Maze Runner: The Death Cure (2018)

Már a műfaji besorolást is elfelejtettem (YA, vagyis Young Adult) és azt is, hogy jön a befejező, harmadik rész. Le kellett lesni a korábbi bejegyzéseimből. Ennyit is ér a műfaj, persze nem én vagyok ennek a kategóriának a zsinórmértéke.

A halovány sztori annyi, hogy a főszereplő futkározó meg akarja menteni a barátját, a kinai/thai/hawaii stb srácot és ezért a fallal körbezárt utolsó város legdurvább épületébe törnek be, hogy kiszabadítsák. 

Közben a maradék immunisak meg mehetnek hajóval a menedékbe, akárhol is van az. De csak meg kell várni ezt az öngyilkos marhát, mert ő a különleges, de hogy miért, azt nem is sejtjük.

Bemennek a városba, ahová senki nem tud bemenni, kihozzák a csákót, ugrálnak (fizikailag és logikailag is:)), szomorúan néznek, veszekednek. 

Én meg nem tudom követni, most mi a fene van? 

Ennyire kiment a fejemből az első két rész (igen, ennyire!)? Vége lett, mindenki boldog, a néző meg ott ül válaszok nélkül. Ki volt akkor a gonosz, miért volt az útvesztő? Különleges főszereplőnk vére gyógyítja a vírust, erre ő elhajózik? A sárgát megmentette, a többi meg le van szarva? WTF?

Semmit sem értettem, a sok futás meg unalmas volt. Utánaolvastam, más sem értett semmit, mert nem magyaráztak meg semmit. Gratula. 

Teljesen felesleges időtöltés 142 percre. Kíméld magad.

Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

A mai napon tanult rövidítés a filmvilágból: YA, vagyis Young Adult (movie).

Fémjelzi az összes rémes mozit, amit el tudsz képzelni, kezdve a Kalácsképű Katniss lánnyal, vagy a másik agyament Beavatottal, aki az unalmas ostobák rendjébe tartozik, ha jól emlékszem. És persze a kezdet kezdetén ott van a zsebkendőket nedvesítő Alkonyat-széria. Nem is kellene többet mondanom. 

És mégis vannak olyan stúdiók, producerek és rendezők, akik látnak ebben a műfajban valamit. Pénzt, jobbára, szakmai elismerést aligha. De ha erre van igény, akkor most ki az idióta? Ha ezzel beéred, ő meg hülyére keresi magát, akkor Hölgyek/Urak, én/te/mi vagyunk az idióták. Erről ennyit.

Egy év után már meg is érkezett a Maze Runner folytatása. A labirintusból szabadult tiniket sebtiben megmentik és elviszik egy szuper helyre, ahol több labirintusból szabadult tini várja már őket. Innen minden nap párat kiválasztanak és elviszik őket egy "boldogabb helyre". 

Thomasnak nem tetszik ez a hirtelen jött boldogság, nyomozgatni kezd és rájön, ugyanaz a gonoszcég' (WICKED) működteti az a helyet is, aki bezárta őket a labirintusba. 

Megszöknek ugyan, de a kinti világ sem móka és kacagás, vannak kint vírussal megfertőzött zombik, különböző bandák, bazi nagy sivatagok, mert ugye a világ, mint olyan, már nem létezik, csak nagy, elhagyott városok, félig betemetve homokkal. 

Elfutnak az egyik bandához, ott hallanak valamit, elfutnak egy másikhoz, utána egy harmadikhoz. Hát nagyjából ennyi. 

A történet, mint olyan, nem létezik. Ahogy a Sziámi mondja: "sodródni kell, sohase tudni a célt..."! Itt ezt szó szerint értik, mennek az orruk után, a néző meg vakarja a fejét, hogy most mi is van. A végére leesik, hogy van a gonosz gyógyszergyár, meg vannak a többiek. 

És Thomas meg különleges, nem tudjuk miért, de nagyon az, mert mindenki úgy néz rá és kész.

Millió hibája van és kevés a pozitívum. Először is annyira nem volt maradandó az első rész, hogy egyből felvegyem a fonalat, mi is történik kezdetben. 

