The Accountant (2016)

Ütős alcímen agyaltam, hogy pl. Bourne krav maga mellett megtanult bánni a kata-val is (kisadózó vállakozások tételes adója), de majd' minden idevágó oldalon már úgy szerepel a film, mint a "Bourne számológéppel", "az esőember kalasnyikovval", stb. Szóval ennyiben hagytam.
Ha mindenképpen kategorizálni szeretnénk, akkor a citált két vicceskedő elnevezés tökéletesen illik is a mozira.
Wolff (Ben Affleck) félig-meddig autista (legalábbis hasonló jegyeket mutat) könyvelő. Mivel remekül ért a szakmájához, dolgozik is mindeninek, aki megfizeti. A maffiának, a dél-amerikai kartelleknek, néha még legális szervezeteknek is, ritkán még adót is fizet. Munkájából adódóan sokat költözik, de így meg ez, ha az alvilággal cimborálsz.
A legújabb megbízása egy robotokat gyártó cég teljes pénzügyi átvilágítása. A helyi kolléganő, Dana (Anna Kendrick) segítségével egy nap alatt megtalálja a hibát, illetve a hiányt, jópár'millió dolcsit, ami valahogy eltűnt a könyvelésből. Wolff gyorsan lapátra kerül, pedig még be sem fejezte a munkát. A hiányt valaki nagyon el akarja titkolni, így fizetség gyanánt Wolff és munkatársa bérgyilkosokat kap a nyakába.
Csakhogy hősünk nem a várt módon reagál, nemhogy nem akar meghalni, még be is akarja fejezni a munkát. Van jó nagy puskája is, nemcsak számológépe.
És kihagytam a sztoriból még min. két szálat, de kedvcsinálónak talán ez is elég lesz. Ha már itt tartunk, a több szál miatt nekem kicsit katyvasz az egész.
Nem, neeem, nem akarom és nem fogom lehúzni a filmet, érdemes megnézni, JÓ film. Igényes - még ha kicsit középszerű - akciófilm. És mint akciófilm, a színész miatt, a nem túl eredeti, de aránylag tűrhető történet miatt, az akciójelenetek miatt jó.
A visszaemlékezések nekem erőltetettek voltak, aztán ott van még Kedrick karaktere, plusz a hely NAV-os arcok és a nagy nyomozásuk. Ez így már sok, ebből kettő kasza, egyet meg ki kellett volna bontani és akkor kiváló lett volna.
Szóval megéri a mozijegyet.

Bone Tomahawk (2015)

Horror western, ami valószínűleg el sem jut a magyar mozikba. Szóval a western csak azért "horror", mert igen valóságosan ábrázolják benne az örök vadászmezőkre való távozás folyamatát.
Egyszóval nem idegen lényes, szörnyes filmről van szó, marad a realitás talaján...bár ha ilyen volt a valóság , akárhogy szeretem is a vadnyugatot (és ábrándozok, hogy "de jó is lehetett akkor élni"), kösz, inkább kihagyom.
Egyből egy laza gyilkossággal kezdődik a történet. Az első tíz percben azt látjuk, hogy két rabló legyilkol pár cowboy-t, majd bekóvályognak valami kísérteties völgybe, ahol az egyikbe valaki egy-két nyílvesszőt ereszt. A másiknak sikerül meglépnie, egészen Bright Hope városáig jut, ahol Franklin Hunt (Kurt Russel) sheriff egy lábonlövés után egy cellába tessékeli. Éjszaka viszont megjelennek az üldözők a városban, elrabolják a sheriff helyettest, a sebesült rablót és a doktornőt, aki éppen gyógyítaná.
Másnap Hunt, a másik helyettese, Chicory (Richard Jenkins), a doktornő törött lábú férje (Patrick Wilson) és a nyalka indiángyűlölő legény, John Brooder (Matthew Fox) elindul a Vadnyugat egy, még felfedezetlen tája felé, hogy megmentsék a túszok életét.
A film több, mint két órájából a 90% százalék a cél felé lovaglás, majd gyaloglás (és sántikálás). Ez viszont senkit ne rémisszen meg, kivételes hangulatú és látványvilágú westernt kapunk a rendezőtől, a Blackthorn, vagy a True Grit méltó párja lehet. Ebben a morcos egymás mellett lovaglásban benne van a western minden búja és bája.
Szépen lassan megismerjük a karaktereinket, egyet-kettőt meg is kedvelünk, így amikor az utolsó felvonás iszonyatos gyilkolászásában karakterünknek egy szempillantás alatt egy bárd áll a homlokába (és még nagyon jól járt vele, ez legalább gyors volt), az majdnem úgy fáj a nézőnek is, mint neki.
És itt mutatkozik meg a mozi kettőssége. Nem csak az érzelmi hatás üt nagyot, hanem a naturalista látvány. Mintha két rendező dirigált volna, a nyugodt és az őrült vérszomjas állat.
Bizton állíthatom, ha még egyszer megnézném, lenne benne új rész, mert többször inkább félrenéztem, mint a képernyőre. Nem gyenge film, nem gyenge idegzetűeknek.
Mindenképpen érdemes rápróbálni, ha rákapsz a hangulatára, talán a finálét is meg mered nézni.
Ha nem, azt is megértem.

