A csirke, a hal és a királyrák (2008)

Gasztró-akciófilm a szakács Olimpiáról. Főszerepben Jesús Almagro, Spanyolország legjobbja, aki 23 nemzet szakácsával méri össze erejét és tudását. 
A Bocuse d'Or az egyik legrangosabb verseny, már részt venni rajta is megtiszteltetés. 
A címben szereplő három alapanyagból kell valamit "összerottyantani" cirka öt és fél óra alatt. 
Végigkísérhetjük hősünket a felkészüléstől egészen a verseny végéig. A konyhaművészet velejébe kukkantunk be, ami már annyira nem "földközeli", az ételek annyira nem fogyasztásra, mint inkább látványra és ízre készülnek, hogy az már szinte elidegeníti a nézőt. 
Míg felzabáltam volna a Chef (2014) egész büféskocsiját, itt legjobb esetben is csipegettem volna. Már ha engednék.
És amennyi kritikát kapott a felkészülésen szerencsétlen Jesús, korábbi győztesektől és azoktól, akiket a helyi selejtezőkön pont ő győzött le, csoda, hogy eljutott a versenyre és nem omlott össze idegileg. 
Jó kis film, aki szeretne bekukkantani a konyha magas művészetébe, annak mindenképpen ajánlom.

You Will Meet a Tall Dark Stranger (2010)

Férfit látok álmaidban

Kedvenc rendező fenoménunk aktuális (évente minimum kettő) párkapcsolati komédiája hozzánk is megérkezett.

Szokásosnak mondhatóan ebben a filmbe is egy narrátor vezeti fel a cselekményt, bemutatja Alfiet (Anthony Hopkins) és Helenát, akiknek éltes korukra megromlott a házasságuk. De még ők a saját életük rendbe tételén fáradoznak (egyik jósnőhöz jár a másik Call-gril-hez). Kiderül, hogy a műértő karrierista lányuk (Naomi Watts) és sikertelen író férje (Josh Brolin) között sincs minden rendben. Főleg, ha szomszédban egy olyan csinos lány lakik, mint Dia vagy az embernek olyan charme-os főnöke van, mint Greg (Antonio Banderas).

A neurotikus történetek megálmodója megint egy sor olyan színészt csábított a kamerája elé, akiről nem feltételeztük volna, hogy beillik a rendező repertoárjában. Itt van például Hopkins és karaktere, ezt simán Woody-nak kellet volna játszani ehhez képest át adta a stafétabotot jóval tehetségesebb kollégájának. Megint csak nehéz megítélnem, hogy Freud-an széthulló család története jó film e, de egy biztos, hogy Allenre lehet számítani, jöhet gazdasági válság vagy nukleáris katasztrófa, rendezőnk hozza az elvárt szintet.

Ne várjunk tőle felhőtlen szórakozást, de azért egy apró örömök okozhat.

El rey de la Montana (2007)

Quim az exéhez tart, keresztül az országon, egyedül a nagy semmin át. Egy benzinkútnál összegabalyodik Bea-val, a zsebtolvajjal, aki meg is szabadítja a pénzétől. Bea miatt letér az útról, ám eltéved és puskás emberekbe botlik, akik mindenáron szarvasnak nézik. A kocsi tropára megy, térerő nuku, megsebesült, szóval nehéz lesz túlélni az éjszakát a hegyek között.

Az Open Grave rendezőjének egy régebbi munkája, minimál stílus, jó színészek és szép tájak. A történet hálás, messziről jött, a közepébe belecseppent embert üldöznek a gondolom helyiek (bár ez nem derül ki), szóval az izgalom faktor emelkedése adott. 
Lenne, ha egy kicsit is szimpi lenne a főszereplő, vagy a csajszi. Viszont kicsit sem, így meg nem érdekel annyira, elkapják-e őket. 
Legalább kapja el az üldözőket és kegyetlenül intézze el őket. Ez még elvárható, ha már unalmas a fél órás futkorászás a hegyek között. Ezt sem kapjuk meg.

A film vége felé, hogy felébredjen a kedves néző, más szemszögből látjuk a történéseket, konkrétan az üldözőkéből, ez bejött, kell a változatosság.

Iparosmunka, szódával elmegy, ha szereted az üldözött vad nagyon menekül filmeket.

El orfanato (2007)

Árvaház

Valahogy a mediterrán népek mindig is jobban kötődtek a spirituális dolgokhoz, szerintem ezért is más a kísértet história egy spanyol rendező tolmácsolásából.

Helyszín mi lehetne más, mint egy régi kúria valahol az erdő közepén. Éppen berendezkedő családot ismerhetünk meg a film elején, a hatalmas házat tervük szerint hátrányos helyzetű gyerekekkel akarják megtölteni. A feleségnek némi-nemű kötödése van az ódon házhoz, mivel az épület egykoron árvaházként működött. Tehát már azon nem lepődünk meg, hogy főhősnőnk itt cseperedett fel, az viszont különös, hogy a HIV fertőzött gyermeküknek láthatatlan barátai vannak. Ütősen indul a történet, szinte nem is érezzük, hogy egy kísértet mozi lenne (Biztos sokat láttuk a Bújócskát!). Majd film a közepén felvesszük a ritmust és elindulnak a fogaskerekek a fejünkben. A film vége pedig egy igazán erős ijesztgetős befejezés.

Tipikusan olyan mű, ami keveset markol… , de hónapokkal később is agyalsz rajta.

