The Art of the Steal (2013)

A lopás művészete

Újra meg újra megpróbál valaki kijönni egy „Nagy balhét” koppintó szélesvásznú alkotással. Ugyanis egy sablonos sztorival sem lehet akkorát hasalni a kaszánál, még ha forgatókönyv nem is annyira acélos. Csak egy pár nagyszerű színészt kell előkapni a szekrényből ... és jó leporolni.

A lopás művészeténél sem más a helyzet, a film az ismerős sablont követi. Több régi nagy svindler összegyűlik az utolsó nagy dobás lehetőségére. Egy kicsit keseregnek a régi sérelmeken, aztán a nagygázsi' úgy is minden sebet begyógyít.  A mostani célpont egy ősrégi biblia, amit pofon egyszerű elcsórni és még a megrendelő is jól jár. Crunch-t (Kurt Russel) egy korábbi balhénál Nicky (Matt Dillon) nevezetű öccse kakiba hagyta, ezért a bátyóka eltöltött egy kis időt a hűvösön. Tehát a mostani melónak ez adja meg a pikantériáját, meg hát nagy kísértés, hogy az eredeti könyvet inkább maguk dobnák több példányban a piacra.

Amúgy semmi virágrengető dolog nem történik a filmben, ugyanakkor a koros aktorrok jó hozzák a kőkemény profi svindlereket. De hát egy ilyen jellegű mozinál elvárható lenne, hogy ne csak alakításokon legyen a hangsúly. Hanem inkább a néző etetésén, amíg eljut a film a nagy trükkig.

A katarzis...na az nem volt meg, inkább maradt valami kevés iparos szájíz helyette.

Defiance (2008)

Ellenállók

Az amerikai háborús filmek 21. századi nagymestere egy bibliai szerű igaz történetet hozott a Holokauszt emlékévtized megnyitására.

A Bielski fivérek (Daniel Carig és Liev Schreiber) a háború előtt piti kis bűnözésből élteket. Azonban a szüleiket meggyilkolták a helyi (lengyel) náci szimpatizánsok. Ők ahelyett, hogy bevonulnának a gettóba, inkább az erdőbe bujkálnak és bosszút forralnak. Arra viszont nem számítanak, hogy többen csatlakoznak hozzájuk, akik közt akad olyan, aki partizánná akar válni és van, aki csak túl akarja élni a borzalmakat. A két legidősebb fivér vállalják, hogy oltalmazzák és megvédik a helyi kolónia tagjait.

Zwick filmjén meglátszik Mózes történetének nyomai, sőt nem is titkolja, ő bizony ezekből a klisékből építkezik. Egy naturalista filmet akart készíteni gyönyörű képekkel és kiváló alakításokkal.

Nem emelkedik ki a háború borzalmait bemutató filmek közül az biztos, de nem lehet neki felróni, hiszen annyira lenyűgöző, hogy magával ragadja az embert.

Ádám almái (2005)

A helyszín egy vidéki plébánia, a szereplők pedig Adam, a 12 hét közmunkára ítélt neonáci, Khalid, a multigyűlölő iszlám bevándorló, Gunnar, a piás-kleptomán ex-teniszező, Sarah, a szexmániás, a cinikus helyi orvos és nem utolsó sorban, Ivan, egy másik valóságban élő plébános. 

Amikor Adam megérkezik, még kissé tanácstalanul szemléli az ugyancsak deviáns viselkedésük miatt odakerült csapattagokat, ám hamar rájön, mi is az ő küldetése. Minden erejével igyekszik megtörni Ivan (Mads Mikkelsen) hitét. 

Be akarja bizonyítani, ha valóban a Sátán műve a sok rossz, ami a világgal történik - ahogy azt Ivan hiszi - akkor is Isten hibája az egész, mert ő szolgáltatja ki a gonosznak (a világot...és persze Ivánt). A világ beteg és az egész Isten miatt van, Ivan pedig hazudik önmagának, ha ezt nem látja be. 

Ezt igyekszik Adam (Ulrich Thomsen) beleverni - sokszor szó-szerint - a pap fejébe. 

Ám mint a Bibliában Jób, Iván sem törik meg, a "gonosz" minden próbálkozása ellenére kitart Adam mellett és ösztönzi az általa ráruházott küldetés befejezésére. 

Adam feladata, hogy süssön egy pitét abból az almából, ami a kertben lévő fán terem. 

Persze a fát férgek lepik el, villám és betegség sújtja, de Ivan ennek ellenére rendíthetetlen. Adamnek sütnie kell, Adam pedig nem akar sütni...

Abszurd helyzetek és sötét humor-féleség jellemzi a filmet. Néha vicces, de mire felnevetnél, már inkább sírnál. 

Ha egy percig komoly is, utána hirtelen vált és történik valami olyan, amire nem számítasz, például elpoénkodik egy véres jelenetet, vagy meglepetéssel csavar egyet a sztorin. 

Vitathatatlanul az egyik legjobb film, amit az elmúlt pár évben láttam, óriási alakításokkal, de ugyanakkor annyira szívfacsaró, hogy még nem bírtam rászánni magam a rendező (Anders Thomas Jensen) többi, (általunk is ajánlott, pl. Zöld hentesek) filmjére, pedig itt sorakoznak a polcon. Állítólag azok nem ennyire "könnyedek". Hát kösz.

Ettől függetlenül nagyon ajánlom!

The Book of Eli (2010)

Poszt-apokaliptikus mozi, amiben Eli (Denzel Washington) Nyugatnak tart egy nagyon fontos és értékes könyvvel a hóna alatt. Útjába akad egy kisváros, ahol feltölti a készletet és ahol akaratán kívül tengelyt akaszt a könyvet nagyon-nagyon kereső Carnegie-vel (Gary Oldman). Kiderül, hogy Eli attól, hogy kerüli a harcot, eléggé ért hozzá, szóval elindul a hajsza.

Western hangulat, egy kis Mad Max körítéssel (a kritikusok a Mad Max-en kívül több filmet is felsorolnak, ahonnan khöm...a film merítette az ötleteket:)). Szerintem egyszer simán nézhető film, a képi világ tetszik, még a sztoriban is van egy kis fantázia, csak a vallásos közhelyek zavaróak, de hát ez van, ha olyan filmet nézel, ahol világ utolsó bibliájáért (direkt írtam kis betűvel na) folyik a harc.

Gary Oldman és Denzel Washington volt már jobb is, de profik, csípőből tüzelnek és/vagy szórakoztatnak. 

Egyszer, világvége hangulatban, pár sörrel oké.