Az elmúlt évek során egy fikarcnyi hitet sem vetettem volna abba, hogy M.C.. képes kilábalni a bárgyú romantikus vígjátékok ingoványából.
Ron Woodroof (Matthew McConaughey) egy öntörvényű, vérbeli texasi cowboy, aki nem igazán veszi komolyan az életet. Szereti rodeókat, a könnyűvérű csajokat és piti balhékat. Egy napon azonban szembesül vele hogy, hív fertőzött egy olyan korban ahol a meleg privilégiuma volt eddig ez a betegség. Az orvosok harminc napnál nem jósolnak többet neki, hiszen ekkor még nem sok csodaszer létezett fertőzés legyőzésére. De Ron nem veszi tudomásul a dátumot és elkezd kutakodni a szakterületén, azaz az illegális szerek piacán. A kezdeti ellenszenv után igazi barátság alakul ki az AIDS-es transzi Rayonnal (Jared Leto), akivel létrehozzák a vásárlói klubot a hasonló betegségbe szenvedők megsegítésére. Csak hát azért ebben az időben se volt könnyű veszélyes szerek legális árusítása.
A Dallas Buyers Club az élni akarás vágyáról szóló csontig hatoló alkotás, amely túlmutat a hasonló témájú hollywoodi katyvaszokon. Ugyanis a nyers erő megformálásában egyedül McConaughey jár az élen, a többi karakter elhalványul mellette (Vagy csak ennyivel tehetségtelenebbek?), a kacsaszájú Afflekné azon kívül, hogy szétver, egy falat nem sok mindent csinál. Matthew hazavitte a szobrocskát munkájáért ez nem kérdés, de ezt leszámítva van-e annyira erős ez a naturális film, hogy megállja a helyét a múlt zivatarában, ahol hasonló témájú szegényből királyfi szirupokkal kell harcba szállni. (pl. Wall Street farkasa)
Borzasztóan hatásos egy szereplős dráma, amelyből mindenki meríthet egy kis pozitív erőt.
