Spring Breakers (2012)

Csajok szabadon

Ez fránya tavaszi szünet! Nekünk anno mi jutott, mehettél locsolkodni, és ha szerencséd volt, nem fagytál meg a fehér ingben! Bezzeg az amerikaiak lehúznak a tengerpartra bulizni, drogozni, na meg nagyokat szexelni.

A négy egyetemista „misszpicsa” úgy dönt, a szünidőt inkább Floridába vészeli át, mint otthon. Kezdésnek kirámolnak egy gyorséttermet, aztán a többi meg jön magától. A helyi gengszter srác, Alien (James Franco) is felfigyel a luvnyákra és bevezeti őket a még vadabb tivornyákba. Innentől kezdve nincs megállás, jöhet az erkölcsi fertő.

Ki ne akarná a jenki álmot kipróbálni, de úgy nézem, lehet ezt bűnhődés nélkül is művelni.
Selena Gomez ribanc udvarhölgyei kitettek magukért, úgy szétvágták magukat a játékidő alatt, hogy szinte már Francót sajnáltam, hogy meg kell fektetnie legalább kettőt. Ha alámerülsz drogok világában, szerintem kettős látásod lesz nem pedig kettős hallásod. Itt mindent elismételnek kétszer, mert az olyan művészi.
Nekem nem jött be a füstölők között megbújó bölcs életszemlélet káromkodva vászonra vitele.

Dögölj meg inkább kib…ot Spring Breakers!

Homefront (2013)

Az ex-DEA ügynök, Broker (Jason Statham) Louisiana lépvidékén piheni ki a tűzharcok fáradalmait. Kislányával együtt csak unalmas hétköznapokra vágynak. De a nagy emberekkel nagy dolgok történnek. 

A helyi kiskirály, Gator (James Franco) nem szereti a volt ügynököket és szövetkezik Broker egyik korábbi ellenségével.

Kellemes csalódás volt film. Nem tudom rásütni a már megint (kb évente) új kiadásban megjelenő Crank/Transporter/Parker stb bélyeget. 

Lassabb - de semmit esetre sem bonyolultabb - történet, kicsit több színészi játék (nem sok) és jó akciójelenetek. Most nem olyan 30 viagrát és 40 kávét benyelt karakter játszik uh. ez a film mindenképpen minőségi az előző munkáihoz képest. 

James Franco kicsit súlytan a filmben, lehetett volna egy kicsit pszichóbb' ellenfél, ez halovány volt.

Stallone írta a forgatókönyvet, szerintem magára, de elfáradt a Szupercella forgatása alatt. Hiába, ő sem fiatalodik.

Nézhető akció.

This Is The End (2013)

A 127 órás James Franco (James Franco) házavató partit tart, amire Seth Rogen és egy csomó 'elvileg ismernem kellene, mert úgy viselkednek' színész és énekes is hivatalos. A buli közepén eljön a Világvége, de szó szerint. Tűzeső, szörnyek/démonok, földrengés, stb. A szűkebb haveri kör a házban ragad, megpróbálják túlélni az Apokalipszist. Mert az túl lehet...

Ha a filmben Seth Rogen és Rihanna is szerepel, akkor az figyelmeztető jel lehet. Vagyis ekkora fost még nem láttál, gondolnád. És részben igazad is van. Kakis/fingós/baszós/beszívós/böfögős/szexista "viccek" tömkelege, amit megpróbálnak spontánnak és lazának is feltüntetni. Mert ők ilyen ám igazából. 

Összességében viszont, ha nem is korszakalkotó az ötlet, az eredetiség halvány lenyomata azért látszik a filmen, de ehhez nagyon kellett erőlködniük.

Kevin Smith és munkássága jutott eszembe (talán a téma miatt is, lásd Dogma) az állandóan együtt szereplő, vagy feltűnő Ben Affleck, Matt Damon, Chris Rock, stb, emitt meg Seth Rogen, Jonah Hill, Michael Cera, James Franco és más arcok miatt + ehhez jön még hozzá egyfajta "nem szokványos, újhullámos miliő". 

Egy biztos, Emma Watsont akkor sem fektetném meg, ha eljönne a világvége (mellesleg egy ripacs) és Seth Rogen látens meleg, más magyarázat nincs a sok "nagyon vicces" fallikus szimbólumra.

Csak akkor nézd meg, ha a valamelyik színész a kedvenced és nagyon-nagyon pihent vagy.

Oz the Great and Powerful (2013)

Óz, a hatalmas

Több mint 70 év telt el, mióta Dorothy piros cipellőjében végiggyalogolt a sárga köves úton. Lássuk, hogy is kezdődött (folytatódott) a mese, avagy ki is az a titokzatos Óz.

