Nightcrawler (2014)

Éjjeli féreg

Dan Gilroy aki eddig csak forgatókönyv íróként csapongott testvére (Tony Gilroy) árnyékában, úgy tűnik első rendezésével sikerült megidézni az ikonidus Drive hangulatát. Pedig az esti város villódzó fényei és az autós üldözéses feelin' együttes alkalmazását nem sok rendező tudta még hatásosan elénk tárni.

Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) az amerikai álom hajszolása közben bukkan rá a tökéletes megélhetésre a valóság véres bugyrában. Éji vadként kutatja mini stábjával Los Angeles szennyes utcáin a minél véresebb sztorit, hogy aztán másnap az ő képei kerüljenek adásba. Főszereplőnk pedig van annyira őrült, hogy mindenen és mindenkin átgázoljon céljai megvalósításának érdekében. És mivel ez egy társadalomkritikától nem mentes mozi, a tragédia (vér)szaga ott lebeg a levegőben állandóan.

Még ha hangulatánál fogba nem is illik az amerikai karrierépítési tucat művei közé, még is tipikusan a szegény csóróból, hogyan válj sikeressé alap szituációt követi. Ha tényleg sikeres akarsz lenni valamiben, azt nem elég akarni, azért tenni is kell és persze jó hogyha gátlástalan és őrült is vagy. A Jake gyerek tökéletes választás volt erre a szerepre, hisz csontos arca és cinikus mosolya igazán ördögivé tesz az összképet. Karaktere picit hasonlít jellemében a Wall Street farkasára (gátlástalan) vagy Taxisofőrre (Rója az utcákat), de néhol Christian Bale alakította Gépész is visszaköszön. A film hangulata lehetne sötétebb vagy egy kicsit szex központibb, így viszont kicsit 60-as évekbeli krimikre hajaz.

Before Sunset (2004)

Mielőtt lemegy a nap

A Linklater filmek elsőre érdekes kompozíciónak tűnek, pedig sem mi mást nem csinál rendezőnk csak beszélteti a szereplőit. De még is valahogy felpiszkálja az ember képzeletét, vajon érdekes lenne akkor is a film, ha két önhibájukon kívül megtört szív a rendes mederben találkozik.

Jesse (Ethan Hawke) és Celine (Julie Delpy) kilenc évvel elteltével újra találkoznak. Most Párizs az a terep ahol jól kibeszélhetik magukat és közben megfejthetik annak a Bécsi éjszakának a titkát. A helyzet viszont nem ilyen egyszerű Jesse időközben megházasodott és sikeres író lett, de könyve még is arról a varázslatos éjszakáról szól, amit együtt töltöttek anno. A városi séta és beszélgetés úgy látszik a jó mederbe tereli a két szószátyár madárkát.

Kicsit modorosabbra és kamrásabbra sikerült a középső rész, de sodródó lendülete és végén nyitva hagyott kiskapu még is felcsigázza a néző figyelmét.

Még azért fújok egy kicsit és ízlelgetem a történteket, MIELŐTT belevágok a záró részbe.

Before Sunrise (1995)

Mielőtt felkel majd a nap

Volt egyszer egy Richard Linklater aki megálmodott egy igazán gej romantikus alapszituációt (Egyéjszakás kaland az örökké valóságnak! Na nee....), aztán ahogy elkezdte kidolgozni, rájött, hogy a nő-férfi párkapcsolatot egy egész életúton keresztül lehet boncolgatni a néző felé. Ne felejtsük, hogy akár a Sráckor is lehetne ennek a történetnek folytatása.

Jesse (Ethan Hawke) az amerikai vagány srác leszólít egy francia egyetemista csajt (Julie Delpy) az Európaexpresszen. Eldöntik együtt, hogy leszállnak Bécsben és megpróbálnak rájönni vajon veszítettek-e volna valamit, ha ezt az éjszakát kihagyják. Ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog, mert hiába akarják ők felnőttként feltartoztatni az érzelmeket, azért ha működik a kémia annak nem igazán lehet megállj parancsolni.

Ebben a napban (filmben?) minden benne van, ami a tökéletes kalandhoz kelletik, csak az baj ha minden tökéletes akkor az már szerelem. Főleg ha a két fiatal azonos érdeklődési körrel rendelkezik, és legjobban a másik felfedezésre vágyik. Titokban mindenki epedezett egy ilyen estérért, amikor csak elvessz a másikban. Viszont pont ezért iszonyúan nehéz dolga volt a két főszereplőnek, mert ugyanis kettőjüknek kellet elvinni a balhét. Mert ugye bár azt már Woody Allen óta tudjuk, hogy nem elég jól megírni a dialógusokat azokat hitelesen is elő kell adni. Ezek után naná, hogy kíváncsian várom a folytatást.