Talán az tetszik benne a legjobban, korhatáros mozi ellenére meglepően ijesztő is tud lenni, valamint nem spórolták ki az akciót sem. Sőt, igazából a majd két órás műsoridő csupa akció, amikor meg nem az, akkor tartalmatlan párbeszédek és jellegtelen karakterek untatják csak a nézőt. 

Ettől jobb film ez, mint az Éhezők viadala. Ott nézhettük a Kalácsképűt órákon át szenvelegni, közben fekete szerkóban lenyilazott egy repülőt. Akció vége. Ez a mozi legalább bevállalja, agyatlan, de próbálja fenntartani a figyelmet. Többé-kevésbé sikerül is. 

Egyszer még majdnem fel is nevettem, amikor a főgonoszt és a főhőst egy vastag, zárt ajtó választja el és akkor Thomas (a főhős) olyan jóízűen és lazán befakkol' a gonosz felnőttnek, hogy ihajj! Abban benne volt a YA mozik minden mondanivalója.

Nagy jóindulattal nézhető kategória, esetleg ha láttad az előző részt, vagy csak tetszik a poszt-apokaliptikus háttér.

The Strain (2014-)

A New York-i repülőtéren leszáll egy repülő, de landolás után a torony nem tud kapcsolatba lépni a pilótákkal. A függönyök elhúzva, se kép, se hang, a gép csak ott áll. Kivonul már lassan a római pápa is a helyszínre, de elsőnek Ephraim Goodweather és kis járványügyis csapata hatol be. Mindenki halott, sehol egy terrorista, semmi jele idegenkezűségnek. 

A nagy kutakodásban találnak pár túlélőt, szám szerint négyet, akik nem emlékeznek semmire, a karantén sem tetszik nekik, ők csak haza akarnak menni és kész. Közben valami baromi nagy izé szétlapítja egy ember fejét az egyik hangárban, majd eltűnik. 

Roppant hangulatosnak tűnik az első rész, Guillermo del Toro rendezte. 

Szóval jól kezdődik. Érdekes megközelítés, hogy a vámpirizmust a vírusok felől közelíti meg a sorozat. 

Az első pár részben ezt a látszatot tartják fent, ekkor még úgy tűnt, nagy potenciál van benne, de ez az évad közepe felé lejtmenetbe kapcsol és lett belőle egy szegény ember Walkind Deadje. 

Csúnya vámpírokkal és idióta szereplőkkel, akik homlokegyenest mást csinálnak, mint amit kellene, vagy amit egyszerűen a józan ész diktál.

A helyszínek is szűkösek, semmi New York-i káosz és anarchia, hogy alapozza kicsit a hangulatot. A fél várost ellepték a szörnyek, de nappal úgy megy mindenki a Meikbe, mintha mi sem történt volna.

Egyedüli dicséret a főgonosz szupervámpír szárnysegédjét illeti, remek a csóka, neki drukkolok. Mert még nézem, a második évad felénél járok, heti egyszer megteszi, bár tényleg nem tudom, miért ülök le megnézni az újabb részeket.

Terminator Genisys (2015)

Itt sem dereng a klasszikus részeken kívül (ami az első és a második) semmi. De az azok viszont nagyon, a második rész szövegét fejből tudom, rongyosra néztük a videókazit'!

Miközben azon gondolkodom, mi a fenét írjak a filmről, amiben az ostoba párbeszédek, a logikátlanságok és a béna színészek (Jason Clarke, Emilia Clarke és Jay Courtney) úgy váltogatják egymást a képernyőn, mint DiCaprio a modell csajokat, rájöttem, Schwarzenegger van, volt és lesz is. Nagyapa terminátorként is elnézegetem és ha már az egysoros beszólások sem a régiek már, a jelenlétével és a nosztalgiafaktorral együtt feldobja a mozit. 

Mondjuk itt mindenki annyira rossz volt, hogy ebből kiemelkedni azért nem volt olyan nehéz.

A történet csapnivaló, az alternatív idősíkkal valami nagyot akartak alkotni, de zavaros katyvasz lett az egész, ahol minden bokorban van egy ilyen-olyan terminátor és ha olyanjuk van, ripsz-ropsz összekalapálnak egy időgépet, hogy átugráljanak a kívánt időpontba, ahol megint elcsesznek mindent.

