On the Road (2012)

Úton

Jack Kerouac neve néhányuknak ismerősen csenghet, hisz az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója. A film két főszereplő kalandora valóban író és társának az alteregója. Szóval egy biopic-el van dolgunk.

Az írói vénával megáldott Sal (Sam Riley) apja elvesztése után találkozik a szélhámos Deanel. Együtt úgy döntenek, felforgatják a 40-es évek Amerikáját és kipróbálnak mindenféle drogot, ami az útjukba akad. Néha hozzájuk csapódik egy két érdekes karakter, mint bogaras Carlo vagy exhibicionista Marylou (Alkonyat Stewart), de leginkább a két fiatal útkereséséről szól a fáma. A film a második felére veszi fel a tipikus roadmovie fonalát és az eleje inkább egy konszolidált Trainspottingra hajaz. A központi szereplők elé jól hozzák a kötelezőt, mellékszereplőknek meg igazi géniuszokat (Buscemi, Mortensen, Howard) csaptak a csapathoz. Mi közben a főactorok sodrodnak a szerelemmel átszőtt amfetamin származékok közt, addig nagyon jól eltalált jazz betétekkel kényeztetik a néző hallását.

Lágyabb, hangsúlyosabb, mint elődei, ezért helye van önmegvalósító –életrajzi filmek között. Más szóval kedvet csinál a generációk könyvének elolvasásához.

Ruby Sparks (2012)

Sokszor előfordul, hogy egy forgatókönyvíró rendezi a saját filmjét. De az nagyon ritka, ha egy író vállalja filmje főszerepét. Erre láthatunk most gyönyörű példát.

Calvin (Paul Dano) egyetemei évei alatt írt egy nagy sikerű könyvet, manapság azonban a pályája hanyatlóban van, ráadásul el is vált azóta. Írói válságból való kilábalás gyanánt a pszichiátere tanácsára, amolyan házi feladat gyanánt pár sort papírra vet, különös kutyájáról és emberek viszonyáról. Innentől váratlan fordulat következik be az életében, megismerkedik a parkban Rubyval (Zoe Kazan) aki fenekestül felforgatja főhősünk életét. De ki is ez lány valójában?
Szerencsés fickó ez a Dano gyerek, két filmben is ugyanazt a "megnemértett író" karaktert kell hozni és mindkét filmben simán lejátssza valaki a vászonról, legutóbb DeNiro, most meg egy üde fiatal leányzó, meglepő könnyedséggel. Egyedi történet egy szerelmi kapcsolat árnyoldalaival és meglepő fordulataival.

Az utóbbi évek legjobb romantikus kikapcsolódása, Jucinak biztos tetszene.

My Left Foot (1989)

A bal lábam

Daniel Day-Lewis a hőskorban, Oscart érően tolta...

Christy (Lewis) a Brown család sokadik gyermekeként látja meg napvilágot és még csak nem is ő az utolsó. Részeges apja nem akar tudomást venni róla, szégyelli, édesanyja babusgatja (szobrot érően), segíti, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben a fogyatékos fiú.  Kamaszodó főhősünk egyszer csak megtalálja a módját, hogy hívja fel magára figyelmet, az egyetlen mozgásképes lábával rajzol, majd ír. Ettől a perctől kezdve a család rájön, hogy ő a legokosabb közülük. Csodás művész karriert fut be először képeivel aztán pedig önéletrajzi könyvével. Azt élet lassan mindenért kárpótolja, csak egy valami hiányzik az életéből. Voltak olyan idők az álomgyárban, csak úgy futószalagon jöttek a sérült személyiségű emberekről készült drámák és persze rögtön borítékolható volt díjeső. Aktuális társadalmi eset, egyszerű mondanivaló, semmi több, de szépen levezényelve. Lewis-t pedig nem kell bemutatnom a szakavatott olvasónak.

„Sose szabad fullba nyomni a kretént.” (Kirk Lazarus – Trópusi vihar)

tás

The Rum Diary (2011)

Rumnapló

A Félelem és rettegés Las Vegasban, nem hivatalos előzmény filmje.