Mad Max: Fury Road (2015)

Megnéztem végre a Mad Max legújabb részét és kiderült, hogy csak az csak nevében Mad Max. Még csak nem is Max a főszereplő. Nem az öt percenként részegen (józanul is ugyanolyan hülye) teli szájjal zsidózó Mel Gibson távolmaradására gondoltam, mert az talán még érthető is, hogy a vén trottyos miért nincs benne a negyedik részben. 
Hanem a Mad Max: Fury Road c. moziban Furiosa Imperator (Charlize Threon) viszi a prímet, Max (Tom Hardy) minden szempontból másodhegedűs. Meglepő, de semmiképpen sem rossz megközelítés.

Ismét kaptunk egy nem túlbonyolított sztorit, Max segít Immortan Joe ágyasainak és Fouriosának a szökésben.
Egy bazi nagy kamionnal döngetnek végig a sivatagon (csakúgy, mint a második részben). Joe és bandája (a legtöbb a saját gyereke), minden nemű és kinézetű, átépített verdával meg a nyomukban. 

Egy igazi hentelés a film az első perctől az utolsóig. Baromi látványos és nagy pozitívum, hogy végig fenntartotta a figyelmem, nem esett olyan hiába, mint a Bosszúállók második része, amint az állandó akció mellett is félig szunyáltam. 

Ennek az okát viszont nem tudom meghatározni, talán a sok kaszkadőrmunka és a kevés CGI tette hitelesé, ezáltal érdekessé is ezt a 120 perces grandiózus autósüldözést.

Max karaktere első ránézésre valahogy "ketyósabbbak" tűnik, főleg, hogy öt percenként hallucinál valamit a családjáról. Ez mondjuk egy teljesen felesleges motívum, de ez van. 
A kedvenc karakterem Nux (Nicholas Hoult), egy "war boy", aki segít a biodíszlet csajoknak a szökésben. Amikor Furiosa után belehajt a viharba, az eszméletlen. Van hangulata a mozinak és ebben Nux-nak nagy szerepe van. 
Theron pedig betonkemény félkarú amazon, acélosabb, mint az általa vezetett War Rig.

Érdekesség, hogy Immortan Joe-t ugyanaz a színész alakítja, mint aki a főellenséget (Toecutter) a Mad Max első részében (persze nem lehet felismerni).

Nagy menet a film, de azért közel sem kult gyanús, mint az első két rész. És úgy hallom, Hardy már aláírt a folytatásra. Ha legalább ilyen lesz, jöhet.

The Gunman (2015)

" - Helló. Itt Sean Penn, te vagy az, Pierre?

  - Helló, igen, én vagyok.

  - Szuper. Figyelj, mostanában rendesen kigyúrtam magam, arra gondoltam, összedobhatnánk egy akciófilmet. Neeson-nak is bejött, én meg jobb színész vagyok, ezt mindenki tudja.

  - Oké, jó ötlet, benne vagyok!

  - Mivel kigyúrtam magam, nem tudom, ezt említettem-e már, szóval sok félmeztelen jelenet kell. 

  - Megbeszéltük, de ugye elrabolhatnak benne egy csajt, akit majd meg kell mentenie a múltja elől menekülő, kiégett, de még mindig vérprofi szupergyilkos főhősnek?

  - Ha mehet az izmos testem mutogatása, vigyék a csajt, majd megmentem. Ha pedig a jelenet nem indokolja a félmeztelenséget, mindenképpen izompóló kell, hogy látszódjon a kigyúrt karomon az ér. 

  - Megbeszéltük Sean, a legfontosabbak tehát már megvannak, majd kerítünk valami sztorit és nagyot szakítunk.

  - Oké, hívj, ha összedobtál egy forgatókönyvet, lent leszek a teremben, csaó!

  - Rendben! "

Valahogy így indult a film. Az elrablással csak túloztam, tényleg van benne, de kb 10 perc a történetben és nem is ez a lényeges. Csak színesíti a sztorit. 

Ami jó a moziban, hogy Penn tényleg baromi jó színész, neki elhiszem a szörnyű múltat és a véres jelent. Mellesleg néha már túlzásokba is esett, szerintem az forgott a fejében, hogy minden bizonnyal ő lesz a világ legjobb akciószínésze, csak úgy hipp-hopp, ha már ment a Nevem Sam, ez már nem lehet nehéz. És egy kicsit "túltolta", legalábbis néhány jelenetben.