Van benne zúzás, Svarci pedig még mindig nagyon kúúl', szóval ha kicsit is követted a történetet (most úgyis végleg elveszted a fonalat), akkor nyugodtan szánhatsz rá két órát. Előtte megnézném a youtube-on Svarci filmpromócióit, amikor beáll "maga helyett" viaszszobornak, vagy odamegy az utcán egy nőhöz Terminátornak öltözve és elsüti a "jöjjön velem, ha élni akar" szöveget. A fene, jobb a reklám, mint maga a film.

Insurgent (2015)

Ez meg mi ez itt? Maga a művészet. Bizony, mert művészet ennyire rossz filmet csinálni. Olyan bődületesen ostoba (nem csak a karakterek) itt mindenki, hogy az már fájdalmas. Történetben ezt még az Éhezők viadala is megveri, pedig azt is egy barlangrajzról másolták. Ellenben Shailene Woodley és hovatovább Ansel Elgort tényleg elég jó színészek és úgy néztem, megpróbálták kimaxolni a karaktereiket, de ez sem elég a minimális szinthez sem.

Az eredeti sci-fi mozik (pl. Joss Whedon Firefly) helyett meg ezt a kritikátlanul rossz fércművet rakjátok a vászonra. Elmentek ti fenébe, a siránkozós, világmegmentős tinilányaitokkal együtt. 

És még valami. Kedves Naomi Watts. Ennyi volt, hiába is kaparsz most már, végleg leírtalak. Ha ennyire kellett a pénz, miért nem szóltál az uradnak, Ray Donovan-nek. Kaptál volna a képedre ezért a ballépésért. És meg is érdemelted volna.

Wyrmwood (2014)

Talán ez lehetett a Mad Max "előzménye". Legalábbis egy magyarázat, miért halt ki majdnem az egész emberi faj, a maradék meg miért rallizik' az utakon, benzint hajkurászva. Ok, ez durva csúsztatás volt, annyiban Max, hogy ausztrál...itt is keresnek üzemanyagot, a fél emberiség kihalt, van hokimaszkos csóka, nitrós kocsi és nagy hentelés.

Kitört a zombi apokalipszis, Barry kénytelen menekülni a városból, először a családjával, utána már nélkülük. Egyetlen célja van, eljutni a tesójához, Brooke-hoz, az egyetlen emberhez, aki megmaradt neki. Alkalmi útitársakon és felspécizett járgányokon át vezet az út a tesóhoz, akit közben katonák használnak fel zombikísérletekhez. Mármint beoltják ezzel-azzal és várják a hatást. 

Kellemes csalódás, bejön az egyszerűsége és a hangulata. Friss hús a zombipiacon, érdemes rápróbálni.

Terminator Salvation (2009)

Terminátor – Megváltás

Nem éppen szerencsés az utolsó epizóddal kezdeni egy quadrológiát. De a Terminátor filmeknél kb. a farkába harapó kígyó esete áll fenn.

Ebben a részben a középkorú John Conornak (Christian Bale) az a legnagyobb gondja, hogyan találja meg Kyle Reese-t, aki majd később az… (nem lövöm le a poént, hátha akad még olyan lény a földön, aki nem ismeri az alapmű történetét).
Közben azért megy a csata a gépek és emberek között.
Sajnos a főhősünk is elköveti azt a hibát, hogy megbízik egy báránybőrbe bújt farkasban. Na sebaj, az ifjú Reese-ről meg még kiderül, hogy nem éppen az a félős nyápic alak, mint amilyenek első ránézésre tűnik.

Ezzel a filmmel csak egyetlen egy apró gond van, hogy nincs meg benne a kellő spiritusz. Az első két résznél még csodálkoztunk, ha kiesett egy szemgolyó vagy elfolyt az ellen. Itt meg repkednek az élő szövetek és bénábbnál bénább robotok nehezítik meg a főszereplők életét. Pedig korunk két legkiválóbb, legkarizmatikusabb színésze segített az eddig csak sorozatokkal brillírozó rendezőnek.

