Dog Day Afternoon (1975)

Kánikulai délután

Sydney Lumet tökéletes színészvezetésbe remekül passzolt Al Pacino szerepei iránti alázata, kettejük közös munkái a mai napig filmművészeti gyöngyszemek.

Sal (Al) és Sony (John Cazale) két kezdő bankrabló egy kánikulai délutánon lép be egy aprócska New York-i bankban. A széftörők 10 percesre tervezett akciójuk balul sikerül, ezért hosszú órákra a pénzintézetben ragadnak. Mivel főszereplőink jóravaló emberek, ezért hamarosan összebarátkoznak az alkalmazottakkal, majd a nap előre haladtával egyre több amerikai kezd el szimpatizálni velük. E közben Sal egyre jobban érzi magát a röpke hírnévben, a csetlő –botló rendőrség számár viszont egyre kínosabb az ügy. 
Csekély cselekményű, de annál keményebb atmoszférával rendelkező művel van dolgunk, amely többnyire zárt térben játszódik. 
Lumet bizonyítván nagyságát, itt is a karakterek szociális hátterének bemutatásával alkot nagyot. A két főszereplő színészóriás pedig iszonyú intelligenciával hozza a társadalom pereméről lecsúszott embereket. 

Legfőképp azoknak ajánlom, aki szerint Al Pacinonak már vagy öt szobrocskája kellene, hogy legyen!

Scent of a Woman (1992)

Egy asszony illata

Sokat szoktunk vitatkozni azon, hogy kedvenc színészein mikor domborították a legnagyobbat. Sokszor méltatlanul elsiklunk Al Pacino "vakezredese" mellett a Keresztapa árnyéka miatt.

A fiatal ártatlan egyetemistánknak („a kutya se emlékszik rá” O’Donell) van még mit tanulnia az élet nevű tantárgyból. Ezért rögtön a film legelején akkor zűrbe keveredik, hogy maga se tudja, hogy másszon ki belőle. Még szerencse, hogy Frank Slade (Al) nyugállományú katonatiszt némi zsörtölődés után szárnyai alá veszi a szürke kis madarat. Hálaadás hétvégéjére New Yorkban utazik, hogy vak öregúr utolsó nagy dobásában segédkezzen. Egy idő után elbűvöli a titánunkat jó éttermek és a gyönyörű nők világában igen csak otthonosan mozgó Frank. A vak férfit és a fiatal Charlie együtt töltött napjai igazi kalandos fordulatokban gazadag tanórákká válnak. Nem éppen aktív rendezőnk lehelet finoman szőtte a történetét a főszereplő köré, akin látszik, hogy a "method acting" jeles kép viselője. Végig koncertláva igen erős alakítással Pacino zseniálisan teremtette meg ezt a kemény, de még is érzelmes karaktert. Lehetne kiemelni a tangó jelenetet, de én inkább a fináléban nyújtott lehengerlő beszédet mondanám filmtörténelmi jelentőségűnek.

Ha nem csináltam még kedvet a megtekintéséhez, akkor fogom és messzire elhajítom a …

Stand Up Guys (2012)

Val (Al Pacino) 28 év után szabadul a sittről. A börtön előtt csak egy régi cimborája, Doc (Christopher Walken) várja, a régi banda odavan. 

Egy kis haverkodás után irány az éjszaka, Val 28 évnyi sitt után két marokkal kapkodja be a viagrát, dönti le a csajokat és be a piát...sietnie kell, mert másnap reggel 10-ig meg kell halnia és aki a ravaszt meghúzza, nem más, mint Doc, a régi és igaz barát.

Kellemes meglepetés lett, a botoxos/hajbeültetett Pacino visszatért a színészethez. Talán, mert kicsit róla, róluk szól a film. 

Kiöregedtek, nem kellenek már senkinek, utoljára még jól akarják magukat érezni együtt. Nagyon jó kis poénok vannak benne, egy kicsit Másnaposok, egy kicsit Maffiózók. Jót mosolyogtam rajta, Pacino gyónás jelenete hibátlan.

Kellemes szórakozás.