Az alapproblémát még nem értem, lehet, alszok rá egyet, holnapra talán világosabb lesz a gonosz cég motivációja (ugyanis ha vagy nyolc évig Penn nem pofázott az akcióról, akkor mi a fenéért kezdene épp most csicseregni a cégről...de ha odaküldünk pár bérgyilkost, akin épphogy nincs rajta a céges póló, lehet, mondom, csak lehet, a célpontnak eszébe jut, hogy köpni kellene az interpolnak).

Idris Elba méltatlanul kevés jelenetet kapott, Javier Bardem is, ami nagy kár. Mondjuk az éttermi meglepetés Barcelonában nagyon nagy jelenet, Penn, Bardem (főleg Bardem) és a "mindjárt elrabolják lány" remek "édeshármast" nyújt, le a kalappal. Ilyen, amikor jó színészek akciófilmben játszanak.

Ugyanakkor nehéz rá azt mondani, hogy jó film, maradjunk a nem rossz kategóriánál.
Nem az bánt, hogy kevés benne az akció, ami van, az tuti és a kevesebb néha több. Jó volt Penn-t látni egy tőle szokatlan szerepben. És tényleg ki van gyúrva. 

Azért egyszer nézhető.

It Follows (2014)

Jay (Maika Monroe) átlagos tini a kertvárosból. Amikor épp nem a barátaival lóg, egy új sráccal randizgat. A kapcsolat betetőzéseként jöhet a szex a kocsi hátsó ülésén. 

Az aktus utáni cirógatás viszont kloroformmal és székhez kötözéssel végződik, ugyanis a srác tartogat egy kis meglepetést Jay-nek. Nem fogja bántani, inkább megmutatja, ki fogja majd bántani, ha egyszer utoléri. Mivel a srácon lévő átkot most már Jay kapta meg. Az üldöző bármilyen alakot felvehet, szóval ha feléd cammog valaki, inkább kezdj el futni.

Nem egy szokványos sztori és nem egy szokványos horror film. Hamisítatlan nyolcvanas évek, mind hangulatban, mint a szinti-poppsos zenát illetően, akárcsak a rendező előző filmje.

Attól függetlenül barmi félelmetes, hogy nem repkednek benne a testrészek és egyéb belső szervek. A hangulat és a főszereplő gyerekbanda teszi egy félelmetes élménnyé. A néző már ugyanúgy lesi, ki van a képen, aki "nem odavaló", mint maga az áldozat. Hopp, ott a válla fölött mozog valami...nézz már hátra, he', ne a tengert bámuld, amikor tudod, hogy valaki követ. 

Ettől függetlenül a főszereplők nem kétdimenziósak, Jay pl nagyon is felfogja, ha átadja az átkot másnak (ahogy azt ő kapta), akkor annak a haláláért ő lesz a felelős. Szóval inkább felveszik a harcot. Ebben King "It" c. könyve ugrott be egyből, ahol a gyerkőcök maguk oldják meg a problémákat, a felnőttek ezt úgysem hinnék el.

Borzongatóan egyszerű és nagyszerű mozi, mindössze 2 millió dollárból. Ez ám a teljesítmény. Meg az, hogy már az első öt percben majdnem kikapcsoltam, annyira ijesztő volt a csaj a tengerparton...már ami maradt belőle. Persze én nem féltem, kemény vagyok, sose voltam ijedős. 

Az ellenkező állítások hazugságok mind, a biztonság kedvéért le is tiltottam a kommentelést:)!

Run All Night (2015)

Valahogy mindig hozzám kerülnek a Liam Neeson filmek. Így jártam.

Jimmy Conlon (Neeson) veterán maffiózó, aki a sok általa kiosztott halál és szenvedés miatt búslakodik a pia felett. A bandában már félhülyének nézik, a fia (Joel Kinnaman) nem áll vele szóba, szóval maradnak neki a múlt démonai.

Sajnos a gyerkőc bajba keveredik, gyilkosság szemtanúja lesz, az elkövető nem más, mint a maffiavezér (Ed Harris) fia. Jimmy akaratlanul is beszáll a buliba, és az egyik gyerek meghal. 

A két apa, a két régi barát egymásnak feszül és kifordítják New Yorkot a négy sarkából.

Régimódi üsd-vágd nem apád stílusú gengszter mozi, ami egy olyan világban játszódik, ahol a rosszfiú üldözi a menekülő rendőrt, mindenki megvehető, vagy kinyírható, akár a nyílt utcán is.

Neeson annyira laza alkesz senior gangsta', hogy Bruce Willis lassan felhívja a receptért, hogy a Die Hard sokadik részéhez még lerobbantabb tudjon lenni. 

És Ed Harrissel együtt a vásznon tökéletesek, az éttermi jelenet Harris nagy monológjával a barátságuk végéről nagyon el lett találva.