Sundays (2015)

Egy megdöbbentően szépen kivitelezett poszt-apokaliptikus sci-fi, aminek az elkészítéséhez a Kickstarteren szedtek össze kb 50 ezer dolcsit. 50 ezer! És ennyiből kihoztak egy ilyen minőségű (rövid)filmet, ami igazából csak ujjgyakorlat volt nekik. Saját bevallásuk szerint azért csak azért készítették el, mert képesek voltak elkészíteni.

Mit tennének a  Wachowski fivérek (nővérek, vagy transzneműek, ki tudja) ennyi tehetséggel? Vagy a fimet elkészítő csapat, a PostPanic (holland kreatívkodó banda), ezen belül pedig Mischa Rozema annyi pénzzel, amennyivel a hollywood-i rendezők és producerek dolgoznak?

A Sundays mellett egy 2014-es kisfilmjük, a Stardust, ami egyfajta tisztelgés a Voyager 1 űrszonda előtt, ami ezekben a pillanatokban is száguld a csillagközi térben, éppen most 130.6 csillagászati egységre a Földtől.

Bombasztikus képeket láthatunk a csillagokról, még ha csak fikció és ügyes megvalósítás is az egész. 

Jó lesz ezeket a srácokat figyelemmel követni a jövőben.

The Hunger Games: Mockingjay - Part 1

Ugyan miért ne néztem volna meg? Úgy fest, szeretek szenvedni, de annyira, hogy a mostanában kevés szabadidőmben is ilyen baromságokat nézek.

Írnék valamit a történetről de az nincs. Kati, a fecsegő batáta (mondhatnám, ha ásotthalmi lennék:)) az egész film alatt össze-vissza futkos a körzetek között, kicsit rosszul érzi magát, sír, bátorítja a népet és szomorúan néz. 

Persze a Viadal sem ért egy marék lepkét sem az előző részekben, de tényleg minden csak viszonyítás kérdése. Nem is tűnnek olyan rossznak ehhez képest.

A producer meg dörzsölheti a markát, bejött a számítása. Díszcsomagolásban rakott trágyát sikerült összehozni, ami ráadásul igen kevés pénzbe került, nézve a helyszíneket és az egyetlen "harcnak" nevezett valamit nem kellett sokat invesztálni a moziba. 

És mennyit hozott? Rakás pénzt, az biztos. 

Ám úgy tűnik, kezd alábbhagyni a fecsegő batáta őrület, mintha ezt a részt már nem tolták volna annyira az arcunkba, mint az előző kettőt. 

Ez az egyetlen pozitívum.

Iskolapéldája a rohadt sokért eladott fércműnek.

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

The Rover (2014)

X'valahány évvel a világgazdaság összeomlása után járunk valahol Ausztráliában. 

A sofőr és Mad Max szerelemgyereke, a szótlan főhős, Eric (Guy Pearce) egy kocsmában múlatja éppen az időt, amikor három nagyon sietős ember ellopja a kocsiját. 

Mivel ezt nem hagyhatja annyiban, üldözni kezdi a tolvajokat, utoléri őket és beszéddel - ami nagyon nem az erőssége - próbálja meg őket jobb belátásra ösztönözni. Kevés sikerrel. Ezután viszont kegyetlen üzemmódba vált és azzal a feltett szándékkal követi őket, hogy darabokra tépi mindet. Ebben segítéségre lesz az egyik jövőbeni áldozat öccse, Rey (Robert Pattinson). A kissé kelekótya gyerek is mérges a tesóra, otthagyta egy lövöldözésben. Ketten kelnek útra, hogy megtalálják az igazukat.

Nem bonyolult a történet, egy mondatban is összefoglalhattam volna. Minimalista western per road movie. 

Ami megfogott benne, az a baromira jó hangulata. Depresszív és nyomasztó, mert tudod, ha elérik a céljukat, attól nem hogy a világ nem lesz jobb, de még ők sem lesznek egy fokkal sem boldogabbak. Csak mennek előre gépiesen, igazából mindegy is, hogy gyilkolni, vagy füvet nyírni a legközelebbi civilizált helyen. A holnap akkor is ugyanolyan szar lesz. Katarzis nélkül.

