Ebben az Amerikai szépség-utánérzésben egy szürkébbnél is szürkébb patikust játszik, akinek nincs önálló élete, az van, amit az asszony (Michelle Monaghan) akar és akkor, amikor az asszony akarja.
A fia és az apósa - aki egyben a patika tulajdonosa - szintén semmibe veszik. Aztán megjelenik az életében a dögös nagy Ő (Olivia Wilde) és rájön, ő a király.
A patikában hegyekben áll a bogyó, hogy gyorsabb, erősebb, okosabb legyen és jobban teljesítsen az ágyban. Mármint a szeretőjével, nem a feleségével.
A film meg sem próbált drámai lenni, egy percet sem sajnálkoztam Rockwell csetlés-botlásain, az öregedő, motiválatlan családapa zsáner végképp Kevin Spacey-é maradt.
Próbál tolódni a vígjáték vonal felé, de a helyzetkomikumok nem elég kidolgozottak. Ha már feldobjuk a labdát (férjgyilkosság, feleség lealázása hazai pályán, após szívatása), akkor az illik le is csapni.
Nagyon az arany középúton járt a rendező, a vége is nagyon bátortalan volt. Nem kell mindig a kiszámítható, boldog vég. Én Rockwell miatt néztem meg, aki nézhető kategóriába emelte a filmet.