Csak azok kezdjenek bele ebbe az „éjszakába” akik szeretik a kevés szereplős, nagymonológos, de egyedi hangulatú romatikusműveket.

Butterfly on a Wheel (2007)

Milyen kerékbe törni egy pillangót ...

Ilyen magyar címmel eladhatatlan lett volna film, az biztos. Ha viszont a plakáton a múlt kéme és a jelen harcosa vicsorogna egymásra, biztos hogy benedvesedne egy pár női alsónemű.

A történet kezdetén minden jel arra utal, hogy Abby (Maria Bello) és Neil Warner (Gerard Butler) tökéletes házasságban élnek. De a tökéletesnek tűnő élet azonban Tom Ryan (Pierce Brosnan)  megjelenésével egy igazi rémálommá válik. Ez a férfi a lányuk elrablásáért nem váltságdíjat kér, hanem szörnyű, de egyben különleges feladatok elé állítja a házaspárunkat.

Másodszori nézés után is élvezetes hajszát lát a néző, ha már a végkifejletet tudja is. Szeretem Brosnan-t, amikor igazán tökös akció sztárt játszik, nem pedig az idétlenül vigyorgó Bond-ot. Úgy látom, Gerald is tökéletes választás a bárgyú apa szerepére, aki szemrebbenés nélkül hazudik, csak hogy mentse a tökéletesség látszatát.

Feszes, pörgős néhol már neo-thrillerbe áthajló drámát látunk. Egyszóval üt, mint a kalapács.

The Millionaire Tour (2012)

Hiénák

Semmi húzónév, a rendező is szinte ismeretlen, csak a sztori érdekes.

Főhősünk kinézet alapján az tipikus ügynök fazon, menő öltöny, hibátlan fogsor, trendi séró. Sajnos élete legrosszabb döntését hozza meg, amikor beszáll egy feltűnően olcsó taxiba. A dél-amerikai országokban új divat üti fel a fejét, a milliomos túra. Ez nem más, mint két fegyveres ámokfutása egy aktatáskás fazonnal. Útközben több ATM-nél megállítják a sofőrt, hogy a balek minél több lóvét szedjen ki, amíg le nem merül a kerete. De esetünkben nem akárki ám a hátsó ülésen ülő fickó, legalább is ha ő az, akkor emberrablóink nagy gondban vannak. Egy mítoszon alapuló, jól induló történetet tol rendezőnk az arcukban, de film közepénél sajna lelaposodik. A végkifejlet viszont erősen a blama határát súrolja, amolyan ”jó győz a rossz meg elbukik” száj ízt hagy bennünk. A B-listás színész bagázs meglepően jól teljesít, ad egy amolyan színházas (kamrás) fílinget' a mozinak.

A közepesnél egy fokkal jobb.

tás

Sleeping Beauty (2011)

Bemutatója alapján már következtetni lehet, hogy tabudöngetés fog következni.

Lucy (Emily Browling) egy olyan típusú lány, akit nem igazán érdekel a világ, ami körül veszi. Suliba jár, albérletet tart fent és ezeket escort melóból fedezi. A legújabb munkája is hasonló, csak talán egy picit perverzebb, mint az eddigiek. Abszurd Csipkerózsika mese. Kevés szöveg és rengeteg szürreális kép. Browling érzékeny játékát jó nézni még, ha karaktere viselkedéséből nem értünk egy kukkot se. A Sucker Punch után üde színfolt ez meló dráma színésznőnk repertoárjában.

Uraim, nem szex mozi, de még erotikusnak is gyenge. Egy tipikus művészfilm, ami harmat gyenge alapokon áll.

tás

Shame (2011)

A szégyentelen

„Steve McQueen - nem a halott amerikai színész, hanem az élő brit rendező”

Brandon egy igazi nagyvárosi agglegény: sikeres, jóképű és imádják a nők,ő viszont durván szexfüggő. Ez az élet egészen addig működik ameddig a kishúga, Sissy (Carey Mulligan) be nem költözik otthonába. A mozi erősen hajaz egy „light –pornóra”, viszont nem akar az lenni. Mulignan a kislányos bájos imidzsét örökre lerombolta, legalábbis nálam. A film fő mondani valója talán az lehetne: aki perverz az is marad.

Nekem nagyon tetszett a film, ez az jelenti, hogy én is szégyentelen vagyok???

tás