Nightcrawler (2014)

Éjjeli féreg

Dan Gilroy aki eddig csak forgatókönyv íróként csapongott testvére (Tony Gilroy) árnyékában, úgy tűnik első rendezésével sikerült megidézni az ikonidus Drive hangulatát. Pedig az esti város villódzó fényei és az autós üldözéses feelin' együttes alkalmazását nem sok rendező tudta még hatásosan elénk tárni.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) az amerikai álom hajszolása közben bukkan rá a tökéletes megélhetésre a valóság véres bugyrában. Éji vadként kutatja mini stábjával Los Angeles szennyes utcáin a minél véresebb sztorit, hogy aztán másnap az ő képei kerüljenek adásba. Főszereplőnk pedig van annyira őrült, hogy mindenen és mindenkin átgázoljon céljai megvalósításának érdekében. És mivel ez egy társadalomkritikától nem mentes mozi, a tragédia (vér)szaga ott lebeg a levegőben állandóan.

Még ha hangulatánál fogba nem is illik az amerikai karrierépítési tucat művei közé, még is tipikusan a szegény csóróból, hogyan válj sikeressé alap szituációt követi. Ha tényleg sikeres akarsz lenni valamiben, azt nem elég akarni, azért tenni is kell és persze jó hogyha gátlástalan és őrült is vagy. A Jake gyerek tökéletes választás volt erre a szerepre, hisz csontos arca és cinikus mosolya igazán ördögivé tesz az összképet. Karaktere picit hasonlít jellemében a Wall Street farkasára (gátlástalan) vagy Taxisofőrre (Rója az utcákat), de néhol Christian Bale alakította Gépész is visszaköszön. A film hangulata lehetne sötétebb vagy egy kicsit szex központibb, így viszont kicsit 60-as évekbeli krimikre hajaz.

Bosch (2014-)

Harry Bosch (Titus Welliver) a LAPD gyilkossági nyomozója. A szabályokat véletlenül sem betartó, keserű és cinikus zsaru, aki ugyanekkor az osztály legjobb nyomozója (inkább az egész városé...nem, inkább a világé) a bíróság előtt üldögél, mert lepuffantott egy sorozatgyilkost és nagyon úgy tűnik, lett volna más választása is. 

A főnöke a tárgyalás alatt parkolópályára állítja, megkapja egy most előkerült csontváz "ügyét". Vagyis áskálódjál, kérdezősködj és legfőképp maradj csendben, amíg elül a sz*rvihar. És ahogy az lenni szokott, az eddigiek még annak a bizonyos viharnak csak az előszele volt.

Először is Welliver már nagyon régóta megérdemelt egy főszerepet. Mondjuk lehet, volt már neki, de ő az a tipikus rossz arcú, általában gonosz mellékszereplő, aki minden sorozatban és sokszor egész estés filmben is feltűnik, illetve feltűnt az elmúlt húsz évben. Kiválóan hozza a maga feje után menő zsarut, akinek ott van a zűrös múltja, zűrös családja és a zűrös személyisége is. 

Ezt patikamérlegen kapjuk sajna, közhelyesen problémás, de zseni nyomozóból már folyót lehet rekeszteni. Hozzáteszem, remek a szerepben.

Egy rendkívül kellemes sorozattal állunk szemben (inkább mellette), van részeken átívelő szál, rögtön kettő is és ezt színesítik még Bosch magánéleti problémái, az ex, a gyerek, a mostani csaja és a bíróság is.

Kiszámítható, de ezt szeretem benne, sok meglepetés nincs, sőt, az old-school stílusú nyomozást nagyon pihentető nézni. Jöhet a második évad is.

Párizs, Texas (1984)

Párizs, Texas

A lassan oldód titkok nagymesterének mozija igazi szürrealista belső utazást rejt.

A Texasi sivatagban kivert kutyaként bolyong az elgyötört arcú Travis (Harry Dean Stanton). Öccse, Walt indul megmentésére, aki elviszi Los Angelesi modern városi életébe, ahol újra találkozhat szépen cseperedő fiával. Apa és fia gyorsan egymásra talál, majd együtt indulnak útnak, hogy felkutassák a hiányzó családtagjukat.

Az aktuális DeNiro helyettes Stanton iskola munkát mutat, ahogyan életre kelti a rászabott egyszerű (együgyű) karakterét. A rendezőt nagyság viszont a film utolsó félórában rejlik, addig az ember csak egyszerű kertvárosi családot lát a vásznon némi roadmovie-feelinggel. Viszont a film utolsó harmadában, aztán meg kapja a néző a velős igazságot, egy igazán ütős kamaradarab formájában kellemes színészi és operatőri játékkal fűszerezve.

