Alien: Covenant (2017)

Egy telepeshajó legénysége ismeretlen jelet fog egy ismeretlen bolygóról. Nem ez a céljuk, de utánanézve az új bolygó lakhatónak tűnik, sőt, jobb mint az eredeti cél, ráadásul sokkal közelebb is van. Mi gond lehet? 
Hát hogy sok az ismeretlen és az sosem jó, főleg egy ennyire megtervezett úton. A legénység mellett még vagy kétezer telepes van lefagyasztva a hajón, őket kell célba juttatni. 
A híres utolsó mondások kézkönyvében biztosan az első oldalon találod a következő kijelentést: "Gyerünk, nézzük meg, mi baj lehetne!?"
A bolygón, szerény véleményem szerint a legelemibb biztonsági szabályokat sem tartják be, ez még egy laikusnak is feltűnik, mint én, aki sosem utazott még űrhajón, pláne nem idegen bolygóra flangálni.
A szar belecsap a ventilátorba, de hirtelen, utána mi nézők már hátradőlhetünk és számolhatjuk, mennyien maradtak még...mert eddig előredőltünk, izgalmas volt, látványos, tűkön ülve vártuk, mikor jönnek már a kis huncut szörnyecskék. Utána már inkább kiszámítható, bevált recept szerint hullanak a fejek, repülnek a végtagok, ömlik a sav meg a vér, ja meg a belek.

Scott számár az egy ujjgyakorlat volt, a rajongók hőbörgése a Prometheus után idegesítette, ezért csinált egy "hagyományos" alien filmet. Túlélőhorror egy idegen bolygón, adott egy erős női karakter meg egy android (esetünkben mindjárt kettő is), meg az éppen meghaló emberek. 
Nincs benne a bugi, állítólag ezt mondta is a megjelenés után, persze nem ezekkel a szavakkal. Az előző részben felvetett kérdések a teremtésről, a teremtőkről nemhogy nincsenek megválaszolva, de rendesen mellőzve is vannak. Tudom, én azon kevesek egyike vagyok, akiknek bejött a Prometheus (pfuj, hogy micsoda szentségtörés ez), uh. szívesen nézném/néztem volna, hová fejlődik a történet. Mert az unalomig ismert recept már nem elég ennyi Alien mozi után, ezt be kell látni. Nincs meg az a zsigeri félelem a nézőben, ami megvolt Nyolcadik utasnál, vagy a Bolygó nevénél.
Kellett volna a plusz történet szál, ami a "miért" kérdésre keresi a választ.
De helyette felszálltunk a nosztalgia vonatra és mentünk egy kört a régi idők emlékére. Nem eget rengető nagy probléma ez, Fassbender-t óráik elnézném akármilyen filmben, baromi jó színész. Az akció és a látvány is ott van a szeren, másfél órára kikapcsol. A gond ott lesz, hogy pár nap múlva alig emlékszel majd rá, mert ha beugrik az Alien, akkor az első vagy a második rész lesz az, nem ez a kellemes langyosvíz.

Life (2017)

Sci-fi/horror, Jake Gyllenhaal, Hiroyuki Sanada na és a csajok miatt Ryan Reynolds + egy xenomorf szörnyecske. A trailer is több volt, mint figyelemfelkeltő.

A történet szerint egy rakat tudós egy nemzetközi űrállomáson Marsról származó talajmintákban idegen életformák után kutat. Sikerrel, az egyik mintában egy élő organizmusra bukkannak. Clavin, mert persze el is nevezik, hát olyan cuki, gyorsan fejlődik (itt már azért a hétpróbás tudósokban is megszólalhatna a vészcsengő) és sokkal intelligensebb a vártnál.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, előbb-utóbb Calvin akarja kitölteni a rendelkezésre álló teret...de egyedül.

Sok helyen írják, Alien vidéki verziója, plusz egy kis Gravitáció. Az előbbi nem jutott eszembe filmnézés közben, az utóbbit meg nem is láttam. Visszagondolva egyértelmű a párhuzam az Aliennel, ebben nincs is vita. Az jobb, szebb, nagyobb, kultikusabb. 
Viszont ennek a vidéki verziónak is megvan a maga varázsa, noha tényleg felejthetőbb és másfél órás élmény után nem sokáig marad meg a fejünkben, ez tény. 
Egyszer nézhető kategória.

