A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerencsejáték. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerencsejáték. Összes bejegyzés megjelenítése

Hazárdjáték (2014)

A játék-függő filmeknek sajátos kultusza van a tengerentúlon. A nézők imádják is rendesen a lecsúszott, lezüllött, de még nyomorukban is szerethető figurákat és ha nyernek is a végén, akkor az aztán a boldogság.

A kettős életű Jim Bennett (Mark Wahlberg) nappal kiváló óraadó egy egyetemet, de éjszaka mélyen elmerül a szerencsejáték bugyraiba. És általában sokat veszít, de a kőgazdag szülei mindig kipengetik a tartozásait és elősegítik ezt luxusnak nevezhető életvitelt. Viszont egy nap Anyucinál (Jessica Lang) elrúgja főhősünk a piros pöttyöst. A fizetési határidő meg ott ketyeg a feje fölött, erre Jim örült alkudozásba kezd a helyi uzsorásokkal és még egy tanítványát is beleviszi a mocsokba.

Walberg játékosa megteszi nekünk azt a szívességet, hogy kianalizálja saját menekülési stádiumának a folyamatát, sőt még rátesz a leszarom érzésre egy lapáttal. Mégis valahogy ez a meg akarok halni, mer’ nem én vagyok a „Jani” dolog most nem állt össze. Ugyanis vagy öt film eszembe jutott, amelyek jobban hozzák a játékbarlangok nyomasztó atmoszféráját.

Hazárdjáték (2014) on IMDb

Wild Card (2015)

Nick Wild (Jason Statham) egy Las Vegas-i testőr/mindenen keményfiú. Nem nagyon látszik, melyik oldalon áll, de hogy mindig morcos, ugyanakkor aranyszíve van, az biztos.
A volt nőjét megerőszakolják és agyba-főbe verik, uh nagy kelletlen bosszút áll a főgengszter kicsi szadista fián. Természetesen ezután nemigen kapna életbiztosítást semmilyen cégnél sem.

Ennél a filmnél még a Crank is vagy kétszer jobb volt, pedig attól is kiráz a hideg. Az, hogy nincs benne sok akció, nem is bántana, ha normális szövegeket, vagy korrekt forgatókönyvet írtak volna. 
Ha Statham hülyére veri fél Las Vegast, akkor betudhatjuk a fél évenként Statham megint hülyére vert egy fél várost kategóriába és pont. 
Ezek meg itt elkezdenek drámázni, aminek ebben az esetben semmi értelme és olyan felesleges mellékvágányok vannak benne, hogy csak pislogtam. Szerintem Stevie Wonder vágta a filmet első ránézésre. Így tudom csak elképzelni egyes képkockák hogy kerülhettek egymás mellé.
Színtiszta katasztrófa.
Bocs, két pozitívum: Stanley Tucci három perces cameója nagyon jó, valamint Milo Ventimiglia kellően félelmetes, majd eléggé hisztis, magyarán kihozta a karakteréből a legtöbbet. Őket még elnéztem volna.

Joker (2015) on IMDb