Hibája ugyan több tucat, pl a szuper bérgyilkos a nyomukban kicsit "idegen" a film stílusához képest, az apa-fiú viszony állandó arcunkba tolása sokszor unalmas, de bőven benne van a nézhető kategóriában. 

Kicsit direktebb, mint a Sírok között, ezért aki szereti az akciósabb mozikat, nem fog csalódni.

Terminator 3: Rise of the Machines (2003)

Terminátor 3 - A gépek lázadása

Következzék az utolsó felvonás, legalábbis egyelőre. Hamarosan a mozikban az új Terminátor, addig meg majd lesz valahogy.

Mióta John Connor végzett az előző részben aktuális ellenfelével, egy évtized telt el. A világvége nem következett be ezért nincs is "munkája", csak rója az utcákat és beszed mindent, ami lelkének ürességét csillapítja. De hát nem lenne a film főcíme az ami, ugyanis menetrend szerint meg is érkezik a két harci robot, az egyik egy TX-es, nőnek álcázott cyborg gyilkológép, a másik pedig régi ismerősünk a T100-as. A cselekmény folyamán az is kiderül, hogy most nem főhősünk a Skynet célpontja.

Sajnos, ahogy a projekt kikerült Cameron kezei közül, úgy lett önmaga paródiája. A sok erőltettet poént és logikai buktatót (letépik a terminátor fejét, ő meg visszarakja, na ne már!), már nem tudta űberelni Swarczi papa iszonyat kúl' megjelenése se.
A bájos, törékeny Claire Danes pedig nem tudta velem elhitetni, hogy igazi amazon. A mítosz egy akkora gödörbe került, hogy nem hinném, hogy valaha is képes lenne belőle kikecmeregni. Talán már csak Nolanban bízhatunk, hogy egyszer elgondolkodik rajta.

Terminator 2: Judgment Day (1991)

Terminátor 2 - Az ítélet napja

„3 milliárd emberélet hunyt ki 1997. augusztus 29-én. A túlélők úgy emlegették a nukleáris tüzet: az Ítélet Napja. Röviddel utána új rémálommal kellett szembesülniük: a gépek elleni háborúval. Skynet, a gépeket irányító komputer két Terminátort küldött vissza az időben. A feladatuk: megölni John Connor-t, az ellenállók vezérét. A fiamat. Az első Terminátor engem vett célba 1984-ben, John születése előtt. Kudarcot vallott. A második John-t akarta megölni gyerekkorában. Az ellenállás azonban egy magányos harcost, egy védelmezőt küldött John számára. A kérdés csak az volt, melyikük talál rá előbb.” (Sarah Connor)

Ennél jobban én sem tudnám összefoglalni!!!

Cameron papa büdzséjét az első rész után igen csak feljebb tornásztak ezért futotta jó néhány spec trükkre és így megszületett az újkori intelligens akció film zsánere. Vannak benne robotok, Swarczi, Hi-tech kütyük Sci-fi, no meg a pityuk. Az időtálló filmkészítés egyik gyöngyszeme, amellett hogy iszonyú aktuális a mondanivalója igazán magával ragadó akció spotokkal sikerült megspékelni a végterméket.

Köszönöm istenem, hogy megtermetted a helikopter gépágyús osztrák akcióshőst és mi ennek szemtanú lehettünk.

The Terminator (1984)

A Halálosztó

Ahogy közeledik az új Terminátor film bemutatója, úgy derül ki egyre több érdekes részlet a régiről, például, hogy Cameron egy római utazása során érezte olyan elveszettnek magát, mintha egy másik dimenzióból érkezett volna. Árulta el ezt a titkot a rendező az első Terminátor-film harmincéves jubileumára készítettet interjúban. (?)

Két férfi érkezik a jövőből az egyik egy iszonyat erős, de mégis cool csávó (Arnie) aki látszólag a város összes Sarah Connorjára vadászik. Viszont a másik csak egyszerű halandó, aki Kyle Reese néve hallgat és ő az eredeti Sarah-t (Linda Hamilton) érkezett istápolni. Ez a férfi egy csomó sületlenséget hord össze jövőről, háborúról, terminátorokról és John Conorról, aki a nő fia és ő lesz majd a gépekkel harcoló ellenállás vezetője. Még főhősnőnk se hiszi el ezt a mesét mindaddig, még a Halálosztó rém rá nem szolgál a nevére és ki nem írtja szőröstül-bőröstül az egész városi rendőrőrsöt. Megkezdődik a Terminátor elől menekülés, hiszen nem kevesebb a tét, mint a jövőnk megmentése.

James Cameronak köszönthetjük, hogy a Terminátor film már az első résznél kilépett a B kategóriából. Még ha mosolyogtatóak is a modell Herlivel abszolvált jövő jelenetek vagy idétlenek a robotok mozgása. De olyan filmtörténeti pillanatokkal ajándékozott meg cserébe, hogy pl. hazánk fia, Pindroch Gábor beveri egy kocsi szélvédőjét vagy tetoválásra ingerlő kar „javítás”. Ja és az osztrák akcentusos „All be Back”-ről nem is beszéltem.

