Lucy (2014)

Luc Besson pszichedelikus agymenése egy csajsziról (Lucy aka. Scarlett Johansson), aki rohadt okos lett. Amikor még az agyának csak a 10%--át használta ki, Taipei-ben bulizgat a haverokkal, majd belekeveredik egy táska átadós buliba, valami olyasmibe, amiért általában Darwin díjat szokás adni, posztumusz ("figyu'má, add oda ezt a táskát azoknak a nagydarab, fegyveres öltönyösöknek, én addig elbújok itt, de egyébként nincs gáz, komolyan").

Lucy hipp-hopp, maffiózók között találja magát, a táska tartalma pedig hamarosan bele lesz varrva a testébe, hogy vigye el Nyugatra, az ottani fiatalok majd megőrülnek az új cuccért. Viszont indulását rásegítendő, nem picsán, hanem hasba rúgják, így a cucc bekerül a véráramba és Lucy elkezd pörögni, de úgy rendesen.

Ennél a filmnél is lehet agyalni, mi akar ez igazán lenni?! Ismeretterjesztő film, Morgan Freeman megnyugtató narrálásával? Akció Besson módra, francia rendőrautók ripityára törésével? Afféle pszicho utazás agyunk legeldugottabb részére?

Hogy katyvasz, az biztos. A katyvasz viszont nem látszik, ehhez túl profi a rendező és túl jó a Johansson és látványosak a díszletek. Ez egy nagy show egy raktárépületben, középen minden csillog, de ne nézz a díszletek mögé.

Én végignéztem és tetszett. Nem az év legjobb filmje, kapott rendesen negatív kritikát. A kedvencem, amikor azt mondják, felteszi a kérdéseket - pl az élet értelme, a világ keletkezése - de csak elmaszatolt választ kaptunk rá. Nos, elkerülte a kedves nézők figyelmét, hogy csak Lucy használja ki az agya 20-30-50... valahány százalékát, a rendező és a forgatókönyv író (Besson és ööö...Besson) nem. De egyébként sincs válasz. Elég baj, ha ez meglepő. Ennek fényében a film elmegy a határig, a CGI Föld születéséén túl az anyag keletkezéséig, de erősen látvány és nem ész orientáltan. Mert nem tudjuk, mi volt, így a film sem tudja, vágod?

Johansson jó választás volt, kellemesen meglepődtem, nem alibizte el el a szerepet. Egyébként is jó színésznek tartom, a Lost in Translation óta nincs vele gondom. 

Freeman a kötelező tudós, aki még a legnyilvánvalóbb dolgokra is úgy csodálkozik el, mintha mosta végezte volna el az általános iskola előkészítőjét. Min-sik Choi pedig minden szerepben baromi jó, bár itt nem igazán volt kidolgozva a karaktere, de összességében minőségi maffiózót hozott a vászonra.

A dokumentarista stílusjegyek az egyes jelenetekben (Lucy és Mr.Jang - préda és ragadozó bejátszása egy természetfilmből) kissé szájbarágósság tette a sztorit. Besson szerint a néző még a 10% agykapacitást sem érheti el, ezek szerint. 

Ráadásul Lucy találkozik a nagyjából 3 millió évvel ezelőtt élt, feltételezett ősünkkel Lucy-vel (Australopithecus afarensis, akinek az agya akkora volt, mint a csimpánzé, de már felegyenesedve járt). Értjük, möszijő' Besson, az alig burkolt célozást a két nagy "állomás" találkozása manyifik'.

Persze csak kötekedek, nekem bejött, látványos akció mellé kaptam látványos asztrofizika, geológia, neurológia, paleontológia és történelem leckéket is. Tanuljanak a buták a moziban is.

Transcendence (2014)

Will (Johnny Depp) és Evelyn Caster (Rebecca Hall) szupertudósok a mesterséges intelligencia kifejlesztésének küszöbén állnak. Egy sajtótájékoztató után viszont a "védjükmegaföldetvallásoshülyegyerekek" aktuális rohamosztagosa súlyosan megsebesíti Will-t. Nincs más hátra, az asszony fellövi a férjét on-line, hogy legalább a tudata megmaradjon.