Szóval az előnye. Időben és térben is közelebb játszódik.
A nem is túl távoli jövőben, majdnem most. Itt fent, az égen, jó közel hozzánk. Szinte Calvin már a spájzban van és tök jó volt látni, hogy milyen vészprotokollok lépnek életbe pl, amikor az irányítóközpont elveszíti a kapcsolatot az űrállomással. 

Nem mentőcsapatot szállít a "mentő"hajó, csak azért jön, hogy az űrállomást kitolja a mélyűrbe, a picsába. Mindezt úgy, hogy "csak" megszakadt a kommunikáció. Ha idegen lényekkel bratyizol és nem jelentesz a központnak, viseld a következményeket is. 

Nincs egy robot pakológép, amivel megfogjuk az idegent, vagy savas vérrel dobálózva nyomjuk ki a xenomorfot a világűrbe. Ember vagy emberiség közelibb, ez nekem mindenképpen pozitív. És még az, hogy néhány ijesztőbb jelenettől majdnem lef*stam a bokámat. Erre azért nem számítottam (a kesztyűs kézfogós jelenet meg az űrben kolbászoló Calvin azért elég jól sikerült).

A karakterek tényleg gyengék, mármint rosszul lettek megírva, csak Gyllenhaal kapott kicsit több hátteret, így az ő élete talán többet nyom a latban a mozinézőnek. Hát ha nincs érzelmi kapocs, miért érdekeljen, ha meghal valaki. Vagy nem?

Moziban is megnéztem volna, széles vásznon biztos ijesztőbb. Nem kell ezt túlragozni, másfél órára kellemes kikapcsolódás.

The Great Wall (2016)

Matt Damon (William) és hű társa, a latin akárki a Távol-Keleten kutakodik és keveredik bajba napi jelleggel. Puskaport akarnak szerezni, hogy Nyugaton eladják és gazdagok legyenek (micsoda ötlet:)). 

Belebotlanak a Nagy Falba és egy kínai hadseregbe, aki a falat védi. 

Ugyanis 60 évente jönnek szörnyek és pont mostanra várják az érkezésüket. A világot veszély fenyegeti és csak William tudja megsegíteni őket, ő a győzelem kulcsa...vagy záloga...vagy akármije...

Azt kell mondjam, hogy van az a pénz, amiért Damon faarccal végig haknizza a falat és Kínát. Jó színésznek tartom, de lerí róla, hogy ezt a szerepet nem fogja beírni az önéletrajzába. Csak utalják a pénzt és szevasz'!

Látvány, történet, karakterfejlődés? Ezek közül csak a látvány, de abból is fél óra után elég. Színes-szagos (sok csillivilli zászló, páncél és fegyver), de érdektelen és egy idő után unalmas is.

A közhely gyűjtemény külön idegesítő, ez a kemény zsoldos, akit csak a pénz érdekel, de később rájön, hogy a hazaszeretet, a bizalom, a nem'tommi fontosabb és segít a kemény kínai tábornok kislányon.

A rendezőt sem értem, az ilyen és ilyen munkák mellett ez a gagyi ugyan hogy csúszott be? Szomorú vagyok.

Persze, mindenhol azt írják, Kína az egyik legnagyobb piac és ez a film nekik készült (ahogy a Vasember 3-nak is készült egy kínai verziója, pontosabban bővült pár jelenettel). Hát akkor tartsák is meg maguknak. Teljesen felesleges film, egy marék epret nem ér (főleg ilyentájt, rohadt drága az eper).

Seventh Son (2014)

A mesebeli legkisebb fiú megmenti a világot a gonosz boszitól (Julianne Moore) és a sárkányoktól (CGI). Először persze tanonckodnia kell egy alkesz lovagnál (Jeff Bridges), akinek a feladata a szörnyek üldözése, hogy a népek biztonságba legyenek.

Tehát közhelyesebb nem is lehet, alkesz mester, kisfiú, aki megmenti a világot, de az elején ez még nem biztos. 

Ennek ellenére lehetne jó film, de a forgatókönyvnek és a rendezésnek köszönhetően egy katyvasz az egész. Össze-vissza mendegélnek, néha felbukkan egy szörny, aki majdnem megöli a legkisebb fiút, olyankor azonban a vén Bridges felpörög mint Yoda mester Dooku gróf láttán és lenyomja az ellent, majd jön a hősies végső harc. 

Merő unalom, a felétől már újságot olvastam, valami nagy várban harcolnak, erre biztosan emlékszem. Hát ennyi.

Bridges és Moore nagyon meg lehet szorulva, hogy aláírtak erre a mozira. Kétségbeejtően rossz.

