Bone Tomahawk (2015)

Horror western, ami valószínűleg el sem jut a magyar mozikba. Szóval a western csak azért "horror", mert igen valóságosan ábrázolják benne az örök vadászmezőkre való távozás folyamatát.
Egyszóval nem idegen lényes, szörnyes filmről van szó, marad a realitás talaján...bár ha ilyen volt a valóság , akárhogy szeretem is a vadnyugatot (és ábrándozok, hogy "de jó is lehetett akkor élni"), kösz, inkább kihagyom.
Egyből egy laza gyilkossággal kezdődik a történet. Az első tíz percben azt látjuk, hogy két rabló legyilkol pár cowboy-t, majd bekóvályognak valami kísérteties völgybe, ahol az egyikbe valaki egy-két nyílvesszőt ereszt. A másiknak sikerül meglépnie, egészen Bright Hope városáig jut, ahol Franklin Hunt (Kurt Russel) sheriff egy lábonlövés után egy cellába tessékeli. Éjszaka viszont megjelennek az üldözők a városban, elrabolják a sheriff helyettest, a sebesült rablót és a doktornőt, aki éppen gyógyítaná.
Másnap Hunt, a másik helyettese, Chicory (Richard Jenkins), a doktornő törött lábú férje (Patrick Wilson) és a nyalka indiángyűlölő legény, John Brooder (Matthew Fox) elindul a Vadnyugat egy, még felfedezetlen tája felé, hogy megmentsék a túszok életét.
A film több, mint két órájából a 90% százalék a cél felé lovaglás, majd gyaloglás (és sántikálás). Ez viszont senkit ne rémisszen meg, kivételes hangulatú és látványvilágú westernt kapunk a rendezőtől, a Blackthorn, vagy a True Grit méltó párja lehet. Ebben a morcos egymás mellett lovaglásban benne van a western minden búja és bája.
Szépen lassan megismerjük a karaktereinket, egyet-kettőt meg is kedvelünk, így amikor az utolsó felvonás iszonyatos gyilkolászásában karakterünknek egy szempillantás alatt egy bárd áll a homlokába (és még nagyon jól járt vele, ez legalább gyors volt), az majdnem úgy fáj a nézőnek is, mint neki.
És itt mutatkozik meg a mozi kettőssége. Nem csak az érzelmi hatás üt nagyot, hanem a naturalista látvány. Mintha két rendező dirigált volna, a nyugodt és az őrült vérszomjas állat.
Bizton állíthatom, ha még egyszer megnézném, lenne benne új rész, mert többször inkább félrenéztem, mint a képernyőre. Nem gyenge film, nem gyenge idegzetűeknek.
Mindenképpen érdemes rápróbálni, ha rákapsz a hangulatára, talán a finálét is meg mered nézni.
Ha nem, azt is megértem.

The Art of the Steal (2013)

A lopás művészete

Újra meg újra megpróbál valaki kijönni egy „Nagy balhét” koppintó szélesvásznú alkotással. Ugyanis egy sablonos sztorival sem lehet akkorát hasalni a kaszánál, még ha forgatókönyv nem is annyira acélos. Csak egy pár nagyszerű színészt kell előkapni a szekrényből ... és jó leporolni.

A lopás művészeténél sem más a helyzet, a film az ismerős sablont követi. Több régi nagy svindler összegyűlik az utolsó nagy dobás lehetőségére. Egy kicsit keseregnek a régi sérelmeken, aztán a nagygázsi' úgy is minden sebet begyógyít.  A mostani célpont egy ősrégi biblia, amit pofon egyszerű elcsórni és még a megrendelő is jól jár. Crunch-t (Kurt Russel) egy korábbi balhénál Nicky (Matt Dillon) nevezetű öccse kakiba hagyta, ezért a bátyóka eltöltött egy kis időt a hűvösön. Tehát a mostani melónak ez adja meg a pikantériáját, meg hát nagy kísértés, hogy az eredeti könyvet inkább maguk dobnák több példányban a piacra.

Amúgy semmi virágrengető dolog nem történik a filmben, ugyanakkor a koros aktorrok jó hozzák a kőkemény profi svindlereket. De hát egy ilyen jellegű mozinál elvárható lenne, hogy ne csak alakításokon legyen a hangsúly. Hanem inkább a néző etetésén, amíg eljut a film a nagy trükkig.

A katarzis...na az nem volt meg, inkább maradt valami kevés iparos szájíz helyette.

The Thing (1982)

Japán filmmel akartam folytatni, noha fő profilomba nem kizárólag azok tartoznak (és nem is mindig a régebbi filmek, csak mostanában ezeket néztem)

Hunnye', de ütős még mindig ez a mozi, a horror műfaj egyik legjobb darabja! John Carpenter azóta sem rendezett ilyen jó filmet, bár azért a Menekülés New Yorkból és a Nagy zűr kis Kínában nem volt rossz, sőt.  Kurt Russel és Carpenter jó dolgokat hozott össze a 80-as évek első felében, na!

Ja, volt még Carpenternek az ' Elpusztíthatatlanok ', az még egy viccces film, megnézni csak akkor, ha unatkozol, vagy besöröztél és röhögni akarsz egyet a haverokkal.

Vissza a Dologhoz...a sztori lerágott csontnak tűnik, kutató bázis, embertelen környék, pár tudós és egy földönkívüli. A végét is lehet sejtni, de a film így is működik, a számítógépes grafika nélküli szörnyes-rémisztgetős részek is frankók, néhány jelenetnél még mindig magamra húztam a takarót, de hirtelen:)! Kurt Russel is egész jó a filmben (Nick Nolte és Jeff Bridges helyett ugrott be), azért a nyomorult cowboy kalapért a fején bármelyik sztájliszt' ölne!

Külön parás a kutya az elején, össze-vissza mászkál a dög és nézelődik...brrrr, hogy lőtték volna le az elején!

Ha még nem láttad volna, nézd meg, úgyis aktuális, most jön ki a feldolgozása (így legalább tudod mihez viszonyítani az újat, ami állítólag sz*r:))

ignem