A film arcon köp a valóság hideg tényével és egyes percei még sokáig motoszkálnak elmédben.

The Karate Kid (1984)

Karate kölyök

"Kend fel, töröld le. Kend fel, töröld le."

Ha valami oknál kifolyólag elfelejtettük volna, hogy mire tanít meg a két fentebb elhangzott mondat, akkor ideje elő venni és leporolni a 80-as évek karate klasszikusát.

Daniel miután új városba kerül nehezen sikerül beilleszkedni a helyi tinik megszokott kerékvágásába. Rögtön ellenséget is szerez az igazi genya helyi karatés ficsúr képében, aki jól helyben hagyja többször is. De ezért a szenvedésért főhősünk szerencsére egy igazán csinos lány érdeklődését kapja cserébe. Aztán elkezdődik az iskola és Danielt csak nem hagyják békén a helyi harci iskola növendékei. Viszont miután kiderül, hogy a toprongyos öreg házmester bácsi egy igazi harcmester, már egyből felcsillan a remény, hogy visszavághat, ezeknek az elkényeztetett barbároknak. Mesterünk igazi bölcs lévén egyességet köt a Kobra klán edzőjével, hogy a fiatalok egy viadal kertében mérjék össze karate tudásukat.

Az 1984-es mozi bája abban rejlik, hogy egyszerre szól a tini-szerelem és a küzdősport imádók körének. Koránt sem tökéletes az alkotás, de a film mondani valója és hatás az utókorra legyőzi a gyengén megkomponált film végi necces meccs jeleneteket.

A daru-rúgás mindent visz …

Walk of Shame (2014)

Magánéleti válsága első napján Meghan (Elizabeth Banks), a híres riporternő a barátnőivel jól bekarmol és egy idegen férfi ágyában ébred. Gőze nincs, hol van, mindenét elhagyta, se pénz, se telefon és időre vissza kell érnie a stúdióba...az óra meg csak ketyeg.

Kezdem a jó tulajdonságokkal. Banks dögös. 

Ennyi. 

A rosszat viszont nehéz lenne felsorolni, annyi van. Ami a legfájóbb ezek közül, az a viccek, komikus helyzetek teljes hiánya. 

Egy vígjátéknak azért hozni kell a kötelező mosolyognivalót, minimum öt percenként. 

Még a nyilvánvalóan magas labdákat sem bírták lecsapni a komédia könnyített pályáján.

Erre a filmre vétek pénzt kiadni.

Point Break (1991)

Holt Pont

A kétezres évek akciói zsánereinek prototípusa: szerethető karakterek, igaz szerelem és az életérzés.

Johnny (Keanu Reeves) az ifjútitán nyomozó, a világot megváltani érkezik Eléjbe. Persze, hogy kap egy zsémbes ikont társnak maga mellé. A városban ez idő tájt amerikai elnöknek öltöző szörfösök rabolgatnak bankot. Együtt tervelik ki, hogy főhősünk épüljön be a Bermuda gatyás társadalomba. Elő a szörf deszkával és uccu a hullámokra, de ez azért nem ilyen egyszerű. Szerencséjére a parton a naplementében összetalálkozik a banda vezére (Patrick Swayze) és ő közte a kapoccsal, a gyönyörű Tylerrel.

Ekkortájt kerültek elő a tini képű hekusok és a bölcs tengerparti életművészek és rendezőnk erre két fajta alfa hímre építette a filmjét. Ezekben az időkben egy valamire való drámában még kötelező volt a szentimentalizmus, a jó győz a szerelem mindenekfelett és a bajtársiasság.

Kedves kortárs akció társadalom nem ismerős a történetet valahonnan, mondjuk A halálos iramból?!

Strange Days (1995)

A halál napja

Bigelow kisasszony a háború vászonra vitele előtt megpróbálkozott néminemű utópisztikával.

Nero (Ralph „bradleycooper” Fiennes), a pandúrból lett szélhámos jól lovagolja meg a 2000-es évek újabb cyber őrületét, a transz által adott lehetőséget. Ez egy agyra kapcsolódó mini tévé, ami forradalmasította a szórakozást. Főhősünk 30 percnyi megtörtént kalandokkal (csoportos szex, betörés) kereskedik, az üzlet meggyeget, de nem életbiztosítás. Főleg amikor egy olyan kópia akad a keze ügyébe, amelyiken egyik barátját végzik ki éppen. A szálak az ex barátnőjéhez (Juliette „punkrocker”Lewis) és új pasijához, az alvilági Philó-hoz (Michael Winscott) vezetnek. Persze a régi érzelmek is fellángolnak ilyenkor, amit senki nem néz jó szemmel. Az aggódók között ott van a sofőr, Mace és ex-kolléga Max (Tom „pornstar” Sizemore), ők segítenek Nerónak a helyes út kiválasztásában. A nyomozás közben Los Angeles forrongó lakosai az ezredfordulóra készülnek és ez is nehezíti dolgokat. Egy képzelt világ 95-ből, hogy miként fogja érinteni az embereket az évezredváltás.