The Maze Runner (2014)

A Legyek Ura egyik legye beköpte' a Suzanne Collins lagymatag tini drámáját...így születhetett meg ez a film. Vagy még mindig azt hiszik Hollywood-ban, a gyerekek rohannak moziba, ha tinik és világvége a téma, főleg, ha minimum trilógia és nagyon látványos. 

És mennyire igazuk van! 

Állítólag nagy siker, nemcsak a könyv, a film is. A rohadtparadicsom kritikusai szerint 60 százalék, ami egy ilyen típusú mozinál egyátalán nem rossz, a közönség pedig majd 70 százalékra értékelte. Az IMdB pontozást alól találjátok.

Na szóval, adott egy tini főszereplő (nem egy kalácsképű jány'), hanem egy normál kinézetű siheder fiatalember, aki hirtelen egy mozgó liftben ébred. A végállomás a külvilág, valamiféle fallal körülvett tisztás, ahol sok siheder fiatalember vár már rá. Mindenki ugyanabban a cipőben jár, vagyis a nevükön kívül nem emlékeznek semmire és senkire. 

Annyit tudnak, hogy a lift havonta hoz egy srácot, a nagy Fal pedig reggelente kinyílik, este meg becsukódik. Valamint a fal mögött egy baszott nagy labirintus van, sok gyilkos lénnyel.

Napközben a futkosók beszaladnak a labirintusba és próbálják feltérképezni, a többiek meg melóznak, a felállított szabályok szerint. 

Persze az új fiú felkavarja az állóvizet, szarik a szabályokra, eléggé kíváncsi és nem igazán hallgat a többiekre. 

Nem tökéletes, de mérföldekkel jobb, mint az Éhezők viadala, vagy a Beavatott. 

Érdekes a sztori, nem játsszák túl egy kölykök, látványos akciókat kapunk, noha a vége meglepetés kicsit sekélyes, megfelelően előkészíti a második részt. 

Nem szeretem az olyan filmeket, amik "csak" töltelékek a következő részhez. Ha nem állja meg a helyét egy az egyben, az egész nem ér egy kalap epret sem.

Amit hiányolok, egy kis tesztoszteron túltengés az elvileg kamasz fiatalok között. Olyan alfahím, új fiú konfliktus. Megvan ugyan a filmben, de nem dolgozták ki nagyon és ezért kár. Ezt lehetett volna ötvözni az ismeretlentől való félelemmel és így sokkal árnyaltabb lett volna.

Egyszer nyugodtan nézhető és még kicsit izgulni is lehet rajta. Ettől a műfajtól ez már valami.

The Babadook (2014)

Egyedülálló anyuka próbálja nevelni viselkedészavaros, idegesítő fiacskáját, Robbie-t. A férje meghalt, mikor a gyerkőc született. Egyedül élnek egy nagy házban, Robbie miatt egyre távolabb a barátoktól, ismerősöktől.
Mire kölköt kicsapják a suliból, Amelie már az idegösszeomlás határán egyensúlyozik.
Csak ne beszélne annyit a gyerek Babadook-ról, a mesekönyvben szereplő szörnyről.

Nem egy szokványos horror film, meg kell hagyni. Nagyon jól fel van építve, azt sem tudjuk sokáig, Babadook az képzelet szüleménye-e, vagy tényleg "létezik". Szépen araszol a sztori előre, a paranoid hangulat egyre erősödik a nézőben és miután a magánytól és a fáradságtól félőrült anyuka megkattan, gőzerővel indul a daráló. 
És ehhez nem kellenek olcsó hatásvadász horror klisék. Mert olyan nincs benne egyátalán.

A félelmetes hangulathoz a remek kép világ és a színészek is hozzátesznek. A gyerek rohadtul idegesítő, anya nagyon kétségbeesett. Ennek a kettőnek a keveredése kis nyomás alatt is robban. Elég hozzá egy mesekönyv.

Húú, de jó kis film, ami ráadásul pitiáner összegből készült. És ausztrál. És mondtam már, hogy jó?

Godzilla (2014)

Van a nagy gyíkszörnymutánsistenség', a Godzilla, ami...khöm...aki elintézi a másik gyíkszörnymutánsistenségeket', akik az emberiségnek ártani akarnak. Izgalmas kezdés után ásítós befejezés, röviden. Az elején Bryan Cranston és Juliette Binoche párosa már frankó volt, mivel sok reklámot és trailert nem néztem a filmről, azt hittem, ők lesznek a főszereplők. 

