Blade Runner (1982)

Szárnyas fejvadász

Ridley Scott miután lerakta az Alien univerzum alapkövét, gondolt egy még nagyobbat és Philip K. Dick novellájából forgatott egy elgondolkodtató sci-fi mozit.

2019-re az androidok ellepik az egész csillagrendszert és ezzel olyan káoszba sodorják bolygónkat, hogy már senki se biztos magágába, hogy mi is valójában. Replikánsok élükön Roy-al (Rutger Hauer) hosszabb életet szeretnének ezért kulcsfontosságú, hogy megtalálják egykori tervezőjüket. Ezt az apokalipszishez vezető dolgot csak egyetlen ember képes megakadályozni, Deckard (Harrison Ford) aki egy vérbeli robotvadász. De az ő élete se könnyű, hisz az évek során a rendszer iránti elhivatottsága megkopott és bele szeretet egy lányba, aki úgy tűnik a replikánsok közül való.

A mozi zsenialitása az igazán jól elkapott cyber-gót hangulatban rejlik, amely több későbbi filmet is megihletett. Ha ehhez még hozzávesszük a korához képest lélegzetelállító akciójeleneteit és a nyomasztó tudatalatti megvilágítást, rájövünk, tényleg egy mesterművel van dolgunk. A két főszereplő indítékát homályosság árnyékolja, de még is a két központi karakter gyarlósági viszi el a filmet. Fontos hangsúlyozni, hogy milyen finom romantikával van átitatva az alkotás mindegyes képkockája.

A film az egyik legismertebb és legjobban sikerült sci-fi –dráma, amit valaha vászonra álmodtak.

Pacific Rim (2013)

Az emberi faj küzdelme Godzilla méretű szörnyetegekkel. Baromi nagy robotok a  baromi nagy dinoszauruszok ellen.
Van egy robot pilótánk, aki elvesztette a tesóját, így inkább kőművesként tengeti életét, hogy felejtsen.
De az emberiség vesztésre áll és mivel ő egy óriási tehetség, csak visszahívják. És akkor jön a hősies közdelem, egy kis szerelem és Amerika ismét megmenti a világot.

Hogy miért is néztem meg? A szereplőgárda a nevetséges film ellenére elég jó. Személyes kedvencem Idris Elba (Luther) és Charlie Hunnam (Deadfall).
Ostoba filmnek ostoba, látványosnak nagyon látványos, szóval igazi karácsonyi film, a sok rakéta és ágy villogást tekintsük úgy, mint egy karácsonyi kivilágítást. Meghitt gyilkolászás és város rombolás. Igaz, szinte ugyanaz a kategória, mégis jobb, mint a Battleship. A jó színészek miatt.

This Is The End (2013)

A 127 órás James Franco (James Franco) házavató partit tart, amire Seth Rogen és egy csomó 'elvileg ismernem kellene, mert úgy viselkednek' színész és énekes is hivatalos. A buli közepén eljön a Világvége, de szó szerint. Tűzeső, szörnyek/démonok, földrengés, stb. A szűkebb haveri kör a házban ragad, megpróbálják túlélni az Apokalipszist. Mert az túl lehet...

Ha a filmben Seth Rogen és Rihanna is szerepel, akkor az figyelmeztető jel lehet. Vagyis ekkora fost még nem láttál, gondolnád. És részben igazad is van. Kakis/fingós/baszós/beszívós/böfögős/szexista "viccek" tömkelege, amit megpróbálnak spontánnak és lazának is feltüntetni. Mert ők ilyen ám igazából. 

Összességében viszont, ha nem is korszakalkotó az ötlet, az eredetiség halvány lenyomata azért látszik a filmen, de ehhez nagyon kellett erőlködniük.

Kevin Smith és munkássága jutott eszembe (talán a téma miatt is, lásd Dogma) az állandóan együtt szereplő, vagy feltűnő Ben Affleck, Matt Damon, Chris Rock, stb, emitt meg Seth Rogen, Jonah Hill, Michael Cera, James Franco és más arcok miatt + ehhez jön még hozzá egyfajta "nem szokványos, újhullámos miliő". 

Egy biztos, Emma Watsont akkor sem fektetném meg, ha eljönne a világvége (mellesleg egy ripacs) és Seth Rogen látens meleg, más magyarázat nincs a sok "nagyon vicces" fallikus szimbólumra.

Csak akkor nézd meg, ha a valamelyik színész a kedvenced és nagyon-nagyon pihent vagy.