Kicsit nyúlósra sikerült a film első fele, érthetetlen miért kell kétszer egymás után meghallgatni Lewis művésznő rikoltozásait 3 percen keresztül. A második felére azonban bepörögnek az események, nő a feszültség, elszabadulnak az indulatok. Néhány érthetetlen klisé is bekerült végére, lezárva feszengéseinket.

A 90-es évek meghatározó színészeivel tűzdelt, cyberpunk melodráma.

End of Watch (2012)

Az utolsó műszak

Manapság az akciós, zsarus, lövöldözős filmeket halomra okádja magából az álomgyár, már nagyon ráférne valami vérfrissítés erre a műfajra.

Los Angeles néhány körzete még mindig háborús övezet, a Crypt és Blood bandák már nem csak egymással harcolnak, új ellenség üti fel a fejét, a mexikói gringók személyében. Ezen az örült környéken teljesít szolgálatot Brian (Jake Gyllenhaal) és Mike (Michael Pena) és teszik kockára mindennap az életüket.
Brian a feljebbjutásában reménykedik, ezért a fősulihoz készít videót nem mindennapi kalandjaikról. Párosunk hőstettei napról-napra gyarapodnak, a drogok és fegyverek világában. Egy idő után az akcióik elkezdik szúrni a helyi kartell szemét és persze ennek nem jó vége lesz.

Dokumentarista, kézikamerás felvételek olyan közel viszik a nézőt a színhelyhez, hogy szinte érezni a lőpor és az égő hús szagát. Ilyenkor látni igazán, hogy a nagyvárosok rendőrei milyen harcokat vívnak naponta a bűnözőkkel. A bandák pofátlanul lőnek mindenre, ami mozog, az ökölharcok már kivesztek a világból (példaértékűek). Persze filmkészítés szabályi mit sem változtak: tökös rendőrök az elmebetegek ellen, rengeteg akció, üldözés, vér.

De ez a film egy kicsit mégis más, a jó értelemben.

Spread (2009)

Toyboy - Selyemfiú a pácban
Áááá … ilyen pocsék filmcímet! Szeretném leszögezni csak az agyam pihentetése képen nézek ilyen jellegű filmeket.
Nikki (Ashton Kutcher) az kisfiús típus, akiért megörülnek 40-50 közötti gazadag nők. Ő ezt ki is használja, tulajdonképpen legálisan eltartatja magát. Azért jött annak idején Los Angelesbe, hogy modell karriert csináljon, de időközben rájött, hogy mindenki ezt akarja, aki városba érkezik. A legújabb áldozta Sam (Anne Heche, nagyon dögös!) aki mindent elkövet, hogy magához láncolja selyemfiúnkat. Még egy vagina-fiatalításos (!) műtétet is hajlandó érte bevállalni. Nikki aztán egy szép napon rátalál az ideális lelki társára egy pincérnő személyében, aki, naná hogy ugyan olyan kitartott, mint Ő. Vajon a szív, avagy az ész diadalmaskodik?! Hullámzó romantikus komédiát láthat a továbbiakban a néző.
Kedves férfitársaim ilyen „állások” csak a mesékben léteznek. Ajánlom a filmet azoknak a naiv embereknek, akik még mindig azt hiszik, hogy a szív győzedelmeskedhet.
tás

The Big Bang (2011)

Briliáns meló
Életem során ez már a második Banderaszos noir film, ami tetszik nekem.

Jó, nem azt mondom, hogy egy Bogart, de jól hozza karaktert. Egy kis sci-fi momentum is van benne, nem árt, de nem is használ. Remek karakter színészeket adtak a főszereplő mellé (Lindo, Fitchner).
Megvan benne minden, ami egy jó filmhez kell, még egy torz Femme Fatal megjelenik a vásznon.

A story elmegy, látvány egy ilyen filmben elhanyagolható (este, iroda, eső), van egy rész, amikor az országúton kocsikázik, ahhoz meglepően jó hátteret sikerült összeütni.
Film Noir rajongóknak nagyon ajánlom. Jóóó