Hát azok is voltak vagy tíz percig, utána jól meghalnak és átadják a stafétát két rohadtul béna színésznek. És ha már ezek "játszanak", innentől a forgatókönyvíró is lazított, innentől már nézzétek a Godzillát, a többi nem érdekes. Majd a grafikusok lekötnek.

Csak azzal van a probléma, hogy maga a film a történet szerint nem "csak" Godzilláról szól. Ez egy családi dráma, amiben a családtagok elszakadnak egymástól, valami földrengés, árvíz, gonosz űrlények támadása miatt, a film végére pedig egymásra találnak és újra nagyon szerelmesek egymásba (vagy apa még jobban szereti a fiát, stb.). 

Ez egyébként nem rossz ötlet, tetszik, hogy történnek az emberi események, és csak úgy mellesleg, Godzilla ott van a háttérben és éppen péppé ver egy mutáns rovart. Mindezt úgy látjuk, mintha az akciótól éppen elfutó ember hátán lenne a kamera. 

Egészen jó lett volna, ha az ezek szerint fő-főszálat jó színészekkel és izgalmas jelenetekkel tudták volna feltölteni. Aaron Taylor-Johnson és Elizabeth Olsen egyszerűen katasztrófa, ráadásul akkora logikai bakik vannak a filmben, hogy az még egy hat éves kisgyereknek is feltűnik a film közben ("apaaaaa, mié' viszik az atombombát ugyanazon az útvonalon a városba, amin az egyik szörny is vaaaan? És miért nem tudják, hogy kiszagolja a mellette éppen elhaladó atombombát, amikor pontosan tudják, hogy a szörnyek atomot eszneeeek?! Ha a B terv az, hogy ha nem tudják hatástalanítani a bombát, akkor kiviszik a nyíil vízre, hogy ott robbanjon fel, akkor a katonaság a faszért nem rakott oda egy hajót járó motorral?" 

Ehelyett mikor odaérnek, szétnéznek, van-e hajó, majd az egyiket elkötik,(szó szerint baszkurálják a vezetékeket, mint a tolvajok). 

Az külön pont, amikor a tudós archetípus, Watanabe és asszisztense, xy hölgy baromi nagy felfedezést tesz, két szomorú és ijedt nézés között: a hím és a nőstény szörny tán' nem azért közelednek egymáshoz, hogy...na, érted....hinnye', mekkora felfedezés a biológiában.  

És ezért a sztoriért valaki pénzt kapott?

Én a végső, ugyanakkor látványos csatajelenetre már elfáradtam, uh. azt kell mondanom, semmi pénzért nem nézném meg újra.

The Mist (2007)

Stephen King novellája (Csontkollekció, 1985) alapján készült mozi. Legyünk őszinték, King történeteit a legtöbbször nem tudják jól megjeleníteni a filmvásznon. Egy-két jól sikerült próbálkozás akad (Halálsoron, A remény rabjai, stb), de két tucatra jut egy tuti és ez nem jó arány.

Bizakodásra adhat okot, hogy a filmet Darabont rendezte, mint ahogy a fentebb említett kettőt is (+ott sertepertélt a Walking Dead háza táján, mint rendező/író/producer).

A történet finoman szólva sem bonyolult. Egy óriási vihar után, apa és fia a helyi áruházba megy, hogy feltöltsék a nyaraló készleteit.

 Hirtelen köd ereszkedik a kisvárosra és akkor elszabadul a pokol. Aki kimegy, nem jön vissza, de nem azért mert eltéved...

Ahogy az már lenni szokott egy ilyen világvége hangulatban, a bentiek idegei szépen lassan kezdik felmondani a szolgálatot, a jóravaló kisvárosi polgárokat már nem csak a ködből kinyúló csápok tizedelik. 

A pár, még egyenlőre normális főszereplő rájön, talán kint a ködben nagyobb biztonságban lennének, mint bent a sok szektás, a Végítélettől megrészegült idióta között.

Nos, a novella jobb. Ha a film után inkább elolvasnád, máris megérte megnézni. 

A CGI szörnyek gyengécskék és kicsit el is nyújtották a játékidőt, de mindezek mellett egyszer talán nézhető. Horrornak semmiképpen sem nevezném, az egyetlen félelmetes benne az, hogy az ember menyire meg tud zakkanni nyomás alatt.

Ahogy Melville mondta: "inkább alszom együtt egy józan kannibállal, mint egy részeg kereszténnyel"...és milyen igaza van.

