Sophie's Choice (1982)

Sophie választása

Napjainkban Meryl Streep átlagon felül alakításokat tesz le szinte minden filmjében, ezzel kimagaslik a mai színésznők sorából. De mikor a 80-as években olyanokkal kellett megküzdenie a vásznon, mint Bette Davies, Katharine Hepburn, Susan Sarandon vagy akár Jessica Lange, vajon közülük is kimagaslott-e? Talán erre a kérdésre választ adhat a következő művecske.

Filkó a „tejfölösszájú” író szemszögéből ismerhetjük meg a film főhősnőjének életét, a Lengyel virágszálat: Sophie-t (Streep). Nathan-nal (Kevin Kline) látszólag boldogan élnek egy Brooklyni házban, ahogy a francia klasszicista regénybe szokás a társasház lakóit ábrázolni. A fiatalok hamar összebarátkoznak és az édes hármas kibontakozásával bohókásan késleltetik a forgatókönyvírók ezt a fejezet. Ahogy szaporodnak az életvidám, mókamester Nathan dühkirohanásai úgy válik a film hangulata egyre borúsabbá. De hát ez a történet még is csak a koncentrációs táborban megkeseredett Sophieról szól, ezért meg kapja néző azt is igazán realista képkockák kíséretében.

Nehéz mű az már bizonyos, a parádés szereposztás ellenére még is csak Streep az, akinek egy párszor a vásznon össze kell törnie már karaktere sorsából adódóan is. Alan J. Pakula viszont remekül megoldotta, hogy színes, de még is nagyon élvezhető bohózattá váljon a műve és ne egy kortárs kőkemény drámában szülessen meg korunk egyik legtöbbet méltatott alakítása.

Last Vegas (2013)

A  négy gyerekkori jóbarát (De Niro, Douglas, Kline, Freeman) újra összeáll egy Legénybúcsú erejéig. Irány Las Vegas, ahol minden más lesz, még ha csak egy hétvégére is.
Fiatalabbak már nem lesznek, de bulizni még 70-hez közel is lehet, főleg, ha nem zaklat a család, az elhunyt feleség, vagy az elárult barátság emléke.

Szóval a Másnaposok senior kivitelben. Nem, nem, kicsit sem! Az alapsztori persze hasonló, de ha belekezdesz, tíz perc sem kell, nem fog zaklatni a gondolat, hogy ezt is láttam már amott, ez is ugyanaz, lerágott csont stb.

Tetszett a hangulat és noha kiszámítható, ettől függetlenül ugyanúgy izgultam a film végén. 
A szereplőkről semmit nem kell mondanom, itt nem is kell önmagukon kívül mást hozniuk a vásznon. Jók, különösen Douglas-t volt jó látni, mostanában nem sok filmben szerepelt, ha jól tudom.

Persze nem ez a hattyúdaluk, ehhez a film limonádé, de szerethető kis vígjáték, nekem megérte megnézni.

A Midsummer Night's Dream (1999)

Éppen ma este lesz Szentivánéje, ritkán szoktam(tunk) valami aktuálisat ajánlani. Most megpróbálok rávilágítani, mitől különleges és misztikus ez az este.

A filmünk a 19. századi Toscanában játszódik, ahol a szerelemházasság még nem éppen elfogadott dolog. Pedig Hermina és Lysander (Dominic West) inkább elbujdosik, mint hogy szerelmük ne szökjön szárba. Sajnos mindkettőjüknek akad elrendelt hitvese, Demetrius (Christan Bale) és Heléna személyében. Az egymást üldöző szerelmi négyszögünk egy sűrű erdőbe téved, ahol Titánia (Michelle Pfeiffer) és Oberon (Rupert Everett) a tündérkirályi-pár az uralkodó. Puck (Stanley Tucci) a tündér-udvari bolond egy kicsit összekuszálja némi varázslattal a szerelmesek érzelmeit álmaikban. Nem mindennapi kavalkád veszi kezdet és hogy még nagyobb legyen a felfordulás, a helyi színésztársulat is a közelben próbál, akinek vezetőjükre, Tompor Miklósra (Kevin Kline) is kerül némi varázslat. Innentől kezdve a színész, a király és királyné féltékenykedései közé csöppen.

Michael Hoffman üdén viszi át a színművet egy modernebb korban, a Shakespeare-i jellemzők (humor, szerelem) itt is jól működnek. Az erdő varázslatos környezetének teremtményei az első percben még rémisztőek, de aztán kellően viccesé válnak.

Fergeteges komédia, a szeremről és annak bűvöletéről mesejáték formájában.