Dazed and Confused (1993)

Tökéletlen idők

Valahol azt olvastam, hogy utazási, pornó és buli filmet nem nézni, hanem csinálni kell. Lehet benne igazság, de 80-as évek buli filmjei egy abban korban felnövő tininek még lehet nosztalgikus élmény, nem?

A kilencvenes évek második felében még nem volt veszélyes a szex és drogok, Még minőségi zene bömbölt a hatalmas amcsi autókból és fiataloknak se kellet sokat agyalniuk. Pink (Jason London), Mitch, és társaik éppen most fejezték be az iskolát ezért szeretnék egy kicsit élvezni a szünidőt.

Linklater karakterei itt még nem voltak annyira kiforrva vagy csúcsra járatva, mint később. Ha azt nézzük tulajdonképpen semmi különlegeset nem csinált első komolyabb rendezésében. Talán csak annyit, hogy egy pár hamvas színészóriás asszisztált a tini problémákat felvető filmjébe. Élvezhető, de semmi újat nem mondó művel van dolgunk, tényleg csak a kor szerelmeseinek való a múlt sebei feltépésére.

Survivor (2015)

Kate Abbot (Milla Jovovich) az amerikai nagykövetségen dolgozik, Londonban, mint frissen kinevezett biztonsági főnök. Már az első pár nap feladja neki a leckét, a vízumkiadások beszigorítása miatt páran morcosak lesznek rá, így a komplett osztályt felrobbantják egy étteremben. 

Mi sem könnyebb ennél. 

Kate éppen ajándékot vett a szülinapi bulira, így ő csak pár repeszt kapott, viszont a gyanú így rá(is) terelődött. Rajta van a londoni rendőrség, a nagykövetség emberei és egy Nash (Pierce Brosnan) nevű szuper'sohaseláttasenkideiszonyatjó' bérgyilkos.

Baromi unalmasnak indult, de limonádé sztori eszembe juttatta, hogy nem mindenki James Bond/Jason Bourne, szóval egy 'civil' csetlés-botlása ilyen szempontból még érdekes is lehet és a végére (ami a közepe) még be is lendült a film. Nincs benne sok meglepetés, a zárás kicsit akciófilmes hollywood-i befejezés lett, de mit is várhatunk? Be kell csalni a nézőket a moziba.

Ha nagy melegben otthon a légkondis szobában unatkozol, talán megéri rápróbálni, de ezért moziba felesleges menni, ott azért jobbat is lehet találni.

A Perfect Getaway (2009)

Pokoli Édenkert

Mi lehet annál jobb, mint Hawain lenyűgözően szép erdeibe gyilkolászni egymást.

Cliff (Steve Zahn) és Cydney (Milla Jovovich) nászútjukat töltik egy mesés szigeten és kalandtúrára adjak fejüket. Miközben az erdőket járják kiderül, hogy van egy gyilkos-pár a szigeten és turistákat ölnek. Innentől kezdve az összes párocska, aki az útjukba akad, kezd gyanús lenni. Pedig a Gina és Nick (Timothy Olyphant) első ránézésre nem tűnnek pszichopatának, de ahogy egyre jobban megismerkedik a két kompánia, úgy válnak gyanússá.

Csodaszép táj, izgalmas történet, fordulatos befejezés. Csak valahogy a hangulatot nem sikerült elkapniuk az alkotóknak. Nem elég thrilleres, sötét és ijesztő, inkább egy tévés-úti-filmre hajaz. Egy komolyabb rendező (Nolan, Fischner) nem hagyta volna ki a lehetőséget a néző lelkivilágának kellő felfokozására.

Milla miatt kötelező! Akinek meg nem inge az …

Chaplin (1992)

Lehet szeretni vagy utálni, de egyet nem lehet, vélemény nélkül elmenni mellette.