Paul Kemp (Johnny Depp) Puerto Rico egyik kisvárosába érkezik, hogy karriert csináljon a helyi lapnál. Az elején simán elvan a horoszkópírogatással és a helyi löttyök kóstolgatásával de szinte rögtön észreveszik főhősünk tehetségét ezért előléptetik és helyi maffia is megtalálja egy különös kéréssel. Kemp viszont inkább a földi jóknak (szex, szesz, szipo) hódolna...
Kicsit önéletrajzi ihletésű film, koszos, hányás szagú életérzéssel. Deppre igazán nem lehet panasz, jól hozza figurát, a többiek is jól csapódnak mellé. Sajnálom, hogy történetben csak ennyi van, nagyon hiányoznak belőle a vizuális elmerülések, amik az elődjét zseniálissá tették.

Ha csíped Johnny-t és csalódni akarsz, akkor nyugodtan vágj neki.

tás

Seven Psychopaths (2012)

...és a si-cu. A magyarok aztán tudnak címet adni a filmeknek! Martin McDonald rendezőt pedig különösen utáljuk, címadás szempontjából rájár a rúd! Előző rendezése az In Bruges, magyarul Erőszakik. Igen, pontosan, nem azt jelenti. No comment

McDonald mesterre jó lesz figyelni, de ez nem újdonság, az Erőszakik után a kritikusok nagyon várták a filmet! Vajon megugorja-e a az általa igencsak magasra rakott lécet!?

De meg ám, csont nélkül.

Eredeti történet, kiváló színészek, Colin Farrell feltámadt hamvaiból, ahogy azt én, mint látnok, megjövendöltem (pl itt)!

Elsősorban ő lehet hálás a most már a fajsúlyos rendezők közé emelkedett McDonald-nak. A show-t viszont nem ő viszi el, bármennyire is ő a főbb'szereplő, hanem Sam Rockwell és Christopher Walken.

Egész egyszerűen olyan őrültek, hogy azt már élmény nézni és hallgatni. A párbeszédek, bármilyen ostobának is tűnnek első hallásra, tele vannak tartalommal és utalással, mint ahogy a képi világ is. Nem szeretném a párbeszédek stílusát és tartalmát Tarantino-hoz hasonlítani, de valamit hasonlót képzeljetek el.

Vicces kiszólás Hollywood-ból, ugyanakkor beszólás is Hollywood-nak (a történet szerint Farrell forgatókönyvíró, aki válságban van, így a haverja megihleti egy kis akcióval és közben kutyákat lopkod). Arról agyalnak a filmben, hogy milyen egy jó forgatókönyv, mi a giccses, a lerágott csont, már egy jó lehetőség a görbe tükör állítására és filmes 'alapvetések' kimondására, pl: " You can't let the animals die in a movie...only the women", vagy miután Billy előadja az ő film verzióját, miszerint mindenhol robbanások, gyilkolás, öldöklés és rengeteg vér, a végső leszámolás egy temetőben a szakadó esőben...és közben nagyon komoly arccal kijelenti: " ...it's really emotional!"

Mellékszerepekben Tom Waits (vérbeli akárhanyadik pszichopata egy fehér nyúllal) és Woody Harrelson, akinek csípőből hozza az őrült állatot.

Az elején azt mondtam, kreatív a történet, de igazából nem sok minden történik. A filmet a szereplők viszik a hátukon. Fele cselekménnyel is nézhető lenne, ilyen szöveg mellett! Régen nevettem ennyit.

Nagyon jó, de ha választanom kellene, még mindig az In Bruge vezet egy hajszállal. És a kutya nem sokat szerepel benne...kár.

Being Flynn (2012)

Mocsok város utcáin

"Bobby-ról jót vagy semmit..."