Mindenképpen időt álló akció, amely a pofonegyszerű zenéjével megalapozta egy egész generáció ingerküszöbét.

The Night of the Hunter (1955)

A vadász éjszakája

A 1900-as évek közepén Humprey Bogart ballonkabátos karakterihez szerves hozza tározó esős, éjszakai és fülledt képi világ elegyéből megteremtődött a noir, mint fim stílus. Még is ezektől a stílus jegyektől teljesen eltérő Robert Mitchum filmet tartják legnagyobb mérföldkőnek a krimi történelemben.

Harry Powell (Mitchum) nem csak egy gonosz szélhámos aki papnak kiadva garázdálkodik Amerika poros országútjain, de ez mellé olyan kegyetlen, mint maga az ördög. Legutóbbi börtönös kalandja után egy békés kisváros életét forgatja fel tízezer dollárért, amelyet „véres” munkával Ben Harper teremtett elő és a pénz kilétének titkát gyermekeire hagyományozta. Miután se John és se Willa hajlandó könnyen kiadni titkát a szélhámosnak, elkezdenek hullani a város polgárai.

Rober Mitchum egyszemélyes sója későbbiekben olyan mesterművekre volt hatással, mint például a Scorzeze rendezte Rettegés foka. A nyomasztó hangulatú film már az elején kiborítja bilit, pedig még csak 1955 írtak a készítésekor. A film második felében elkezdődő rettegős roadmovie egy afféle tündérmesés elemekkel telipakolt történet a jóról és rosszról. Na meg a főszereplő hátborzongató kántori éneke, húúú még most is feláll a szőr a hátamon.

Minden pillanata megér egy misét.

Taken 3 (2014)

A harmadik alkalommal Bryan Mills (Liam Neeson) nem albánokkal akaszt tengelyt végre, hanem oroszokkal. Mondjuk sok albán nem is maradt a világon az első két rész után (persze a film történetében). Az oroszok meg mindig jól jönnek. 

Itt sem bonyolították meg a sztorit, de ez már lehetne a sorozat védjegye is. Ne gondolkozzon a néző, mert még a végén feláll és elhagyja a vetítőtermet.

A rövid történetet nem fogom leírni, fél mondatot is sajnálok rá. 

De le kell szögeznem, végignéztem, kicsit tekertem bele (főleg az autós üldözés jeleneteknél) és lehet, őrült vagyok, vagy túlpihentem magam a hétvégén, de jobban tetszett, mint a második rész. 

Az elsőnek persze nyomába sem érhet, senki ne hördüljön fel. 

De ebben legalább hazudtak a címet illetően és csak egy rövid rablás van a film végén, ici-pici, olyan 3-4 perc. Haladás.

Agyatlan akció, ismert amerikai klisékkel, ugyanúgy, mint az előző részben. Orosz maffiózók állandóan isznak, jacuzziban áztatják a tetovált zacsikat bögyös prostikkal. Ja és a főnök tiszta fehér ruhában van az esetek döntő többségében. Ez már az második részben is idegesített, nem bírom túltenni magam ezeken a marhaságokon.

Nemrég olvastam a hírekben, a Taken sorozat miatt nem mernek Európába jönni szegény amerikai diákok. Mindenhol fegyveres albán/orosz maffiózók támad(hat)nak rájuk, rémes.

Kellett bele egy karakteres zsaru, aki nem annyira hülye, mint a társai, magyarul néha majdnem el is tudja kapni a főhőst. Forest Whitaker megpróbálja a lehetetlent és biodíszlet helyett egy "egyedi" karakter próbál lenni...inkább kevesebb, mint több sikerrel. Sajna. 

A legjobb Famke Janssen, hát ő igazi MILF, már elnézést. Nyírták volna inkább ki a kaszáspók lábú Maggie Grace-t. 

Jobban tetszett, mint a John Wick (fene az ízlésemet), ezt nem untam annyira. Ha láttad az előző két részt, nyugodtan nézd meg, nagyjából tudod, mit fogsz kapni. Máskülönben ne erőltesd.

Majdnem elfelejtettem, mi jut eszetekbe arról, hogy Liam Neeson magányosan, bosszúra éhesen gubbaszt egy nagy gyár alagsorában? Csak nem a Darkman? Ez vajon direkt volt?

The Guest (2014)

A Peterson családhoz egy hívatlan vendég állít be. A háborúban elhunyt fiú legjobb barátja, aki megígérte bajtárásának, hogy ránéz a családra, minden rendben van-e. Mindenkinek elmondja, a fiú mennyire szerette őket, puszi, brühühü, sírás, miegymás.

A család életébe szépen lassan beépülő vendég, David ott segít, ahol tud. 

