The Squid and the Whale (2005)

A tintahal és a bálna

Woody Alllen nem lehet másolni vagy utánozni, de még is sokan megpróbálják.

A New York-i kertváros egyik szebb napokat is megért csodabogarai a Berkman família. Hiszen a felnőttek és a gyerekek is levegővétel nélkül képesek órákat beszélni Kafkáról vagy más híres szerzők műveiről.  (Mondtam, hogy tiszta vúdi' ) Viszont a család széthullása elkerülhetetlen, anyuci (Laura Linney)a teniszedzővel (az egyik Baldwin) kamatyol, apuci (Jeff Daniels) pedig egyik helyes tanítványát (Anna Paquin) készül felcsípni. A gyerekek a saját szexuális forrongásaik közt próbálnak kötődni valakihez vagy valamihez (macska), van aki az egyik szülőt gyűlöli és akad aki a Filiszteusokat.

A feltörekvő tehetségek és öreg rókák próbálják felszítani a páratlan forgatókönyv tüzét, de sikertelenül. Sajnos nem áll a kamera mögött egy olyan karmester, aki „ízt” tudna bele vinni a filmbe. Néhol lapos és unalmas, mint sehova se akar kilyukadni, vagy nem merne állást foglalni. Na ne már, hogy a kommersz társadalom hibája a családszéthullás, ugyan ezt a buta amerikaiak se kajálják be. Sőt, nincs eleje se vége.

Talán csak a tanulság miatt nézhető, de főleg azoknak, akik már átestek ilyen szituáción.

Zombieland (2009)

Jesse felkerülése az A-listások közé, Woody kimászása az ingoványból, + Kovács Lehel szinkron (Jesse).

Hogyan élj túl egy zombi-apokalipsztist? Colombusnak (Eisenberg) megvan hozzá listája, ilyenek vannak rajta: jó kondi, ne légy hős és maradj szűz. Megpróbál eljutni szüleihez, útközben összetalálkozik a Twinky (sütemény) mániás Tallahassee-vel (Harrelson) akinek a fő szakterülete a brutális zombi irtás. Vándorlásuk során még két túlélővel találkoznak, Wichita (Emma Stone) és kis húgocskája sportot űznek az erősebb nem szívatásából. Mondanom sem kell, hogy főhősünk rögtön szerelembe esik. A kóborlásaik során igazi családdá növi ki magát a díszes társaság, miközben a világot teljesen felégeti a vírus. Az elsőfilmes Fleischer olyan terepre viszi a horror zsánert, amilyet még nem láttunk. Tini vígjátékot csinál egy poszt-apuból' minimális szerelemmel, tökös beszólásokkal és fröcsögő testnedvekkel. A főszereplők roadmovie'-szerűen próbálnak meg eljutni életük következő szakaszához és közben a szörnyekkel és a kialakult helyzet (az emberiség pusztulása) drámaiságával mit sem törődnek.

Életem legjobb zombi filmje, amit nem kell komolyan venni.

Now You See Me (2013)

Egy csapat bűvész a világ legnagyobb mutatványára készül, közben főműsor időben Las Vegasból kirabolnak egy francia bankot (?Franciaországban?), hülyét csinálnak az FBI-ból és még viccelődni is marad idejük! 

Jesse Eisenberg és Woddy Harrelson "főbűvészek" szinte elviszik a hátukon az egész filmet, ennek ellenére még feltűnik Michael Caine, mint mecénás, Morgan Freeman, mint trükkleleplező ex-bűvész és végül a személyes kedvencem, a szinte mindig lerobbantnak kinéző (majdnem, mint Bruce Willis a Die Hard filmekben) Mark Ruffalo szpesöl'édzsönt, akiből olyan szinten csinálnak hülyét főhőseink, hogy az már művészet. Szóval nem amatőr a gárda.

A feszes tempó és a látványos képek a helyemre ragasztottak, nem értem rá agyalni közben azon, hogy nem akkora csavar van a végén, amekkorának szánták és hogy logikailag néha bukó a film.

Lekötött, jól szórakoztam rajta, sőt, tetszett.
Kikapcsolódásnak kiváló.

To Rome with Love (2012)

Rómának szeretettel

Rendezőnk mire az olaszokhoz ért, kedvet kapott újra eljátszani egykori karakterét.

A történetekben akad öregedő építész (Alec Baldwin), aki múltbéli szerelme illatát keresi a házak között, van aki zuhanyzó alatt éneklő opera énekes menedzselését forgatja a fejében (Woody Allen), de olyan is helyet kap a műben, akit a nagyvárosi hírnév szippant be egy rövid időre (Roberto Begnini). Sokszereplős római szerelemes tévéfilmet láthatunk olasz, amerikai, spanyol színész kiválóságok tolmácsolásában.

A központi szál az, hogy hányféle képpen lehet Rómában szeretni élőt, tárgyat, fogalmat. Woody fanyar humorát jól tükrözik a scénák, nem egyszer rugaszkodik el a valóság talajáról. Színészvezetés pazar, a helyszínek gyönyörűek, látszik, van szeme az öregnek hozzá. Viszont összességében valahogy az egész nem áll össze. Szerintem a túlontúl teátrálisság az, ami befészkelődik a fogaskerekek közé, rontva ezzel az élményt. Ami viszont piszkos jó választás volt, az Begnini ala' olasz mentalitás.
Nem Allen legjobb filmje, de remekül illeszkedik a rendezők európai repertoárjában és remélem Oroszországig is eljut majd.

30:Minutes or Less (2011)

30 perc vagy annyi se

Jesse Eisenberg elindult lefelé a lejtőn. Sajnos!

Nick (Eisenberg) a pizza futár és indiai származású barátja, két igazi lúzer srác. Lövésük sincs, hogy mit akarnak az élettől, nincs komoly kapcsolatuk, állandóan csesztetik egymást elég durván (a story szerint ezért mentek szét Nick szülei! L). Náluk csak a mellékszerepben kreténkedő sexmániás gazdag palánta (Danny McBride) és a bombamániás igazi idióta haverja lúzerebbek. Kitervelik, hogy az ex katona papát hogyan tegyék el láb alól a lottó nyereményből maradt zséért'. Felbérelik a legbénább mexikói bérgyilkost (Michael Pena), akit valaha láttam. De ehhez kellene pénz is, mi lenne tehát, ha egy vadidegen emberre bombát erősítenének és bankrablásra kényszerítenék!? Rendelnek is rögtön egy pizzát. Ekkora barmok nem léteznek! Ilyen béna, röhejes és teljesen igénytelen filmmel rég nem találkoztam.

Ezt a filmet még Kovács Lehel hangja sem menti meg. Inkább rendelj egy pizzát, mit hogy megnézd ezt a borzalmat.

tás