Everly (2014)

Ebben a filmben minden kicsi. A hely, ahol játszódik (egy szoba, néha a folyosó is), a történet (főgengszter lotyója fellázad és nem akar többé lotyó lenni), és a mozi költségvetése.

Ami nagy viszont, az Salma Hayek majdnem ötven évesen. 

Azért az ilyen jellegű filmeknél nem nagyon dicsérgetjük az alakítást, mert nem látjuk az színész arcjátékát a lőpor füsttől, a spriccelő vértől és a robbanásoktól. 

Maradok a "tisztességesen helyállt" megállapításnál. Kellően semmitmondó. Na meg ahogy kinéz majdnem ötven évesen. Felháborító.

Semmit nem tudtam a filmről, talán jobb is, így nem nagy elvárásokkal ültem neki. Az egy helyszínes mozik mintapéldánya, a tipikus hibákkal együtt.

Iszonyatos tempót kell diktálni és/vagy fantasztikus színészeket belerakni, vagy bármit, ami leköt, mert akaratlanul is lankad a figyelem az egy idő után ingerszegény környezet miatt (bármennyit is robbantanak benne).

Itt az Everly nem teljesít jól, a hullámzóan betörő gonoszok unalmasak lesznek és ez ezt a kanapén haldokló maffiózó és a későbbiekben megjelenő családtagok sem dobják fel.

Ennek ellenére díjazom  a próbálkozást, aránylag jó filmet hoztak össze kevés pénzből, majdnem eredeti ötletre építve.

Az ImdB pontszám kicsit alacsony, ez ne riasszon el senkit ettől a kicsit Tarantino-s agymenéstől.

The Equalizer (2014)

Tatás akciófilm a Fuqua-Washington párostól (előző közös munkájuk a Kiképzés). Nem olyan öregen is rohadtul kemény vagyok, mint Stallone vagy Swarci' old-school akciózása, inkább fáradtan és lelkiismeret furdalások közepette szétrúgok pár orosz segget, igényesen és szépen, olyan Bourne-féle stílusban, csak már hatvan felett. Van különbség a kettő között, tényleg.

Érdekes, hogy Denzel Washington-ról egyátalán nem az akciósztár szerep jut eszembe, de ha jobban belegondolok, az előző filmjeinek legnagyobb része kemény akció kategória, de minimum krimi/thriller (Man on Fire, 2 Guns, Safe House). Biztos kézzel formázta át magát gyilkos nyuggerré, aki ugyan klasszikusokat olvas és Monk-szerűen monomániás, mégis megkattan egy orosz prosti (Chloe Grace Moretz) hülyére verése miatt és lezúzza az orosz maffiát, mint a pinty. 

Igen, a sztorira mondhatjuk, nincs már új a nap alatt. Már régen nincs, legalábbis az akció kategóriában. Ennek ellenére nagyon is nézhető, egy-két jelenetet leszámítva az igényes akciófilmek közé sorolnám. 

Amikor felrobbantja a hajót és lassítva elsétál, de nagyon keményen, vagy mikor áll a lassítva csepegő esőben, nos, az finoman szólva is nevetséges. Helyes viszont, hogy nem tarkították tökéletesen felesleges áldozat-védelmező nyáladzással, mélabús visszaemlékezésekkel, vagy hosszú túszdrámával. Ez tetszik.

A gonoszok kellően gonoszok, így a néző remekül tud azonosulni a főhőssel, morálisan szinte megalapozva a kegyetlen vérengzést. Az ő hibájuk, miért lettek ilyenek, na?! 

Itt kiemelném Marton Csokas-t, hazánk kiszakadt fiát, aki a főellenséget alakítja, nem is rosszul. Félelmetes, igazi szociopata, néztem volna akár többet is belőle, de mégsem ő a főszereplő. 

És akkor Marton kapcsán elérkeztünk a film legnagyobb hibájához. A főhős a legjobb, mindig a bűnözők előtt jár egy lépéssel, egy percre sem tudják megszorítani. Magyarán egy pillanatra sem izgulsz, mert eszedbe sem jut, hogy a végén nem a jó győz. Pedig ez azért kellene egy jó akciófilmbe, mert ez teszi izgalmassá. 

Majdnem mindegyik akciómoziban azért ott van a kacsintás, hogy "szenved, vérzik, de úgyis ő nyer". Nem nagy titok, de kell az illúzió, aminek itt még a nyomát sem találtam, így a film a maga 132 percével előbb-utóbb az unalommal hadakozik. Ha kicsi a tét, a kedvem sötét, ugyebár.

Kényelmesen egyszer nézős.

Stand Up Guys (2012)

Val (Al Pacino) 28 év után szabadul a sittről. A börtön előtt csak egy régi cimborája, Doc (Christopher Walken) várja, a régi banda odavan. 

Egy kis haverkodás után irány az éjszaka, Val 28 évnyi sitt után két marokkal kapkodja be a viagrát, dönti le a csajokat és be a piát...sietnie kell, mert másnap reggel 10-ig meg kell halnia és aki a ravaszt meghúzza, nem más, mint Doc, a régi és igaz barát.

Kellemes meglepetés lett, a botoxos/hajbeültetett Pacino visszatért a színészethez. Talán, mert kicsit róla, róluk szól a film. 

Kiöregedtek, nem kellenek már senkinek, utoljára még jól akarják magukat érezni együtt. Nagyon jó kis poénok vannak benne, egy kicsit Másnaposok, egy kicsit Maffiózók. Jót mosolyogtam rajta, Pacino gyónás jelenete hibátlan.

Kellemes szórakozás.