A kamasz srácról leszedi a zaklatókat, a kiscsajról meg a zűrös barátját. 

Besegít apa karrierjének felívelésébe is, szóval tevékenyen telnek a napok. 

Ezzel párhuzamosan viszont egyre több dolguk van a környéken a mentőknek és a rendőröknek.

Nemigen van olyan mozzanat a filmben, amint ne láttunk volna máshol, vagy tízszer. Szimpatikus idegen a család életében, akiről kiderül, hogy nem az, aki és rohadt nagy para lesz belőle. Igazi pszichothriller alapanyag, sokszor feldolgozva.

Ami miatt tetszik, az a hamisítatlan 80-as évek hangulat, ami már a főcímnél az arcunkba csap. Lilás-kékes ormótlan betűs cím, gagyi zenével... óriási. 

Aztán a szokásos elkezdi terrorizálni a ház lakóit forgatókönyv pszichó helyett elkezdődik a kemény gyilok, ami újra egy szép felütés, nagyon nem erre számít az átlag néző. 

Az már mellékes, hogy a Bradley Cooper kisöccsének kinéző Dan Stevens kissé logikátlanul cselekszik, miközben ő lesz a kisvárosi Jason Bourne, de hát ezt a filmet nem a tökéletes vonalvezetésért szeretjük. 

A hangulatával, az aláfestő zenéjével (a történet közhelyességével és ennek kapcsán az önkritikájával) egy főhajtásnak tudom be a 80-as évek filmjei előtt.

Nem egy családbarát mozi, a keményebb filmek kedvelőinek azonban ajánlom.

The Rover (2014)

X'valahány évvel a világgazdaság összeomlása után járunk valahol Ausztráliában. 

A sofőr és Mad Max szerelemgyereke, a szótlan főhős, Eric (Guy Pearce) egy kocsmában múlatja éppen az időt, amikor három nagyon sietős ember ellopja a kocsiját. 

Mivel ezt nem hagyhatja annyiban, üldözni kezdi a tolvajokat, utoléri őket és beszéddel - ami nagyon nem az erőssége - próbálja meg őket jobb belátásra ösztönözni. Kevés sikerrel. Ezután viszont kegyetlen üzemmódba vált és azzal a feltett szándékkal követi őket, hogy darabokra tépi mindet. Ebben segítéségre lesz az egyik jövőbeni áldozat öccse, Rey (Robert Pattinson). A kissé kelekótya gyerek is mérges a tesóra, otthagyta egy lövöldözésben. Ketten kelnek útra, hogy megtalálják az igazukat.

Nem bonyolult a történet, egy mondatban is összefoglalhattam volna. Minimalista western per road movie. 

Ami megfogott benne, az a baromira jó hangulata. Depresszív és nyomasztó, mert tudod, ha elérik a céljukat, attól nem hogy a világ nem lesz jobb, de még ők sem lesznek egy fokkal sem boldogabbak. Csak mennek előre gépiesen, igazából mindegy is, hogy gyilkolni, vagy füvet nyírni a legközelebbi civilizált helyen. A holnap akkor is ugyanolyan szar lesz. Katarzis nélkül.

Guy Pearce és Pattinson tökéletesek a szerepre, mondjuk ebben számomra meglepő csak Pattinson volt. Szinte szeretni való, főleg a komor gyilkológép, Pearce mellett. Tökéletes kiegészítése a főhősnek. 

A többi karakter nem is lényeges, csak azért élnek, hogy haljanak, alátámasztva ezzel az aktuális világ és a főszereplő sötétségét.

Hangulatfilm a komor fajtából, amit mindenképpen érdemes megnézni.

El rey de la Montana (2007)

Quim az exéhez tart, keresztül az országon, egyedül a nagy semmin át. Egy benzinkútnál összegabalyodik Bea-val, a zsebtolvajjal, aki meg is szabadítja a pénzétől. Bea miatt letér az útról, ám eltéved és puskás emberekbe botlik, akik mindenáron szarvasnak nézik. A kocsi tropára megy, térerő nuku, megsebesült, szóval nehéz lesz túlélni az éjszakát a hegyek között.

Az Open Grave rendezőjének egy régebbi munkája, minimál stílus, jó színészek és szép tájak. A történet hálás, messziről jött, a közepébe belecseppent embert üldöznek a gondolom helyiek (bár ez nem derül ki), szóval az izgalom faktor emelkedése adott. 
Lenne, ha egy kicsit is szimpi lenne a főszereplő, vagy a csajszi. Viszont kicsit sem, így meg nem érdekel annyira, elkapják-e őket. 
Legalább kapja el az üldözőket és kegyetlenül intézze el őket. Ez még elvárható, ha már unalmas a fél órás futkorászás a hegyek között. Ezt sem kapjuk meg.

A film vége felé, hogy felébredjen a kedves néző, más szemszögből látjuk a történéseket, konkrétan az üldözőkéből, ez bejött, kell a változatosság.