Guy Pearce és Pattinson tökéletesek a szerepre, mondjuk ebben számomra meglepő csak Pattinson volt. Szinte szeretni való, főleg a komor gyilkológép, Pearce mellett. Tökéletes kiegészítése a főhősnek. 

A többi karakter nem is lényeges, csak azért élnek, hogy haljanak, alátámasztva ezzel az aktuális világ és a főszereplő sötétségét.

Hangulatfilm a komor fajtából, amit mindenképpen érdemes megnézni.

Divergent (2014)

Belecsaptam ezzel a sz*rral a lecsóba rendesen. Ezután két hétig csak sorozatokat néztem, régieket, azokban nem lehet csalódni (pl ez itt).

Hát ismét a távoli jövőbe repít el bennünket egy most éppen felkapott amerikai író, aki miután megnézte az összes Alkonyat és Hunger Games filmet, rittyentett magának egy sztorit, csak úgy, miközben zötyögött haza a buszon a melóból.

Van öt kaszt, vagyis aaaa...nem'tom'mi, a baromira lényegtelen, a harmadik meg mindjárt eszembe jut, a negyedikről nem is beszélve, na az ötödik meg aztán tényleg. 

És mindenki ebben az öt klassz kasztban létezik (ez tartja fent a békét?), de vannak elfajzottak, akik nem tartoznak egyikbe sem. 

A főszereplő csajszi is ilyen, aki ugyan beáll az egyik bandában, de ő valójában ám nem olyan, ő más, de titkolnia kell. 

Ő inkább lenne teljesen átlagos, de a világ történései mindig megtalálják, pedig ő nem is akarja, de mégis olyan borzongató érzés különlegesnek lenni...na és a jóképű kiképző. Az is miért van ott? Döngetne meg inkább, mint a zenekari üstdobot!? Nem, mégsem, az sem jó. De akkor mi? Ilyenek ezek a tini lányok.

Ehhez képest az nyálinger alkonyatosok meg a kalácsképű íjjász egy De Niro és Pacino in The Heat.

A történet kabaré, annyi benne a lik', hogy elmenne m1 híradónak is. Az alakításokra karaktert nem vagyok hajlandó pazarolni. 

Ennek ellenére azt mondom, nézd meg, ennél többet filmen mostanában nem röhögtél.

The Mist (2007)

Stephen King novellája (Csontkollekció, 1985) alapján készült mozi. Legyünk őszinték, King történeteit a legtöbbször nem tudják jól megjeleníteni a filmvásznon. Egy-két jól sikerült próbálkozás akad (Halálsoron, A remény rabjai, stb), de két tucatra jut egy tuti és ez nem jó arány.

Bizakodásra adhat okot, hogy a filmet Darabont rendezte, mint ahogy a fentebb említett kettőt is (+ott sertepertélt a Walking Dead háza táján, mint rendező/író/producer).

A történet finoman szólva sem bonyolult. Egy óriási vihar után, apa és fia a helyi áruházba megy, hogy feltöltsék a nyaraló készleteit.

 Hirtelen köd ereszkedik a kisvárosra és akkor elszabadul a pokol. Aki kimegy, nem jön vissza, de nem azért mert eltéved...

Ahogy az már lenni szokott egy ilyen világvége hangulatban, a bentiek idegei szépen lassan kezdik felmondani a szolgálatot, a jóravaló kisvárosi polgárokat már nem csak a ködből kinyúló csápok tizedelik. 

A pár, még egyenlőre normális főszereplő rájön, talán kint a ködben nagyobb biztonságban lennének, mint bent a sok szektás, a Végítélettől megrészegült idióta között.

Nos, a novella jobb. Ha a film után inkább elolvasnád, máris megérte megnézni. 

A CGI szörnyek gyengécskék és kicsit el is nyújtották a játékidőt, de mindezek mellett egyszer talán nézhető. Horrornak semmiképpen sem nevezném, az egyetlen félelmetes benne az, hogy az ember menyire meg tud zakkanni nyomás alatt.

Ahogy Melville mondta: "inkább alszom együtt egy józan kannibállal, mint egy részeg kereszténnyel"...és milyen igaza van.

Reign of Fire (2002)

A tűzbirodalma
Sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi Christian Ballel és a friss Oscaros MC-vel.

