Keeping Mum (2005)

Az első kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, még nem ajánlottam a filmet. Amit egyszerűen nem is értek, sok nézhetetlen mozi került már fel az oldalra, de pont ez maradt ki? Azt hittem, már régen van róla bejegyzés és akartam alternatívát mutatni a Reszkessetek betörők, Sissy, Rex felügyelő karácsonya és a hasonló borzalmak mellé. 

Mondjuk ez volt a második meglepetés, az első a cím magyar fordítása volt, vagyis az Eltakarítónő. 

Ennyire nem lehet valaki hülye, de mégis.

Szóval ebben a rendhagyó családi drámában/vígjátékban Grace házvezetőnőnek szegődik el a Goodfellow családhoz. 

A családfő pap, Walter Goodfellow (Rowan Atkinson), aki egy fontos egyáhzi konferenciára készül, ahol beszédet kell mondania. De nem jön az ihlet. 

A felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) elhanyagolva érzi magát, így ribancosodó lányával és az iskolában pofozózsákká minősült fiával nem törődve a golfklubban tanító amerikai ficsúrral (Patrik Swayze) kacérkodik. Mi több, el akar vele szökni.

A szétesőben lévő családhoz érkezik meg tehát Grace, aki néha jó szóval, néha egy csokis sütivel, vagy egy baltával rendbe hozza a dolgokat. Mivelhogy egy szociopata sorozatgyilkos volt fiatalkorában. De minden rendben, már kiengedték az elmegyógyintézetből. 

Aki szereti az angol humort, annak kihagyhatatlan. Olyan finom poénokkal van tele a film, amit a hollywood-i limonádék 99 százaléka képtelen még csak utánozni is. Atkison se rémítsen el senkit sem, ha Mr. Bean nem is a szíve csücske, eszébe sem fog jutni, Swayze pedig oltári jó, totál magát játssza. 

Kiváló választás ünnepekre (és máskorra is) a családnak bár talán nem a tíz év alatti gyerkőcöknek. Tovább nem is ragozom.

The Mist (2007)

Stephen King novellája (Csontkollekció, 1985) alapján készült mozi. Legyünk őszinték, King történeteit a legtöbbször nem tudják jól megjeleníteni a filmvásznon. Egy-két jól sikerült próbálkozás akad (Halálsoron, A remény rabjai, stb), de két tucatra jut egy tuti és ez nem jó arány.

Bizakodásra adhat okot, hogy a filmet Darabont rendezte, mint ahogy a fentebb említett kettőt is (+ott sertepertélt a Walking Dead háza táján, mint rendező/író/producer).

A történet finoman szólva sem bonyolult. Egy óriási vihar után, apa és fia a helyi áruházba megy, hogy feltöltsék a nyaraló készleteit.

 Hirtelen köd ereszkedik a kisvárosra és akkor elszabadul a pokol. Aki kimegy, nem jön vissza, de nem azért mert eltéved...

Ahogy az már lenni szokott egy ilyen világvége hangulatban, a bentiek idegei szépen lassan kezdik felmondani a szolgálatot, a jóravaló kisvárosi polgárokat már nem csak a ködből kinyúló csápok tizedelik. 

A pár, még egyenlőre normális főszereplő rájön, talán kint a ködben nagyobb biztonságban lennének, mint bent a sok szektás, a Végítélettől megrészegült idióta között.

Nos, a novella jobb. Ha a film után inkább elolvasnád, máris megérte megnézni. 

A CGI szörnyek gyengécskék és kicsit el is nyújtották a játékidőt, de mindezek mellett egyszer talán nézhető. Horrornak semmiképpen sem nevezném, az egyetlen félelmetes benne az, hogy az ember menyire meg tud zakkanni nyomás alatt.

Ahogy Melville mondta: "inkább alszom együtt egy józan kannibállal, mint egy részeg kereszténnyel"...és milyen igaza van.