Pacific Rim (2013)

Az emberi faj küzdelme Godzilla méretű szörnyetegekkel. Baromi nagy robotok a  baromi nagy dinoszauruszok ellen.
Van egy robot pilótánk, aki elvesztette a tesóját, így inkább kőművesként tengeti életét, hogy felejtsen.
De az emberiség vesztésre áll és mivel ő egy óriási tehetség, csak visszahívják. És akkor jön a hősies közdelem, egy kis szerelem és Amerika ismét megmenti a világot.

Hogy miért is néztem meg? A szereplőgárda a nevetséges film ellenére elég jó. Személyes kedvencem Idris Elba (Luther) és Charlie Hunnam (Deadfall).
Ostoba filmnek ostoba, látványosnak nagyon látványos, szóval igazi karácsonyi film, a sok rakéta és ágy villogást tekintsük úgy, mint egy karácsonyi kivilágítást. Meghitt gyilkolászás és város rombolás. Igaz, szinte ugyanaz a kategória, mégis jobb, mint a Battleship. A jó színészek miatt.

Riddick (2013)

Riddick (Vin Diesel) ismét egy kietlen bolygón dekkol, ismét jönnek érte a fejvadászok, ismét elkezd sötétedni és ismét jönnek a szörnyek. 

Nincs új a Nap alatt, de ezek szerint a Hold alatt sem. 

Visszatértek az alapokhoz, csak a kraft maradt ki a filmből. Pedig az elején tetszik az a pár perc túlélő show, de a fejvadászok érkezésétől felvetette...nem, átvette az első rész forgatókönyvét. Egy kicsit azért megerőltethették volna magukat. 

Nézhető, de sokkal-sokkal többet vártam az egyik legjobb antihős karaktertől az univerzumban.

The Mortal Instruments: City of Bones (2013)

Nem láttam egy trailer-t sem, cikk és kritika sem tűnt fel sehol. Aztán amikor megnéztem, derült ki, hogy ez is egy túlhirrigelt tini film 9-17 éves, valamint a 40+ hölgyeknek és emós fiúcskáknak, akik Twillight-mentes időszakban sírni akarnak egy béna, de nagyon heroikus sztorin. 

Ja, a túlhirrigelést arra értettem, hogy egy könyv alapján készült (állítólag sorozat, uh rettegjünk) és Nyugaton ez már az új őrület. 

Csak gratulálni tudok. 

Ennél még az Éhezők viadala tinifilm is színvonalasabb.

Az egyéb negatív jelzőt, amit írtam (amikor belőttem a film célcsoportját), az már a filmnézés következménye.

Kislányból szuper boszi válik, közben szerelmes is lesz. Szép bőrcuccos lányok és bőrcuccos emós fiúk egyikévé válik és meg kell akadályoznia, hogy valami gonosz visszatérjen a Földre...valahonnan. De ki nem sz*rja le! 

Kb fél órát bírtam, utána tekergetni kezdtem, a végét már nem értem meg. Iszonyat. Ha csak nem vagy Alkonyat vagy Éhezők viadala fan, óvakodj tőle. Idegesítően ostoba film.

After Earth (2013)

Kitai (a valahanyadik' Smith gyerek) és a faterja, aki tényleg az apja (Will Smith) igazából is (húú, de durva:)) kényszerzuhanást' hajt végre és ahol landolnak, az éppen a Föld, amit az emberiség vagy ezer éve elhagyott. Mert ott rossz volt nekik.

Apu megsérül, így a gyereknek kell elmennie az elhagyott bázisig, hogy leadja a mentőcsapatnak a jelet. Nyomában van egy B kategóriás alien, amit sosem mutatnak, csak apát és fiát, uh pár perc és unalomba fullad a film.

Rossz emlékek által leterhelt apa-fiú kapcsolat, megtoldva egy kis kergetőzéssel és futkározással.

Az első fél órában megijedtem, hogy véletlenül az Űrgammákat nézem, olyan béna volt a díszlet...tisztelt rendező és producer, a minimál stílus nem egyenlő az igénytelenséggel.

Shyalaman visszatérése az A kategóriába ezúttal is elmaradt. 
Ugyanaz a séma, mint a Faluban, de ott ez még működött...ebben már nem volt kraft, így a maradékot átemelték az Outlander-ből. Az sem bonyolult film, de nem is akar több lenni, szóval inkább azt nézzétek meg, ezzel ne húzzátok az időt. Mire ordíthatnál, hogy "ott van a szörnyeteg a ganyénál", már régen alszol, annyira de annyira nem történik benne semmi említésre méltó.