2020-ban nem idegenektől kell az emberiségnek tartani, hanem olyan mesebeli lényektöl, amivel Bilbónak is meggyűlt a baja egykor. Quinn (Bale) áll a maroknyi túlélő főleg gyerekből álló kolónia élére, hogy a kilátástalan harc helyett inkább a föld alá bújva vészeljék át a zivataros időket. A egyenlőtlen küzdelem tetőpontjaként megérkezik kelet felől az újabb ellenség, avagy a segítség Zan (McConaughey) a Sárkányölő személyében. A vezér és csapat azt tűzte ki célul, hogy elpusztítja az egyetlen hímet és így majd vége szakad a borzalomnak.

Tutkó jó történet kezdet kibontakozni már az elején, az ilyen típusú filmeknél még a logikai buktatók sem károsak annyira. A két főszereplő színész további bizalomra adott okot. Két kiemelkedő csata után viszont vége lett a filmnek, hopsz. Szerintem lehetett volna még a fércelni a forgatókönyvön és mutogatni még a szörnyfajzatokat, borzongatni és ijesztegetni, amolyan fantasy módra.
Viszont így is vállalható, sárkányos és poszt-apokaliptikus cyberpunk mozi a jobbak közül.

Warm Bodies (2013)

Elven testek

Ez az egészen abszurd zombi-romantika teljesen megosztotta közönséget. Lehet szeretni vagy gyűlölni, de elmenni nem lehet mellette.

R (ügyeletes Pattinson klón) a szokványosan üres élőhalottak mindennapját éli. Néha viszont elkapja a beszélgethetnék, de sajnos nem nagyon tudja kifejezni magát. Fagyottnak hitt szívét egy szép napon megdobogtatja a dögös Julie, (Stewartra sminkelve) az élők világából. A két fiatal egymásra találása nem éppen ugyanazon „társadalmi” rétegből való származásuk miatt elég nehézkesen indul. Juli apja (John Malkovich) a föld jelenlegi diktátora utolsó rohamára készül a csoszogó bagázs ellen. De nem kel megijedni, végül is győz a szerelem és mi elhisszük, hogy nem is olyan groteszk látvány zombival smárolni. A fő hangsúly viszont áttevődik azon kis zombi etnikumra, akik már elindultak az "humánlódás" útján, de a csonti társadalom már kiveti őket. Vajon képesek-e elhitetni az élőkkel, hogy ők visszasimulhatnak még a valóvilágba. A műfaji klisék és újítások megférnek egy darabig egymás mellett, de végül győzedelmeskedik a közhely.

Semmi extrémet nem nyújt a film, nem poénos és nem is túl drámás, megpróbál valahogy a kettő között elevickélni. Nem titkoltan a forgalmazó az Alkonyatra dobogó szívekre próbált építeni.

Zombieland (2009)

Jesse felkerülése az A-listások közé, Woody kimászása az ingoványból, + Kovács Lehel szinkron (Jesse).

Hogyan élj túl egy zombi-apokalipsztist? Colombusnak (Eisenberg) megvan hozzá listája, ilyenek vannak rajta: jó kondi, ne légy hős és maradj szűz. Megpróbál eljutni szüleihez, útközben összetalálkozik a Twinky (sütemény) mániás Tallahassee-vel (Harrelson) akinek a fő szakterülete a brutális zombi irtás. Vándorlásuk során még két túlélővel találkoznak, Wichita (Emma Stone) és kis húgocskája sportot űznek az erősebb nem szívatásából. Mondanom sem kell, hogy főhősünk rögtön szerelembe esik. A kóborlásaik során igazi családdá növi ki magát a díszes társaság, miközben a világot teljesen felégeti a vírus. Az elsőfilmes Fleischer olyan terepre viszi a horror zsánert, amilyet még nem láttunk. Tini vígjátékot csinál egy poszt-apuból' minimális szerelemmel, tökös beszólásokkal és fröcsögő testnedvekkel. A főszereplők roadmovie'-szerűen próbálnak meg eljutni életük következő szakaszához és közben a szörnyekkel és a kialakult helyzet (az emberiség pusztulása) drámaiságával mit sem törődnek.

Életem legjobb zombi filmje, amit nem kell komolyan venni.