A Nagyvarázsló (James Franco) történetünk elején, még csak cirkuszi szélhámos Kansasban. A nők és a közönség butításakor tudományos újításokat használ, ami ekkor még "misztikusnak" számított. De egy forgószél minden megváltoztatott, főhősünk egyszer csak Smaragdvárosba találja magát. Az itt élő csodaszép boszorkák (Kunis, Weisz, Williams) rögtön új királyukat látják a csélcsap illuzionistában. Óz gyorsan rájön, itt a földi trükkök nem úgy működnek és nem jó a csoroszlyák érzelmeivel szórakozni.  Ezután jön is a bonyodalom, utána pedig a nagy csata, törpék és madárijesztők a gonosz majmok ellen. Leülünk nézni a filmet és csak lessük a varázslatot, az első félórában még jókat somolygunk a visszautalásokon. Egy idő után elkezdenek irritálni az új karakterek tanácstalan viselkedése és jön nagy mese-klisé: Vajon a főhős feltud-e nőni a feladathoz? Valahogy Dorothy édesebb volt, mert ő haza akart jutni és úgy keveredett bájos kalamajkákba.

A történet vizualitásán semmi kivetnivaló nincs, még a forgatókönyv butasága is megbocsájtható (mégis csak gyerekeknek szól). De azért titkon reméltünk egy leheletnyi dark-fantasy vonalat ala Raimi stílusban.

Rise of the Planet of the Apes (2011)

A majmok bolygója: Lázadás

Imádom az előzmény filmeket. Mert vajon sikerül-e megmagyarázni, miért is történik úgy, ahogy "már" megtörtént!

Will(James Franco) kutatásokat végez egy nagyvállalatnál, főleg majmokon. Ám egy balul sikerült bemutató után (agresszívvá válik az egyik alany), leállítják a kísérleteket. Főhősünk magához vesz egy egyedet, szánalomból. A kis csöppség értelmi szintje hihetetlenül gyorsan fejlődik és elkezdi érdekelni, vajon ki, vagy mi is ő. Persze minden jónak egyszer vége szakad és majmunkat egy telepre zárják, ahol meg kell küzdeni a vezér szerepéért.
A rendező nyersen, szárazon mutatja, meg hogy kezd érvényesülni a kölyök fajtársaival szemben. Nagyon jól tökéletesített történet, mosolyt csalóak az elrejtett apró flashbackek. A majmok színészi játékából sikerült kihozni a maximumot, amit manapság el is várunk. Az emberek játéka viszont hanyagolható, Francó egyszerűen irritáló lett érzelgő tudósként.

Az egészet egybevéve korrekt munka, méltóképpen öregbíti a franchise hírnevét. Nem csak rajongóknak.

127 óra (127 hours)

A nap bekúszik a kanyonba - apa árnyéka a szélvédőre vetül. Apunap. Éltetés. A film tele van hasonló metaforákkal, a Trainspotting-junkie Danny Boyle (szokás szidni a Napfényt, de én nem fogom, mert utálom a sznobokat - tényleg, az sznobság? már utálni a sznobokat?) egybeolvaszt, 1 meg 1 az 3, mondja, s bár ez olykor-olykor, rossz kezekben nagyon fárasztó, rendezőnk nem klapancializál, mert ő: ügyes filmköltő. Ügyes, de inkább mesterember, mint géniusz - vagyis a rímek jók, a képek szépek, de egy olyan nincs közöttük, amit ne láthattunk volna mondjuk a 28 nappal később-ben.

Valljuk be: az, hogy egy adrenalinfüggő faszi 5,291666666666667 napra egy szikla alá ragad, történetnek vajmi vékony. (Még akkor is, ha a történet igaz: a kitárgyalt fickó, nevezett Aron Ralston azóta, nem vicc, mászóvasat hegesztetett a lebugylibicskázott végtag helyére hardvernek.) Csakhogy Boyle bootlegeli az életet, álmot kever a valóságra, videóklippre vágja, szétmixeli a sztorit, mint ahogy mese közben mixelünk mi is, csak jómagunk nem a tökéletes James Franco-ra húzzuk rá a következő nótát.

A 127 óra nekem köbö arról szól, hogy ha az élet meg akar tanítani valamire, akkor rúghatsz, karmolhatsz, köpheted a mérged, hogy hát nem ezt beszéltük meg, baszkikám, te élet, genya vagy, egy otromba dög, az élet, az megvonja a vállát, és juszt is megtanít. Vagy beledöglesz.

A 127 óra, az a kikerülhetetlen lélekbogáncsról mesél, ami, ha lesöpröd, szúr. A 127 óra a csillaggal jelölt apró betűs rész. Semmiképp sem elsőrandis, mert van benne brutálszekvencia - konkrétan elhányod magad a fájdalom hallatánláttán - de másodiknak, csajtesztre tökéletes.

(Tás, a Bakonyban odafigyelni; megyek a Mátrába a hétvégén, és magázni fogom az összes sziklát)

Date Night (2010)

Olyan, amilyennek egy tucat Dzsásztintimberlék' film csak szeretett volna lenni. Habkönnyű szórakozás, vicces, kicsit izgalmas, barátnővel chips evés közben nézhető film. Semmi meglepetés, egyszerűen csak nézhető.

Egy unatkozó, szürke kis házaspár végre kimozdul otthonról, de az új, menő étteremben nincs foglalt helyük, legalábbis Foster névre biztosan nem. Így más nevében leülnek egy asztalhoz, amivel elkezdődnek a bonyodalmak...