Mientras duermes (2011)

Amíg alszol

A REC alkotói legújabb filmjükben nyúlós és aprólékos pszicho-thrillerre váltottak.

César valahol Barcelonában meccsnézés helyett a szomszédjait terrorizálja. Megteheti, hisz a bérházban ő a portás, ezért mindenki "hálószobájához" van kulcsa. Mindenesünk már régóta a lakók boldogtalanságában leli örömét, még is ezt a nyavalyáját elég jól titkolja. Legújabb hódolatának tárgya Carla, a fiatal és ambiciózus hölgy, akinek az arcáról szinte lehetetlen letörölni a mosolyt. César pedig a végsőkig elmegy, hisz ez élete értelme.

Spanyolország első számú hátborzongatója szinte tökéletes mozit tesz le elénk. Sötét tónusú, lassan kibontakozó cselekmény és izgalmas végkifejlet emeli igazi thriller élménnyé. 

Én benéznék lefekvés előtt az ágy alá a helyedben!

Los ojos de Julia (2010)

Julia ikertestvére, Sarah a háza pincéjében felakasztja magát (IMDb). A hivatalos álláspont szerint azért lett öngyilkos, mert nem bírta elviselni, hogy a szeme világát helyrehozó műtét sikertelen volt és örökre megvakult.
Julia és a férje egy rövid időre beköltözik Sarah házába, hogy elrendezzék a dolgokat. Julia egy idő után gyanítani kezdi, hogy talán a tetvére mégsem lett öngyilkos, hanem megölték.
Senki nem hisz neki, uh. hamar meg kell találnia a tettest, mivel ő is ugyanabban az öröklött szembetegségben szenved, mint a testvére.

Bár a forgatókönyvön lett még volna mit csiszolni, akad pár lik', a végeredmény így is remek.
Nem panaszkodhatom, ebben a hónapban szinte csak jó filmeket néztem. Kiváló színészek, sötét, borongós hangulat, hihetetlen atmoszféra. 

Egy-két jelenet bekerülhetne a nagykönyvbe is (a folyosón futás a felkapcsolódó lámpák után, vadászat a sötétben fényképezőgéppel, stb).
Itt-ott f*stam is rendesen, nem gyenge idegzetűeknek való film.

És persze, hogy Guillermo del Toro a producerek egyike.

Nyam-nyam!

El Espinazo Del Diablo (2001)

A spanyol polgárháború a vége felé jár, a fasiszta Franco csapatai lassan uralmuk alá hajtják az országot (IMDB). Carlos,az apja halála után egy semmi közepén álló, baloldali szimpatizánsok által irányított árvaházba kerül (politika az iskolában, pfújj:))!
Carlos beilleszkedése nehézségekbe ütközik, a társaival éppen úgy, mint az árvaház gondnokával, 

Jacintoval (Eduardo Noriega) valamint egy állandóan ott sertepertélő szellemmel egyaránt. Egy hispán Nyilas Misi, pakk nélkül, kísértetekkel körülvéve. 

Nagyon szép kis spanyol mese, csipetnyi korrajzzal és egy leheletnyi borzongással. Eduardo Noriega remek színész, már-már garancia egy jó filmre (pl itt).

Én kedvet kaptam még több Guillermo Del Toro filmet nézni. 

Mindenkinek ajánlom.

ignem

La piel que habito (2011)

A bőr, amelyben élek

Az első találkozásom Almodóvarral, későbbiekben megírom, hogy kellemes volt-e.

Van egy kiváló sebész (Antonio Banderas) valahol spanyol országban, aki képes elől állítani emberi bőr szövetet. De a felesége halála után mélyen magába zárkózik és valami különös dolgot őriz a hálószobájában. Ahogy haladunk előre egyre több titokra derül fény és az egész filmet belengi a flamenco.

A mű témaválasztásáról csak annyit, hogy brutális dolgokat boncolgat, de egy percig sem unatkoztam rajta. Beteges vagy zseniális ezt kel eldönteni!

A rendezőt követő szemszögéből, nem tudom behatárolni (Jobb-e a többinél) a filmet. De nekem még emésztenem kel az biztos!

The Method (2005)

"Megfelelő embert a megfelelő helyre", szokták mondani a hozzáértő HR szakemberek!

A történet Madridban játszódik, egy nap alatt, jobbára egy szobában, egy épület x-edik emeletén.
A külvilágból csak néha szűrődik be egy nagyobb anti-globalizációs tüntetés zaja...de nem is ez a lényeg.

Heten pályáznak egy nagy multicég vezető pozíciójára, persze csak egy maradhat:)! A cég különleges eljárással választja ki közülük azt az egyet, akire szükségük van, ez pedig a Grönholm-módszer.
Ez egy stresszinterjú-féleség, persze a filmben sarkítva, kihegyezve arra, hogy a jelentkezők össze-vissza vesszenek egymással, lehulljon az a bizonyos álarc, amit mindenki mutat egy állásinterjún, de mindenki tudja, hogy a jelentkező nem pontosan olyan ám.
Trükkök, cselek, átverések és megalkuvások szövevénye a film, kemény párbeszédekkel, fordulatokkal és bezony' a mozi felénél már tényleg látszik, ki milyen is igazából, ha ideges, ha vesztésre áll, ha jó fejnek akar tűnni, de egy gerinctelen féreg...

Sok állásinterjún voltam már, de ilyenen nem szeretnék részt venni, soha, de soha!

Kihagyhatatlan film, pszichomókusoknak', személyzetiseknek, munkanélkülieknek kötelező.