Laggies (2014)

Megan (Keira Knightley) a már nem is annyira fiatal csajszi a szokásos problémákkal küszködik, vagyis gőze nincs mit akar az élettől. Még mindig a papa cége előtt forgatja a marketing nyilat, mint diákkorában, miközben a barátnői házasodnak, babát potyogtatnak és körülötte minden happy. A legidegesítőbb számára mégis az, hogy flott környezetbe kissé gyerekes viselkedésével már nem nagyon illik bele, sőt, a barátok/barátnők ilyenkor jó szokás szerint mindenben segíteni akarnak neki.

A hab a tortán, amikor az életképtelen barátja egy esküvőn megkéri a kezét. Persze, hogy igent mond, de nemsokkal ezután megpattan, hogy elgondolkodjon az életén. Közben találkozik Annika-val (Chloe Grace Moretz) és apukájával (Sam Rockwell) és az amúgy sem egyszerű helyzet bonyolultabb lesz.

Sam Rockwell belecsöppent a rom-kom világába, a Better Living Trough Chemistry után ez már hirtelenjében a második hasonló tipusú film. Be is kajoltam megint, bár nem ő a főszereplő, nagyon lazán hozza a gyerkőcöt egyedül nevelő ügyvéd fatert, aki egész jól tűri, hogy a lánya barinője' kicsit húsz évvel idősebb, mint maga a kiscsaj.

Nem jött be Knightley indokolatlanül hülye viselkedése, kicsit túlpörögte a rendező utasításait. Finomabban is lehetett volna utalni rá, mennyire gyerekesnek számít a viselkedése az őt körülvevő "felnőttes" környezetben, de ezekkel a nagy kilengésekkel már nem tudtam azonosulni. Attól, hogy nem tudom, mit akarok, még nem kell "fullba nyomni a kretént"!

Amikor alapjáraton szomorkodik, akkor viszont jó a szerepben, kellően kétségbeesett és kicsit hunyorítva egész jó párost alkotna Rockwell komával.

Semmi meglepetés nincs benne, de kellemes film, talán holnap is emlékezni fogok rá.

Better Living Trough Chemistry (2013)

Először is nagyon bírom Sam Rockwell-t. Akármiben játszik, nálam plusz ponttal indul. Ez van. 

Ebben az Amerikai szépség-utánérzésben egy szürkébbnél is szürkébb patikust játszik, akinek nincs önálló élete, az van, amit az asszony (Michelle Monaghan) akar és akkor, amikor az asszony akarja.

A fia és az apósa - aki egyben a  patika tulajdonosa - szintén semmibe veszik. Aztán megjelenik az életében a dögös nagy Ő (Olivia Wilde) és rájön, ő a király. 

A patikában hegyekben áll a bogyó, hogy gyorsabb, erősebb, okosabb legyen és jobban teljesítsen az ágyban. Mármint a szeretőjével, nem a feleségével.

A film meg sem próbált drámai lenni, egy percet sem sajnálkoztam Rockwell csetlés-botlásain, az öregedő, motiválatlan családapa zsáner végképp Kevin Spacey-é maradt. 

Próbál tolódni a vígjáték vonal felé, de a helyzetkomikumok nem elég kidolgozottak. Ha már feldobjuk a labdát (férjgyilkosság, feleség lealázása hazai pályán, após szívatása), akkor az illik le is csapni. 

Nagyon az arany középúton járt a rendező, a vége is nagyon bátortalan volt. Nem kell mindig a kiszámítható, boldog vég. Én Rockwell miatt néztem meg, aki nézhető kategóriába emelte a filmet.

The Way Way Back (2013)

A film felforgatta az idei Sudance fesztivált, emellett az év vígjátékaként is emlegetik.(?)

Duncan, a szerethető, mélabús tini srác képébe bújva élete legrosszabb nyaralása előtt áll. Édesanyjával (Toni Colette) és mostoháival egy tengerparti házban töltik a nyarat.
Az új családtagjai szenyózzák', a régi pedig magasról tesz rá.
Még szerencse, hogy a helyi mókamester (az ügyeletes Adam Sandler helyettes: Sam Rockwell) felfigyel az ifjú Forrest Gump úszómesteri tehetségére.  Egy idő után a szomszédlány is elkezd nyomozni a mindennap „mesevilágba” átjáró Duncan után.

Hasonszőrű tini-buli kreálmány, itt is megtalálhatók a kötelező hányós és altesti poénok, csak a teljes alkotás nem arra koncentrálódik. A film előrehaladtával annyira belefeledkezik néző a zaklatott serdülőt kitűnően alakító tehetség játékéba, hogy észre se veszi, hogy egy sablon tini-drámát lát.
Ami mégis az átlag fölé emeli ezt a divatos szóval élve: „dramedy”-t, az Carell igazán ütős jelenléte a mostohaapa szerepében és Rockwell egyszemélyes stand-up showja.

Most már csak kérdés, hogy egy kortárs ifjúsági filmnek kell-e ennyi szenvedés?!

Seven Psychopaths (2012)

...és a si-cu. A magyarok aztán tudnak címet adni a filmeknek! Martin McDonald rendezőt pedig különösen utáljuk, címadás szempontjából rájár a rúd! Előző rendezése az In Bruges, magyarul Erőszakik. Igen, pontosan, nem azt jelenti. No comment

McDonald mesterre jó lesz figyelni, de ez nem újdonság, az Erőszakik után a kritikusok nagyon várták a filmet! Vajon megugorja-e a az általa igencsak magasra rakott lécet!?

De meg ám, csont nélkül.

Eredeti történet, kiváló színészek, Colin Farrell feltámadt hamvaiból, ahogy azt én, mint látnok, megjövendöltem (pl itt)!

Elsősorban ő lehet hálás a most már a fajsúlyos rendezők közé emelkedett McDonald-nak. A show-t viszont nem ő viszi el, bármennyire is ő a főbb'szereplő, hanem Sam Rockwell és Christopher Walken.

Egész egyszerűen olyan őrültek, hogy azt már élmény nézni és hallgatni. A párbeszédek, bármilyen ostobának is tűnnek első hallásra, tele vannak tartalommal és utalással, mint ahogy a képi világ is. Nem szeretném a párbeszédek stílusát és tartalmát Tarantino-hoz hasonlítani, de valamit hasonlót képzeljetek el.

Vicces kiszólás Hollywood-ból, ugyanakkor beszólás is Hollywood-nak (a történet szerint Farrell forgatókönyvíró, aki válságban van, így a haverja megihleti egy kis akcióval és közben kutyákat lopkod). Arról agyalnak a filmben, hogy milyen egy jó forgatókönyv, mi a giccses, a lerágott csont, már egy jó lehetőség a görbe tükör állítására és filmes 'alapvetések' kimondására, pl: " You can't let the animals die in a movie...only the women", vagy miután Billy előadja az ő film verzióját, miszerint mindenhol robbanások, gyilkolás, öldöklés és rengeteg vér, a végső leszámolás egy temetőben a szakadó esőben...és közben nagyon komoly arccal kijelenti: " ...it's really emotional!"

Mellékszerepekben Tom Waits (vérbeli akárhanyadik pszichopata egy fehér nyúllal) és Woody Harrelson, akinek csípőből hozza az őrült állatot.

Az elején azt mondtam, kreatív a történet, de igazából nem sok minden történik. A filmet a szereplők viszik a hátukon. Fele cselekménnyel is nézhető lenne, ilyen szöveg mellett! Régen nevettem ennyit.

Nagyon jó, de ha választanom kellene, még mindig az In Bruge vezet egy hajszállal. És a kutya nem sokat szerepel benne...kár.