hőse. Ráadásul mama a menedzsere, aki fia karrierjét szívből építgeti, mint inkább ésszel tenné. Pocsékabbnál-pocsékabb küzdelmek után rátalál főhősünkre az igaz szerelem (Amy Adamas) és ahogy az lenni szokott, az élete is megváltozik, elindul a csúcs felé. 

Számtalan klisé miatt egy kicsit unalmasra sikeredett a film. Látszik, inkább az alakításokra mentek és rögtön a bratyó és a mama el is hozott két Oscar. Bale nem érdemtelenül, bámulatosan hozta a lúzer drogos figurát, miatta érdemes leginkább megnézni a filmet. Ami bántó volt a lelkemnek, hogy nem követik a meccsek a valóságot és a rekonstruált mérkőzéseken nem igazán tudták bemutatni, mekkora fájter volt ez a srác, ami miatt leginkább szerette őt a közönség.

Boksz rajongóknak mindenképpen ajánlom a filmet, férfi társaimnak pedig üzenem, tényleg mutatós Amy egy szál sortban.