Nick a modern kori ifjak életét éli egy nyüzsgő nagyvárosban. Gyerekkorát édesanyja (Julianne Moore) folytonos pótpapa keresése végett nyűgként éli meg. Az igazi apja (Robert De Niro), akit szinte sose látott, amolyan csodabogár, nagy író, de taxisként dolgozik (az ihlet miatt). Mintha inspirációként találkozna a két életút. Csak valaki felszálló ágban, még a másik leszálló ágban van. A történet elég jó csak valahogy a kivitelezés nem jött össze. Néhol nagyon feszengtem a székbe, hogy jöjjön már valami. Amikor viszont De Niro a vásznon van, öröm nézni játékát, olyan ez neki, mint másnak a fogmosás. Nico karaktere elég gyenge, kevésbé hangsúlyos és túl szépfiús, nem elég lezüllött írós.

Kár érte pedig a forgatókönyvben sokkal több van.

tás

Young Adult (2011)

Pszichoszingli
Charlize Theron milyen fantáziát látott a forgatókönyvben, mái napig nem tudom.

Mavis (Theron), meg rekedt 30as éveire szőke bálkirálynő szinten, ami t a gimis évei alatt is művelt. Bugyuta tini könyveket ír, állandóan bulizik, és úgy taccsra vágja magát, hogy másnap nem emlékszik szinte semmire. Egyszer egy szép napon, meghívót kap a régi szerelmétől egy baba zsúrra. Főszereplőnknek több se kell, elindul a kisvárosba ahol felnőtt, hogy visszaszerezze expasiját. A történet ismerős és már a könyökünkön jön ki. Ami élvezhetővé teszi a filmet, a Theron játéka és karakter. De ez sem menti, meg a süllyesztőtől. Csúfos bukta minden féle értelembe.

Kár az idődet pazarolni rá!!!

tás

The Shining (1980)

Ragyogás

Van itt kérem Stanley Kurbick és Stephen King, ja még itt van Jack "Joker" Nicholson is. Mondja valaki azt, hogy ezt nem látni kell?!

Helyszín egy isten háta mögötti hotel, amely a téli hónapokra bezár. Ide veszik fel karbantartónak Jacket. Családjával először nagyon élvezik, hogy az övék az egész szálló, de aztán szépen lassan előbukkannak a ház titkai és mindenki kezd egy kicsit furcsán viselkedni.

Rendezőnk ügyesen kelti a feszültség, mesteri, Jack Nicholson pedig lubickol a pszichopata különc író szerepében. Érdemes még a kisfiát játszó színészpalántát méltatni, lenyűgözően hozza a „ragyogást”.

Elég egyszer megnézni, de egyszer mindenképp!

The Guard (2011)

"I'm Irish. Racism is part of my culture."


Drogos, kurvázó, rasszista kisvárosi rendőr, aki besegít az IRA-nak is néha-néha, a nyakába kap egy nagymenő fekete FBI ügynököt, hogy nyomozzanak egy drog szállítmány után. Nem akció és nem is igazán vígjáték, bár elnevetgéltem rajta. A végét nem tudom hová tenni még, de ettől függetlenül egyszer simán nézhető film.
ignem

Limitless (2011)

Csúcshatás

Biztos veletek is történt már olyan, hogy egy filmről ódákat zeng mindenki és neked valahogy nem jön be. Még akkor se, ha Bobby (DeNiro) játszik benne. Nem tudom, mi idegesít jobban, a „Vén Róka” visszafogottsága, vagy az „Ifjú Titán” lehetetlenül világító kék szeme.

Pedig a filmmel minden rendben van. Nagyon jó a forgatókönyv, a rendező figyelt arra, hogy óvatosan csepegtesse a történetet, az operatőr is oda tette a magáét. Van egy lezüllött írónk, aki valami véletlen folytán hozzá jut egy tudat módosító szerhez, ami kihozza az agyából a maximumot. Innentől kezdve megy hajsza, hogy beindul a gépezet vagy elfogy a gyógyszer. A maffiózós szálon nagyon borultam.

Azt ajánlom, nézze meg mindenki egyszer és döntse el maga a film sorsát.

tás