Iparosmunka, szódával elmegy, ha szereted az üldözött vad nagyon menekül filmeket.

Wu xia (2011)

Liu Jinxi (Donnie Yen) egyszerű munkás egy kis faluban, feleségével és két fiával. A helyi kisboltot rablók támadják meg és Liu véletlenül, önvédelemből megöli őket. Egyből ünnepelt hős lesz, akit a falu a hátán hordoz. 

Az ügy kivizsgálását Xu nyomozó kapja, aki lassan sejteni véli, több van Liu-ban, mint amit a falusiaknak megmutat. A nyomozása során, egyre veszélyesebb terepre téved, mert mások is kezdenek hinni neki, miszerint Liu egy hírhedt, körözött bűnöző. 

És azt a bűnözőt nem csak a rendőrség szeretné elkapni, hanem a régi bandája is.
Jó sztori, jó színészek, Yen személyes kedvencem és a műfajt is szeretem, uh. nézős kategória. Sejtelmem sem volt, mi lesz a vége, hogy Liu az-e, akinek mondják, vagy az, akinek magát mondja. 

A dialógok remekül tartják a bizonytalanságban a nézőt, Liu egyszer úgy beszél mint egy ősöreg, megfáradt bölcs, egyszer meg mint egy helyi egyszerű ember, aki mást sem akar, csakhogy békén hagyják. 

És akkor döntsd el, hazudik-e, vagy sem. 

Nem tipikusan műfaj klasszikus sok és látványos verekedésekkel, nagy hangsúlyt kap a drámai vonulat is, a család, mint szenvedő fél a rendőrök és banditák között. 

Messze nem olyan jó film, mint az Yip Man, de kikapcsolódásnak, rajongóknak tökéletes.

Walk of Shame (2014)

Magánéleti válsága első napján Meghan (Elizabeth Banks), a híres riporternő a barátnőivel jól bekarmol és egy idegen férfi ágyában ébred. Gőze nincs, hol van, mindenét elhagyta, se pénz, se telefon és időre vissza kell érnie a stúdióba...az óra meg csak ketyeg.

Kezdem a jó tulajdonságokkal. Banks dögös. 

Ennyi. 

A rosszat viszont nehéz lenne felsorolni, annyi van. Ami a legfájóbb ezek közül, az a viccek, komikus helyzetek teljes hiánya. 

Egy vígjátéknak azért hozni kell a kötelező mosolyognivalót, minimum öt percenként. 

Még a nyilvánvalóan magas labdákat sem bírták lecsapni a komédia könnyített pályáján.

Erre a filmre vétek pénzt kiadni.

The Fugitive (1993)

A szökevény

Többször elgondolkoztam már azon, hogy a faarcú háttérszínészünk, hogy kaphatott Oscart bármilyen alakításért. De gondoltam kiveszem a szekrényből és leporolom ezt a merényletet bemutató művet.

Richard Kimble (Harrison Ford) egy igazi nagyágyú a doktori szakmában, szinte hihetetlen, hogy még nem elnök. Sajnos őt is elkapja a rossz-sorozat és egy borzalmas éjszakán a feleségét meggyilkolják, ezután ki más lehetne az első számú gyanúsított, mint főhősünk maga. A kiváló kapcsolatokkal megáldott orvosunk még hisz abban, hogy az igazság mindent legyőz, de valami véletlen folytán még is egy börtönszállító buszon találja magát. A vak szerencse még is csak létezik, mert járművet sikerül a rabtársaknak kisiklatni és legurítani a hegyoldalon, hogy pont egy vonatsínre essen kócerájt. Főhősünk csodával határos módon ebből a slamasztikából is kimászik és elindul, hogy igazságot szolgáltasson. Viszont a nyakába ott lohol egy igazi FBI-os buldog Samuel Gerard (Tommy Lee Jones), aki még hírből sem ismeri a tréfát. Megkezdődik a macska-egér játék és a végkifejlet egyelőre igen bizonytalan. A kétezres évek elején még szupersztár státuszban lévő Fordot imádta kamera, egy-egy intelligensebb akció film szerepét, mint ha csak rá öntötték volna. A film antikarakterének a kiválasztás már nehezebb dió volt, de megérte a balta mosolyú Jones szinte lubickolt a szerepében. Pörgős akció és újra és újra töltődő üldözések váltják egymást, miközben a kirakós játék szépen összeáll. Folytatás is készült hozzá, ami éppen súrolta a nézhető kategóriát. (Bocsánat Snipes rajongóktól!)

Vérbeli zsáner mozi, ami nem cicázik a figyelmeddel, bele szorít a fotelba és el nem enged onnan a film végéig.

