A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jake Gyllenhaal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jake Gyllenhaal. Összes bejegyzés megjelenítése

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.
A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.
Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.
Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 
Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 
Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).
A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?
Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

Élet (2017) on IMDb

Nightcrawler (2014)

Dan Gilroy aki eddig csak forgatókönyv íróként csapongott testvére (Tony Gilroy) árnyékában, úgy tűnik első rendezésével sikerült megidézni az ikonidus Drive hangulatát. Pedig az esti város villódzó fényei és az autós üldözéses feelin' együttes alkalmazását nem sok rendező tudta még hatásosan elénk tárni.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) az amerikai álom hajszolása közben bukkan rá a tökéletes megélhetésre a valóság véres bugyrában. Éji vadként kutatja mini stábjával Los Angeles szennyes utcáin a minél véresebb sztorit, hogy aztán másnap az ő képei kerüljenek adásba. Főszereplőnk pedig van annyira őrült, hogy mindenen és mindenkin átgázoljon céljai megvalósításának érdekében. És mivel ez egy társadalomkritikától nem mentes mozi, a tragédia (vér)szaga ott lebeg a levegőben állandóan.

Még ha hangulatánál fogba nem is illik az amerikai karrierépítési tucat művei közé, még is tipikusan a szegény csóróból, hogyan válj sikeressé alap szituációt követi. Ha tényleg sikeres akarsz lenni valamiben, azt nem elég akarni, azért tenni is kell és persze jó hogyha gátlástalan és őrült is vagy. A Jake gyerek tökéletes választás volt erre a szerepre, hisz csontos arca és cinikus mosolya igazán ördögivé tesz az összképet. Karaktere picit hasonlít jellemében a Wall Street farkasára (gátlástalan) vagy Taxisofőrre (Rója az utcákat), de néhol Christian Bale alakította Gépész is visszaköszön. A film hangulata lehetne sötétebb vagy egy kicsit szex központibb, így viszont kicsit 60-as évekbeli krimikre hajaz.

Éjjeli féreg (2014) on IMDb

Prisoners (2013)


Egy esős napon, X kisvárosban valahol Amerikában a kis Anna Dover és barátnője, Zoe nyomtalanul eltűnik. A család, majd a rendőrség keresi őket, nem sok sikerrel. Szinte azonnal adódik, egy tökéletes gyanúsított (Paul Dano), aki kicsit hibbant, arra is járt éppen és egy jó nagy lakókocsija is van. Szinte ordít, hogy kislányokat rabol el, nem?
A még nagyobb gond ott kezdődik el, amikor bizonyíték hiányában elengedik. Apu (Hugh Jackman) úgy gondolja, ha a rendőrségnek nem is, de majd neki beszélni fog, lesz pár nyomós érve.
Közben az ügyben illetékes Loki nyomozó (Jake Gyllenhaal) több nyomon is elindul, szóval ha apának igaza van, elvileg ugyanott kötnek ki. Vagy nem.


Hosszú a film, de szinte a képernyő elé ragaszt. Hugh Jackman és Terrence Howard tökéletesen hozzák a mindenre elszánt családfőket, akik bár nem rosszak, rossz dolgot kell tenniük a szerintük "magasztosabb" célért. 
Paul Dano lenyűgözően szánnivaló alakítása pedig megérne egy Oscar-t. 
Baromira valóságos, hihető, hogy hétköznapi emberekkel is ugyanígy zajlana le a történet. Krimi, dráma és thriller keveréke a film, kicsit a Zodiákusra hasonlít (de annál sokkal jobb).
Nem igazán vidám film, de ha rászánod az időt, mert éppen ehhez van kedved, nem fogsz csalódni.

End of Watch (2012)

Manapság az akciós, zsarus, lövöldözős filmeket halomra okádja magából az álomgyár, már nagyon ráférne valami vérfrissítés erre a műfajra.

Los Angeles néhány körzete még mindig háborús övezet, a Crypt és Blood bandák már nem csak egymással harcolnak, új ellenség üti fel a fejét, a mexikói gringók személyében. Ezen az örült környéken teljesít szolgálatot Brian (Jake Gyllenhaal) és Mike (Michael Pena) és teszik kockára mindennap az életüket.
Brian a feljebbjutásában reménykedik, ezért a fősulihoz készít videót nem mindennapi kalandjaikról. Párosunk hőstettei napról-napra gyarapodnak, a drogok és fegyverek világában. Egy idő után az akcióik elkezdik szúrni a helyi kartell szemét és persze ennek nem jó vége lesz.