Chaplin (Robert Downey Jr.) sanyarú gyermekkorával indít a film, már ekkortájt is ki akart tűnni a tömegből. A film második felében az amerikai sikerek és szerelemek játsszák a főszerepet, közben az öregedő sztár visszaemlékezései színesítik az amúgy sem hétköznapi történetet.
Egy 'biopic'-ről nehéz megmondani, hogy jó vagy rossz, ha szeretjük a főszereplő életét. Downey piszkosul jól játszik az biztos. Főleg annak a fényében, hogy két elvonó közt hozta össze filmet.

Az a kérdés szereted-e a két fentebb említett úriember valamelyikét?

Resident Evil: Retribution (2012)

A történettel a kedves olvasók utólagos engedelmével nem foglalkoznék. Mondhatnám, hogy ha nem láttad az első négy részt, nem leszel biztos benne, mi történik, de mivel finoman szólva sem fektettek nagy hangsúlyt a sztorira, így az erőszak nyelvét megérti az "elsőnéző" is. De ilyen - és ebben száz százalékig biztos vagyok - nincsen. Vagy láttad az előző részeket, esetleg játszottál a méltán híres játékkal és adsz egy esélyt az új filmnek is, vagy nem tudod, miről van szó és nem nézed meg. Nincs arany középút. 

Nemrég ecseteltem a cimboráknak, a Resident Evil az a film, ami nem annyira jó, kiszámítható, agyatlan, ugyanakkor látványos, a legfontosabb erénye, hogy hiába láttad már egyszer, ha mondjuk a Tv-ben adják, leülsz egy sörrel/chipssel és megnézed újra (én a Resident Evil harmadik részével voltam így).

Ezzel nem, ez egy béna film.
Még nagyobb robbanások, az előző részekből lopkodott jelenetek felturbózása, ami csak azért működik valamennyire, mert behoztak pár alapkaraktert is (legalábbis a játékban alapnak számítanak, lásd Ada Wong, Leon)

Ha nem ismered a filmet, felesleges belekezdened! Ha már láttad az előző részeket, úgyis megnézed majd...szerintem csalódni fogsz.

The Three Musketeers (2011)

A három testőr

Kisfiúként nagyon érdekelt a muskétások kalandjai. Mindig is Aramis akartam lenni, ha felnövök. Nézzük a sokadik bőr lenyúzását a témáról!

Elején megismerjük a három testőrt, akikről kiderül, hogy éppen kincset keresnek.(?) Hozzájuk csapódik valami világi nőszemély (Mila Jovovics). Aztán jön a Bíboros (asszem' Orlando Bloom) és jöhet a csihi-puhi. Egy intrikáktól  bővelkedő a filmet láthat a néző és még így is teljes unalomba fullad a film. Pedig mindent meg tettek, hogy trendivé varázsolják a történetet, van itt látványos akció, 3D. De sajnos nem működik a dolog! A vasálarcos még elmenet, A muskétás borzalmas, A három testőr(2011) már teljesen nézhetetlen.

Lássuk be, kimerült a legenda, vagy a forgatókönyvön kellet volna még csiszolni?! Szerintem, aki látja, biztos csalódik benne.

tás

Faces In The Crowd (2011)

Arcmás

De rég is volt, amikor Milla Jovovich volt a legjobb nő az álomgyárban.

Anna (Jovovich) az csaj, aki már túljutott a „Sex és New York” effektuson, komoly, kiegyensúlyozott kapcsolata van, de szingli barátnőivel lóg állandóan. Egy buliból hazafelé jövet szemtanúja a lesz, a „Könnyfakasztó” néven ismert helyi sorozatgyilkos munkásságának. Sikerül végül elmenekülnie, de balszerencséjére leesik a hídról és a trauma következtében elveszti az arc felismerő képességét. Innentől kezd izgalmassá válni a „Kiben bízzak, hogy ne halljak meg” nevezetű játék. Van itt jó zsaru és rossz zsaru is, a film hangulatára rányomja valami „franciás” a bélyegét. Egyszerű, iparos munka, nincsenek klisék. Aki nem vár sokat, annak tökéletes mű.

Szerintem megérdemel annyit a mozi, hogy egyszer megnézd, még ha Milla nem is domborít úgy, mint a Kaptárban.

tás