Child 44 (2015)

Hardy, Oldman, Rapace és Kinnaman. Igen jó szereposztás, azt sem tudom, melyikre figyeljek. Amikor néztem a filmet, akkor se tudtam, ez viszont már nekem nem volt oké. Hozzáteszem, tetszett, nem fogom lehurrogni, de tény, azért vannak negatívumok is bőven.
Az első és legnagyobb, hogy már az akárhanyadik filmként csak ebben az évben, nem tudom, mire akar fókuszálni a történet. Van benne egy történelmi szál, amerikai megközelítéshez képest szerintem aránylag hiteles korrajz, a szereplőkről pedig annyit, hogy Hardy a legkirályabb, Rapace-val már a The Drop óta működő párost alkotnak, Oldman és a rendező kedvence, Kinnaman viszont kicsit mellőzve volt, kár érte.
Szóval van egy titkosrendőrünk (Hardy), aki nagyon hű a rendszerhez, legalábbis nagyon dolgozik, a Sztálin érában rengeteg a "belső ellenség", mert "a forradalom felfelfalja saját gyermekeit"
Szokás szerint a véresre vert áldozat köpi a neveket és mennek tovább, amíg egy szép napon Raisa (Rapace), a felesége kerül a célkeresztbe. 
Tovább bonyolítja az eddig egyszerűnek kinéző történetet, hogy Moszkva utcáin egy őrült gyerekekre vadászik, Hardy barátjának (Fares Fares) fia is áldozatul esik a gyilkosnak. Mivel a "paradicsomban nincs gyilkosság', az eseteket különálló ügyként, ráadásul balesetként tálalják.
Hardy-t és asszonykáját áthelyezik (száműzik) egy isten háta mögötti bányavároskába, ahol is Nesterov rendőrparancsnokkal szövetkezve nyomozásba kezd.
Itt a mozi nem vált át egy nyomozós thrillerbe, a gyilkos-szál csak másodlagos, Hardy önmagával, a rendszerrel, a feleségével "harcol", az utolsó tíz percben megkapjuk a gyilkosunkat, kis hiányérzettel, hogy "ennyi volt?". Miközben nagyobb hangsúlyt kap a homoszexuális vasutas, aki a rendszer szerint csak azért gyilkos (pontosabban ő ölte meg a gyerekeket), mert nem nőket visz az ágyába. 
Értjük, már az első fél órában leesett, milyen a rendszer, nem kell ennyire sulykolni.
Mint mondtam, tetszett, nem is tekertem bele, szóval bátran ajánlom, hangulatos film.

Autómata (2014)

Jacq Vaucan (Antonio Banderas) biztosítási ügynök, de a robotok a szakterülete. 

Mert 2044-et írunk, a fél emberiség kihalt, a másik fele meg robotokkal dolgoztat, amiket egy jó nagy cég gyárt. Egyszerű, mint a pofon. Nyomozgatása során nagyon furcsa dolgokra jön rá a robotokkal kapcsolatban. 

A két törvényt - amit a masináknak miden helyzetben be kell tartani, vagyis a robot nem okozhat kárt emberi lénynek, vagy tűrnie, hogy emberi lénynek baja essék - pár robi nagyon lazán kezeli, hogy még finoman mondjam. 

Vagy az előbb említett törvény az első és van még egy? 

Áá, zavaros, a lényeg, hogy embernek nem árthat és pont...és magának sem. Vaucan jelenti a főnökeinek az általa látott anomáliát, de először nem törődnek vele, amikor pedig rájönnek, hogy igaza van, lőnek mindenre, ami mozog. Vaucan-ra is, természetesen.

Mondom a jót. Banderas remekel a filmben. Bírom a búráját és jó volt látni egy normális moziban, ennyi év után. A film egyébként spanyol, 15 misiből hozták össze és ezért le a kalappal az alkotók előtt. 

A hangulatról és a képi világról egyből a Blade Runner jutott eszembe, de nem negatív értelemben, hogy aszongya: "jaaaa, ez is olyan, mint a...". Rohadt jól megcsinálták a város, a mérgező esőt, a neonreklámokat, a sivatagot. Tuti.

Ami béna, az viszont a sztori...annak ellenére, hogy hálás alapanyag, nem elég csak a külcsín és a jó színész, kell egy jó történet is. 

Hogy ez ne lenne ötletes? Az lenne, ha nem láttam volna szinte ugyanezt az I, Robot -ban, vagy még húsz másik robotos filmben. Valami ráadás kellett volna még (nem, nem elég bele Banderas gumiarcú felesége, Melanie Griffith), mert ezt már ismerjük máshonnan. És ezért többször ásítottam közben. Olyan kár, benne volt a nagyság ígérte. De csak ígérget a céda. 

Összességében ajánlom, valamint drukkolok, hogy megfelelő bevételt érjen el és pozitív fogadtatásban részesüljön. Az irány jó, kellenek ezek a nem túlhájpolt' alkotások.

Snowpiercer (2013)

A globális felmelegedés, majd lehűlés után 17 évvel az emberiség maradéka egy vonatra szorul, ami folyamatosan száguldozik a Földön, soha nem áll meg, mert akkor jól megfagy. 

A maradék emberiség hű önmagához és a kasztokra tagolódik a vonaton. 

Hátul vannak a csórók, elöl a gazdagok, átjárás egyátalán nincs, erre fegyveres őrök vigyáznak. Curtis (Chris Evans), a szegények hangadója viszont az IC kocsikat akarja, elege van a hátsó traktusból. 

Harcba szállnak és elindulnak előre, kocsiról-kocsira tárul fel előttük a gazdagok burzsoá világa. 

Hát nem rossz. Csípem a jó ötleteket, ehhez jön még pár normális színész (Jamie Bell, Tilda Swinton, Ed Harris) egy keleti, vagyis kicsit mindent máshogy néző rendező, Joon-ho Bong és kész is egy jó kis poszt-apokaliptikus sci-fi. 

Gondom nincs vele, mint már mondtam, nem rossz, egyszer végig is ültem, de semmi több. A vége katarzis elmaradt, pedig nagyon gyúrtak rá, de ettől függetlenül nézhető.

A társadalomkritika az társadalomkritika a vonaton is, meg azon kívül is. Nem estem tőle hasra, láttam már jobb kivitelben is. 

A logikai buktatókon is döccen néha a vonat (pl. a kiscsaj' misztikus tudása meg sehogyan sem illett a történetbe, stb), de azért nem siklik ki.

A képi világ Jeunet filmjeire (pl Elveszett gyermekek városa) emlékeztet, de piszkosul. Ugyanaz a sötét, groteszk, néhol meseszerűen eltúlzott, fémes és koszos környezet, karikatúrába hajló karakterek.

Szóval érdemes rászánni az időt.