A film itt kezdene érdekes lenni, ha a színészek nem aludnának el a cselekmény közepén, vagy ha akadt volna a környéken egy jó rendező. Bármire helyezhették volna a hangsúlyt, Will világmegváltó megalomániájára és konfrontálódását a kormány embereivel, vagy dokumentum-szerűen bemutathatta volna a bolygó "megjavítását", stb. 

Látszólag ugyan Will és Evelyn kapcsolata a fő téma, a többi csak mellékes látvány, de ez a kapcsolat kimerül annyiban, hogy Hall össze-vissza sétálgat egyik laborból a másikba, okosan néz és közben azt mondogatja, "Will nem veszi át a bolygó felett az uramat, a régi Will ilyet nem tenne". Aztán néha hisztizik egyet és kész.

Merő unalom és katyvasz az egész, Depp nem is tud játszani, ha nem valami őrült maskarába passzírozzák bele. Freeman és Murphy helyében pedig letagadnám, hogy valaha is szerepeltek ebben a híg, langyi pisiben.

Last Vegas (2013)

A  négy gyerekkori jóbarát (De Niro, Douglas, Kline, Freeman) újra összeáll egy Legénybúcsú erejéig. Irány Las Vegas, ahol minden más lesz, még ha csak egy hétvégére is.
Fiatalabbak már nem lesznek, de bulizni még 70-hez közel is lehet, főleg, ha nem zaklat a család, az elhunyt feleség, vagy az elárult barátság emléke.

Szóval a Másnaposok senior kivitelben. Nem, nem, kicsit sem! Az alapsztori persze hasonló, de ha belekezdesz, tíz perc sem kell, nem fog zaklatni a gondolat, hogy ezt is láttam már amott, ez is ugyanaz, lerágott csont stb.

Tetszett a hangulat és noha kiszámítható, ettől függetlenül ugyanúgy izgultam a film végén. 
A szereplőkről semmit nem kell mondanom, itt nem is kell önmagukon kívül mást hozniuk a vásznon. Jók, különösen Douglas-t volt jó látni, mostanában nem sok filmben szerepelt, ha jól tudom.

Persze nem ez a hattyúdaluk, ehhez a film limonádé, de szerethető kis vígjáték, nekem megérte megnézni.

Now You See Me (2013)

Egy csapat bűvész a világ legnagyobb mutatványára készül, közben főműsor időben Las Vegasból kirabolnak egy francia bankot (?Franciaországban?), hülyét csinálnak az FBI-ból és még viccelődni is marad idejük! 

Jesse Eisenberg és Woddy Harrelson "főbűvészek" szinte elviszik a hátukon az egész filmet, ennek ellenére még feltűnik Michael Caine, mint mecénás, Morgan Freeman, mint trükkleleplező ex-bűvész és végül a személyes kedvencem, a szinte mindig lerobbantnak kinéző (majdnem, mint Bruce Willis a Die Hard filmekben) Mark Ruffalo szpesöl'édzsönt, akiből olyan szinten csinálnak hülyét főhőseink, hogy az már művészet. Szóval nem amatőr a gárda.

A feszes tempó és a látványos képek a helyemre ragasztottak, nem értem rá agyalni közben azon, hogy nem akkora csavar van a végén, amekkorának szánták és hogy logikailag néha bukó a film.

Lekötött, jól szórakoztam rajta, sőt, tetszett.
Kikapcsolódásnak kiváló.

Oblivion (2013)

2077-ben a Föld már szinte lakatlan. 

Az idegen invázió elleni harc, bár győzelemmel zárult, tönkretette a bolygót. A maradék emberiség egy űrállomáson héderel, lent a földön pedig nagy-nagy gépek szipolyozzák ki a tengerekből az energiát, hogy a túlélők eljuthassanak a Titánra, ahol új életet kezdenek. 

Jack Harper (Tom Cruise) a bögyös-vörös asszonykájával egy tuti, minimál stílusú felhő villában él és nap mint nap leugrik a felszínre, hibás harci drónokat javítani, mivel maradtak még idegenek, a nagy erőműveket pedig meg kell védeni. Persze nem ennyire egyszerű a történet, vagyis próbál kicsit bonyolódni, több-kevesebb sikerrel.

