A csirke, a hal és a királyrák (2008)

Gasztró-akciófilm a szakács Olimpiáról. Főszerepben Jesús Almagro, Spanyolország legjobbja, aki 23 nemzet szakácsával méri össze erejét és tudását. 
A Bocuse d'Or az egyik legrangosabb verseny, már részt venni rajta is megtiszteltetés. 
A címben szereplő három alapanyagból kell valamit "összerottyantani" cirka öt és fél óra alatt. 
Végigkísérhetjük hősünket a felkészüléstől egészen a verseny végéig. A konyhaművészet velejébe kukkantunk be, ami már annyira nem "földközeli", az ételek annyira nem fogyasztásra, mint inkább látványra és ízre készülnek, hogy az már szinte elidegeníti a nézőt. 
Míg felzabáltam volna a Chef (2014) egész büféskocsiját, itt legjobb esetben is csipegettem volna. Már ha engednék.
És amennyi kritikát kapott a felkészülésen szerencsétlen Jesús, korábbi győztesektől és azoktól, akiket a helyi selejtezőkön pont ő győzött le, csoda, hogy eljutott a versenyre és nem omlott össze idegileg. 
Jó kis film, aki szeretne bekukkantani a konyha magas művészetébe, annak mindenképpen ajánlom.

Chef (2014)

Gasztro-bolondulás/street-food hullámlovaglás a Vasember rendezőjével és rendezőjéről (Jon Favreau), Vasemberes sztárok epizódszerepeivel. 

Az öreg szakács már sokszor vén szakács, aki híján minden kreativitásnak, azt főzi, amit jól begyakorolt és zabál a nép. 

Ezt várja a főnök, ezt várja a közönség és nem is sok meló van ezzel. 

Carl Casper (Favreau) még érez magában valamit a fiatalság tüzéből - az estére, amikor is egy nagy sztárblogger/ételkritikus jön az étterembe - újítani akar. 

A főnök (Dustin derohadtjólátniavásznonvégre' Hoffmann) viszont nem kér az újításból, ezért nagy lesz a gond, amit csak tetéz Casper közösségi hálózatok iránti hiányos tudása is. 

Egy csapásra sztár lesz, mert felveszik az őrjöngését az étteremben. Nincs más hátra, újra kell kezdeni, de hol, hogyan és kivel?

Minden hibája ellenére, ami jócskán van, nagyon tetszett. Igazi, közhelyekben topogó vidám kis film ez, jó sok guszta kajával és nagyon eltalált betétdalokkal. 

Robert Downey Jr. öt perce sokak szerint a film csúcspontja. Tényleg nem volt rossz, de nagyon felesleges rész, az biztos (gondolom, csak azért, hogy támogassa Favreau ismét függetlenné válását a nagy stúdióktól, ahogy Johannson is). Kellenek azért a nagy nevek, na.

A roadmovie' rész szuper, John Leguizamo mindig is a kedvenceim közé tartozott, remek a vicces sidekick szerepben, csakúgy, mint az apa-fiú történetszál kibontásáért felelős Casper Junior, vagyis Percy (Emjay Anthony). Nagyon bírom, ha egy gyerekszereplő nem töketlenkedik a vásznon és néz a kamera felett álladóan a rendezőt. Bár most is azt nézte, mert az játszotta az apját, de mindegy is. Ez a szál ugyan csak futólag lett érintve, mint ahogy a többi is őszintén szólva...de a hibákat elmossa a kubai fíling' és a lüktető déli ritmus. Na meg a kaja.

Nem a műfaj legjobb mozija, de bizony engem megfőztek rendesen.

Comme un chef (2012)

Gasztro-őrület...Ramsey, Jamie, Nigella, Hugh Fearnley...nézem, de nem csinálom. De ezeken bambulok el szívesebben mostanság. Kapóra jött ez a kis francia szösszenet. Kajáról szól, jó színészek és végre nem egy angol mondja meg, milyen a jó kaja és azt hogy kell elkészíteni.

Alexandre Lagarde (Jean Reno) sztárséf éppen válságban van. Már régen nincs új ötlete, sőt, úgy néz ki, a régieket is kezdi elfelejteni. Ha elveszít egy csillagot is az étterme, ő mehet az utcára és majd jönnek helyette a molekuláris biológus/tudós-szakácsok zselélevessel meg minden sz*rsággal.

Szerencséjére találkozik egy őstehetség fiatal szakáccsal, aki felfrissíti az öreget és az étlapot is. A furcsa páros párkapcsolati és szakmai hullámvölgyeken át, terhes barátnővel az oldalukon, vidéki fogadókon keresztül végül csak eljut a boldog befejezésig.

Igazából a történet leül a közepén és van benne pár idegesítő jelenet (az ellenség kikémlelése álruhában), de összességében egy simán nézhető kis francia vígjáték, egy esős délutánra...