Van a nagy gyíkszörnymutánsistenség', a Godzilla, ami...khöm...aki elintézi a másik gyíkszörnymutánsistenségeket', akik az emberiségnek ártani akarnak. Izgalmas kezdés után ásítós befejezés, röviden. Az elején Bryan Cranston és Juliette Binoche párosa már frankó volt, mivel sok reklámot és trailert nem néztem a filmről, azt hittem, ők lesznek a főszereplők.
Hát azok is voltak vagy tíz percig, utána jól meghalnak és átadják a stafétát két rohadtul béna színésznek. És ha már ezek "játszanak", innentől a forgatókönyvíró is lazított, innentől már nézzétek a Godzillát, a többi nem érdekes. Majd a grafikusok lekötnek.
Csak azzal van a probléma, hogy maga a film a történet szerint nem "csak" Godzilláról szól. Ez egy családi dráma, amiben a családtagok elszakadnak egymástól, valami földrengés, árvíz, gonosz űrlények támadása miatt, a film végére pedig egymásra találnak és újra nagyon szerelmesek egymásba (vagy apa még jobban szereti a fiát, stb.).
Ez egyébként nem rossz ötlet, tetszik, hogy történnek az emberi események, és csak úgy mellesleg, Godzilla ott van a háttérben és éppen péppé ver egy mutáns rovart. Mindezt úgy látjuk, mintha az akciótól éppen elfutó ember hátán lenne a kamera.
Egészen jó lett volna, ha az ezek szerint fő-főszálat jó színészekkel és izgalmas jelenetekkel tudták volna feltölteni. Aaron Taylor-Johnson és Elizabeth Olsen egyszerűen katasztrófa, ráadásul akkora logikai bakik vannak a filmben, hogy az még egy hat éves kisgyereknek is feltűnik a film közben ("apaaaaa, mié' viszik az atombombát ugyanazon az útvonalon a városba, amin az egyik szörny is vaaaan? És miért nem tudják, hogy kiszagolja a mellette éppen elhaladó atombombát, amikor pontosan tudják, hogy a szörnyek atomot eszneeeek?! Ha a B terv az, hogy ha nem tudják hatástalanítani a bombát, akkor kiviszik a nyíil vízre, hogy ott robbanjon fel, akkor a katonaság a faszért nem rakott oda egy hajót járó motorral?"
Ehelyett mikor odaérnek, szétnéznek, van-e hajó, majd az egyiket elkötik,(szó szerint baszkurálják a vezetékeket, mint a tolvajok).
Az külön pont, amikor a tudós archetípus, Watanabe és asszisztense, xy hölgy baromi nagy felfedezést tesz, két szomorú és ijedt nézés között: a hím és a nőstény szörny tán' nem azért közelednek egymáshoz, hogy...na, érted....hinnye', mekkora felfedezés a biológiában.
És ezért a sztoriért valaki pénzt kapott?
Én a végső, ugyanakkor látványos csatajelenetre már elfáradtam, uh. azt kell mondanom, semmi pénzért nem nézném meg újra.