Dokumentarista, kézikamerás felvételek olyan közel viszik a nézőt a színhelyhez, hogy szinte érezni a lőpor és az égő hús szagát. Ilyenkor látni igazán, hogy a nagyvárosok rendőrei milyen harcokat vívnak naponta a bűnözőkkel. A bandák pofátlanul lőnek mindenre, ami mozog, az ökölharcok már kivesztek a világból (példaértékűek). Persze filmkészítés szabályi mit sem változtak: tökös rendőrök az elmebetegek ellen, rengeteg akció, üldözés, vér.
De ez a film egy kicsit mégis más, a jó értelemben.

End of Watch (2012) on IMDb

Zodiac (2007)

Zodiákus
Nálam, ha thrillerről van szó az etalon a Hetedik, ezért (ugyan az a rendező) vártam kíváncsian ezt a filmet.


A film első felében egy San Francisco-i újság minden napjaiba pillanthatunk be. Megismerjük a nagyágyú Pault (Robert Downey Jr,) a sztár újságírót és a visszahúzódó karikaturistát, Robertet (Jake Gyllenhaal). A két ellentétes karakter között a kapocs, egy Zodiákus nevezetű sorozatgyilkos, aki leveket küld a lapnak minden egyes akciója után. A két férfi közt különös barátság alakul ki. Hozzájuk csapódik az ügyben nyomozó rendőr páros is.  Különösen Davidet (Mark Ruffalo) kavarja fel dolog és mindent elkövet, hogy elkapja az elkövetőt.

Izgalmas, lapos, izgalmas, lapos és hosszú, röviden a filmről. Korhűség kiváló, a filmkockái sötét tónusúak  és itt az eső is (a hetediknél jobban működött). Inkább dráma és történelem, mint izgalom és rejtély.
Nagy akaraterőt kíván a végignézése, cserébe kapunk kiváló színészi alakításokat és egy erős korrajzot.

Zodiac (2007) on IMDb

Love and Other Drugs (2010)

Szerelem és más drogok
Mindenki tudna legalább egy olyan mozit mondani, amiben az egyik főhős halálos beteg, a másik meg beleszeret. (Édes november, Ősz New Yorkban stb.)
Na, ez is hasonló sztori, Jamie Randall (Jake Gyllenhaal) a nagymenő, bárkire bármit rábeszél, persze, csak ha a másik nőnemű. Véletlen folytán belekerül az orvoslátogatók (tudják, ők ajánlják a gyógyszert a dokiknak) erkölcstelen világába. És nem fogják kitalálni milyen évet írunk ekkor...pont amikor a Viagrát a piacra dobták. Persze, hogy főszereplőnket az egekbe repíti a csodaszer. Pechjére azonban beleszeret a különc művész Parkinsonos Maggibe (Anne „idegesítő” Hathaway). Ugye megmondtam, hogy tucat sztori. Csak egy kicsit merészebb és trendibb a hasonló társaitól.
A csajod biztos örülne neki, ha megnéznéd vele. Te meg akár aludhatsz is közben.
tás

Source Code (2011)

Forráskód
8 perc, szerintetek mire lehet elég? Világ megmentésére, a nagy ő megismerése esetleg egy búcsúra a szeretteinktől… Az alkotók mind ezt a vászonra teszik és mondhatom elég profi módon.


A film nyitó képkockája rögtön fel keltette az érdeklődésem. Ahogyan kezd ki bontakozni a történet, úgy öl meg egyre jobban a kíváncsiság. Egyszerű ötletnek tűnik, de stábnak sikerült egy nagyon korrekt iparos munkát kihozni a műből. Nagyon sokat köszönhetnek a két főszereplőnek, akik „elviszik a balhét”. 

Jake Gyllenhaal, nagyon jó formába van a herceges kirándulást is meg bocsájtottam neki (Prince of Persia), és Vera Farmiga (kicsoda ?), jó tudom, hogy Scorsese is felfigyelt már rá és az Egek urából is ő ugrik be elsőnek. Van valami sztoriban, valami borzongató, földöntúli és ezt ügyesen ki használja a rendező. Szerelmi szál jó benne, a vége felé rámennek egy kicsit a hazafiasságra, na de melyik amerikai filmben nem!
Végén van egy csavar, ami még jobban elgondoltatja az embert, mikor haza indul a moziból. Már ezért is érdemes megnézni.

Forráskód (2011) on IMDb