A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leszámolás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leszámolás. Összes bejegyzés megjelenítése

Takers (2010)

A Szemtől szemben sikere után nehéz összehozni egy igazi „Tökéletes bűnözős” filmet. De azért évről-évre megpróbálják, ha nem is lenyomni inkább tisztelegni az eredeti mű előtt.

Siker séma itt is adott: Van egy vérprofi széftörő szupercsapat (Paul Walker, Idris Elba, Hayden Christensen és pár repper) és velük szembenálló megszállott zsarunk (Mat Dilon). A legutóbbi tökéletesen végrehajtott rablás után a munkamániás Jack Welles ott liheg a társaság nyomába. Ezen a ponton megjelenik a sittről éppen csak kilépő Ghost, aki valaha banda tagja volt és most egy újabb szuper melót akar végre hajtani velük. A szajré csábító, az idő kevés tehát a rizikó faktor az egekbe és még ráadásul ott van kétely, vajon mennyire bízhatnak a frissen szabadult régi barátban.

Látványvilág, ami egy ilyen filmben kötelező az simán megállja helyét a Bay féle akciókultúrában. A történet eléggé csavarosnak mondható, a karakterek 50 százaléka jól kidolgozott. Szóval semmi rosszat nem tudok mondani róla így elsőre.

Mindenképpen megéri megnézni, mert igazán feszes tempójú, elég tökös mozi.
Takers (2010) on IMDb

Seven Psychopaths (2012)


...és a si-cu. A magyarok aztán tudnak címet adni a filmeknek! Martin McDonald rendezőt pedig különösen utáljuk, címadás szempontjából rájár a rúd! Előző rendezése az In Bruges, magyarul Erőszakik. Igen, pontosan, nem azt jelenti. No comment
McDonald mesterre jó lesz figyelni, de ez nem újdonság, az Erőszakik után a kritikusok nagyon várták a filmet! Vajon megugorja-e a az általa igencsak magasra rakott lécet!?
De meg ám, csont nélkül.



Eredeti történet, kiváló színészek, Colin Farrell feltámadt hamvaiból, ahogy azt én, mint látnok, megjövendöltem (pl itt)!
Elsősorban ő lehet hálás a most már a fajsúlyos rendezők közé emelkedett McDonald-nak. A show-t viszont nem ő viszi el, bármennyire is ő a főbb'szereplő, hanem Sam Rockwell és Christopher Walken.
Egész egyszerűen olyan őrültek, hogy azt már élmény nézni és hallgatni. A párbeszédek, bármilyen ostobának is tűnnek első hallásra, tele vannak tartalommal és utalással, mint ahogy a képi világ is. Nem szeretném a párbeszédek stílusát és tartalmát Tarantino-hoz hasonlítani, de valamit hasonlót képzeljetek el.


Vicces kiszólás Hollywood-ból, ugyanakkor beszólás is Hollywood-nak (a történet szerint Farrell forgatókönyvíró, aki válságban van, így a haverja megihleti egy kis akcióval és közben kutyákat lopkod). Arról agyalnak a filmben, hogy milyen egy jó forgatókönyv, mi a giccses, a lerágott csont, már egy jó lehetőség a görbe tükör állítására és filmes 'alapvetések' kimondására, pl: " You can't let the animals die in a movie...only the women", vagy miután Billy előadja az ő film verzióját, miszerint mindenhol robbanások, gyilkolás, öldöklés és rengeteg vér, a végső leszámolás egy temetőben a szakadó esőben...és közben nagyon komoly arccal kijelenti: " ...it's really emotional!"
Mellékszerepekben Tom Waits (vérbeli akárhanyadik pszichopata egy fehér nyúllal) és Woody Harrelson, akinek csípőből hozza az őrült állatot.

Az elején azt mondtam, kreatív a történet, de igazából nem sok minden történik. A filmet a szereplők viszik a hátukon. Fele cselekménnyel is nézhető lenne, ilyen szöveg mellett! Régen nevettem ennyit.
Nagyon jó, de ha választanom kellene, még mindig az In Bruge vezet egy hajszállal. És a kutya nem sokat szerepel benne...kár.