Mud (2012)

Elkezded és a felénél azt gondolod, az élet egy nagy darab szar és ha még piszkálod is, hát akkor csak büdösebb lesz. A végén pedig elhiszed, hogy van még remény, érdemes próbálkozni, a sok szívás mellett még megtalálhatod azt, akit, vagy amit keresel és van esély a boldogságra.

Brutál jó film, 2013-ban látottak közül talán a legjobb. Matthew McConaughey és Resee  (dr Szöszi) Whitherspoon eszméletlen a délvidéki white-trash szerelmespár szerepében. A csaj olyan lerobban, kurvás famme fatale, hogy az már pazar. Nem is ismertem fel az első percben, csak agyaltam, honnan olyan ismerős. Nem légből kapott karakterek, minden háttér nélkül. Annyira élők és valóságosak, amennyire csak lehet. Ha azt mondják, ezek a szereplők valóságosak, simán elhiszem.

És hát a gyerekszínészek...igen, gyerekszínészek! Vannak ám ilyenek is, nem kell egyből és csak Dakota Fanning-ra gondolni, léteznek mások is.

Például Tye Sheridan (Ellis) és Jacob Lofland (Neckbone). Ellis-nek elhiszem, hogy otthon családi gondok vannak, szurkolok neki, hogy jöjjön össze a kiscsajjal, és  csak nézek, amikor lever egy maflást egy nála jóval nagyobb srácnak. Keménytökű déli suhancok, nem beszélnek sokat, mégis kitöltik a vásznat. Ellis és az apja, valamint Neckbone és a tesója közötti párbeszédek nagyon jók, tömörek, lényegretörőek, ugyanakkor tele vannak törődéssel, aggódással a másik iránt.

Tartottam a végétől, könnyű lett volna túlzásokba esni és ezzel elrontani, de a forgatókönyvíró és a rendező jól megoldotta a dolgot, a gombóc a gyomromban szépen lassan felengedett. A páratlan hangulatnak köszönhetően végigizgultam a filmet, pedig nem éppen látványos akció kategória.

Eredeti nyelven nézd, a "texasi hangzó-vesztő" nyelvjárás élmény, de feliratot javaslok, a felét nem fogod érteni, tisztelet a kivételnek.

The Last Stand (2013)

Ray Owens (Arnold Schwarzenegger) sheriffként keménykedik egy határmenti kisvárosban. Cortez (Eduardo Noriega) félelmetes drogbáró, szökésben az FBI elől, pontosan ott tervezi az illegális határátlépést. Hát ennyi a történet.

Nekem bejött, sokkal jobban tetszik, mint az Expendables sorozat. Ugyanannyira egyszerű a sztori, de működik a film, régi vágású tökös akciómozi, tőmondatos kemény beszólásokkal. Aki Svarcin' nőtt fel, nem fog csalódni.

The Bourne Legacy (2012)

Egy újabb Bourne, Matt Damon és Greengass (rendező) nélkül. Minden fenntartás nélkül vártam a filmet, mivel az első három rész annyira egy akció etalon nálam, elcseszni úgysem tudják. És szerintem nem csak nálam rakta magasra a mércét, az utána jövő filmek is próbáltak - látványban legalábbis - hasonulni hozzá.
Gondolok itt pl az "új" James Bondra, aki az Casino Royale-ban már egyátalán nem a 'kütyüs' menőcsávó a láthatatlan kocsival, hanem egy nagyon is gyakorlatias katona, aki józan paraszti ésszel oldja meg a gondokat (megvan, amikor a yamakasi terrorista átugrik egy ici-pici lyukon az építkezésen üldözős jelenetben, Bond meg egész egyszerűen áttöri a falat, kütyü, trükk és...khöm...ész nélkül??). Kicsit durva példa, de valami ilyesmire gondolok. Egyszerű és hatékony. 

Láthatjuk, a léc magas és miután megnéztem a filmet, nem tudom eldönteni, csak remeg, vagy le is esett...mármint a léc.

Jeremy Renner egyszerűen akkora ász, nehéz rá rosszat mondanom! Jó az ügynök szerepében, kicsit esendőbb, nem olyan terminátor jellegű, mint Damon. Sokat pofázik, például.
Az előző részekhez képest itt kapott a főszereplő maga mellé egy egészen jó csajt (színészi és küllemi értelemben is). Rachel Weisz-t ahogy utáltam eddig, annyira kellemes csalódás volt most. A kémia is működött köztük, uh. ez pipa. 

A történetet már annyira megerőszakolták, hogy az már gyalázat. Annyira újat akartak mondani, hogy közben nem vették észre, visszakanyarodtak az elejére. Sok az üresjárat, a Bourne filmeket sem az erős dialógok és a drámai szempilla rebegtetések miatt szeretjük.

Nem sajnáltam az időt rá, hogy megnéztem. Jó akciófilm? Igen. Méltó folytatás? Az túlzás lenne. Megnézném-e dvd-n? Talán, egy jó év múlva...vagy kettő.