Az igazság az, hogy nekem bejött. Cruise, ez a kis szektás törpe azért mindig hozzácsapódik egy jó filmhez, szerintem nem sok mellényúlása volt még a karrierje során. Mondjuk azt is meg kell említeni, hogy jó színész (és hogy melyik szektában csinál hülyét magából éppen, az legyen az ő dolga, csak engem hagyjon békén). 

A sztori nem fog meglepetést okozni senkinek, aki otthon van az elmúlt 20 év sci-fi műfajában. Innen is, amonnan is csórt egy kicsit. Ezt leplezendő, pazar látvánnyal boldogítanak minket és a hangzavar is nagyon illik a filmhez. 

Az első fél órában pl. semmi sem történik Jack Reacher...akarom mondani, Jack Harper egy átlagos napja a téma és egy kis törióra, de pont ezért tetszik, mert lekötött. Nem egy klasszikus sci-fi, de annyiban próbál hasonulni, hogy nem a csimm-bumm akción és a rohadt látványos űrhajókon/fegyvereken/lényeken van a hangsúly, hanem, mondjuk úgy, a fílingen'. Jaj, aki viszont csimm-bummot akar, az se ijedjen meg, van az is, nyugi;)! Ne rémüljetek meg.

Kellemes csalódás.

Danny the Dog (2005)

Ebben a szinte elfelejtett filmben Jet Li egy kicsit drámázik két-három (tucat) ember szétverése közben. Danny (Li) a kisstílű pénzbehajtó, Bart (Bob Hoskins) kutyája, de szó szerint. Ketrecben él, kutyakaját eszik, kutyamódra viselkedik, amíg rajta van a nyakörv. Ha a gazdája azt leveszi és kiadja az "ölj" parancsot, a kis pincsiből pitbull válik és szétver mindent és mindenkit a közelben.

Egy véletlen baleset folytán Danny "kóbor kutya" lesz és ekkor találkozik egy vak muzsikussal (Morgan Freeman) és annak lányával. Befogadják és megszelídítik Danny-t, aki aztán nem akar visszamenni régi gazdijához, a fene a hűtlen kutyáját!

A történet nem szokványos, ugyanakkor nekem tetszik minden egyszerűsége ellenére is. A kritikusok, ha nem is dicsérték egyöntetűen Li-t az alakításáért, legalább nem fennhangon ordibálták, hogy "maradj a verekedéseknél vazze' az a neked való, de csak ne akarj itten' egy Mads Mikkelsen lenni".

Luc Besson is ott van az írok között, csakúgy mint a Sárkány csókja c. 2001-es Jet Li mozinál. Nem rossz filmek ezek, Li nyugati filmjei közül talán a legjobbak (ilyenek mellett, mint az Öld meg Rómeót, az Egyetlen, War mondjuk nem is nehéz, ezek szinte nézhetetlen szarok).

Nézd meg a haverokkal, ez a hölgyeket nem igazán fogja lekötni.

Invictus (2009)

A legyőzhetetlen

Sportfilm, avagy életrajzi dráma?

Nelson Mandela-t (Morgan Freeman) a börtönből szabadulása után nemzeti hőssé és miniszterelnökké választják Dél-Afrika fekete polgárai. Pont ez idő tájt a helyi fehérek jelképe, a rögbi válogatott a saját rendezésű világbajnokságára készül. Vezérük Francois (Matt Damon) és az elnök megpróbálják a két közösséget összebékíteni. Mindketten tanulnak valamit annak érdekében, hogy megmutassák, hogy létezik az egységes Dél-Afrikai Köztársaság.
A film hűen követi a történelmet, mindkét oldalt igyekszik részeltes képekkel bemutatni. A két főszereplő legkiválóbb alakítását hozza, tényleg járt érte az Oscar jelölés. A fent említett kategóriákból mindkettőben remekül helytáll a film, viszont a közhelyes „happyend” borítékolható.

Ha még mindig nem kaptatok elég kedvet hozzá, akkor még egy adalék, a rendezői székben nem mást, mint Clint Eastwood bácsit láthatjátok, személyesen.