The Book of Eli (2010)

Poszt-apokaliptikus mozi, amiben Eli (Denzel Washington) Nyugatnak tart egy nagyon fontos és értékes könyvvel a hóna alatt. Útjába akad egy kisváros, ahol feltölti a készletet és ahol akaratán kívül tengelyt akaszt a könyvet nagyon-nagyon kereső Carnegie-vel (Gary Oldman). Kiderül, hogy Eli attól, hogy kerüli a harcot, eléggé ért hozzá, szóval elindul a hajsza.

Western hangulat, egy kis Mad Max körítéssel (a kritikusok a Mad Max-en kívül több filmet is felsorolnak, ahonnan khöm...a film merítette az ötleteket:)). Szerintem egyszer simán nézhető film, a képi világ tetszik, még a sztoriban is van egy kis fantázia, csak a vallásos közhelyek zavaróak, de hát ez van, ha olyan filmet nézel, ahol világ utolsó bibliájáért (direkt írtam kis betűvel na) folyik a harc.

Gary Oldman és Denzel Washington volt már jobb is, de profik, csípőből tüzelnek és/vagy szórakoztatnak. 

Egyszer, világvége hangulatban, pár sörrel oké.

Resident Evil: Retribution (2012)

A történettel a kedves olvasók utólagos engedelmével nem foglalkoznék. Mondhatnám, hogy ha nem láttad az első négy részt, nem leszel biztos benne, mi történik, de mivel finoman szólva sem fektettek nagy hangsúlyt a sztorira, így az erőszak nyelvét megérti az "elsőnéző" is. De ilyen - és ebben száz százalékig biztos vagyok - nincsen. Vagy láttad az előző részeket, esetleg játszottál a méltán híres játékkal és adsz egy esélyt az új filmnek is, vagy nem tudod, miről van szó és nem nézed meg. Nincs arany középút. 

Nemrég ecseteltem a cimboráknak, a Resident Evil az a film, ami nem annyira jó, kiszámítható, agyatlan, ugyanakkor látványos, a legfontosabb erénye, hogy hiába láttad már egyszer, ha mondjuk a Tv-ben adják, leülsz egy sörrel/chipssel és megnézed újra (én a Resident Evil harmadik részével voltam így).

Ezzel nem, ez egy béna film.
Még nagyobb robbanások, az előző részekből lopkodott jelenetek felturbózása, ami csak azért működik valamennyire, mert behoztak pár alapkaraktert is (legalábbis a játékban alapnak számítanak, lásd Ada Wong, Leon)

Ha nem ismered a filmet, felesleges belekezdened! Ha már láttad az előző részeket, úgyis megnézed majd...szerintem csalódni fogsz.

Monsters (2010)

A hat évvel ezelőtti földönkívüli invázió miatt az Közép-Amerika, pontosabban Mexico karantén alá van helyezve. Itt még mindig élnek az idegenek, sőt, terjeszkednek is. Andrew Kaulder újságíró-fotóriporter feladata, hogy biztonságban hazavigye a Kiadója tulajdonosának lányát. Mivel a rövidebb út és veszélytelenebb út nem járható, nekivágnak a fertőzött zónának.

Először a District 9 jutott eszembe, kicsit dokumentumfilm szerű. Kevés látványos jelenet, inkább a mondanivalóra mennek rá (ebben már nem hasonlít a District-re, ott van látvány, poén, izgalom és mondanivaló egyszerre)! Ehhez viszont a sztori nem szolgáltat kellő kraftot, a felénél megáll az egész és álldogál is a végéig. 

Csak akkor nézd meg, ha lagymatag kedved van egy lagymatag filmhez és el akarsz bambulni közben.

ignem

The Divide (2011)

Posztapu horror-thriller. Egy tucat ember az atomháború kellős elején egy jól zárható pincébe menekül. Törvényszerű a bekattanás és a gyilok, főleg, ha kevés a kaja és a nő. 

Szeretem az ilyen típusú filmeket, de ezt nem. 

A szereplők bénák, a történet sok helyen sántít és feszültségben sem jeleskedik. Inkább idegesítő, valamint a nézhetőség határait feszegeti, legalábbis nálam.

ignem