42 (2013)

Végsősoron már csak néger golfozóról nem készült film.

Filmünk visszavisz bennünket azon időszakban, amikor még kétfajta baseball liga létezett: fekete és fehér. Ekkor húzott Brooklyn Dodgers vezetője (Harrison Ford) egy merészet és felhozta fajgyűlölő fehérek közé a kiváló fekete játékost, Jackie Robinsont. Ezzel Amerika nyakára szabadította a sportág történetének legnagyobb drámáját, ami persze azóta tipikusan „Happyend” lett. A fiatal színes játékos csúszva-mászva, összeszorított fogakkal viselte az őt érő megrázkódtatásokat és ez alatt alázattal gyűjtögette csapata számára a pontokat.

Hegeland sokszor bizonyította, hogy rendkívüli író (Mystic River, L.A. Confidential), sőt a kamera mögül is kiköhögött már egy Playback-et. Most se vágta lehetetlenbe a fejszéjét, nagyon jól tudta, hogy a tengerentúlon zabálni fogják a történetet, hiszen van benne dráma, sport és fajgyűlölet. Szépen levezényelte többnyire másodvonalbeli színészekkel, így teret hagyva Fordnak, aki meghálálta műsoridőt.

Talán nem annyira közhelyes, min a hasonló Hollywood sport történetek, de számomra nézhető kategória.  Nem tehetek róla szeretem a sportfilmeket. De azért egyszer valaki felhomályosíthatna mi is az a „bézbolpofozás”.

Silver Linings Playbook (2012)

Napos oldal

A kritikusok által dicsért romantikus mozi, ami mennybe emelte a dráma-arcú dámát, Jennifer Lawrenc-t.

Az elmegyogyóból' frissen szabadult Pat (Bradley „a csapból is én folyok” Cooper) egyetlen vágya hogy a "napos oldalra" kerüljön végre. Hazatér gyermekkori otthonába, szembesül vele, hogy apja (Az Isteni DeNiro) se százas, mert babonából szórja nyugdíját értelmetlen fogadásokra. Főhősünk az asszony szeretőjének pépé verése után döbben rá, hogy gondok vannak az idegeivel. Ő mégis vissza akarja szerezni házastársát, ehhez pont kapóra jön a nimfomán Tifany (J. L.) barátsága. A két elfuserált lélek benevez egy amatőr táncbajnokságra, hogy bebizonyítsák: Na, én aztán jól vagyok!

Örültek és dilisek csoporttalálkozója egy filmben. A készítő feltett szándéka, hogy rá vegyék a nézőt, nevess azon, amin általában sírni szoktak. Ez viszont Oscarbácsít nem érdekelte, a rengeteg jelölésből csak egyet tudott szoborra váltani.

Dráma erényeit csillogtató, de romantikus-komédia felé hajló, karakter-központú darab.

Trouble with the Curve (2012)

Az utolsó csavar

A visszavonult Eastwood, a rászabott házsártos öregembere visszatér.

Gus (Clint) öregedő toborzója egy patinás baseball klubnak, persze a fiatal társai a cégnél a nyugdíjazásán fáradoznak. Csak egyvalaki hisz benne, jóbarátja, Pete (John Goodman), de érzi nem az a ravasz flótás már főszereplőnk, aki volt. Támad egy ötlete: Gus lányát, Mickeyt (Amy Adams) elküldi a következő tehetség vadászatra, hátha együtt találnak valami értékeset. A modern cica baba meglepően jól érzi magát az ütők és labdák világában, de apja-lánya kapcsolatot valami múltbéli titok nyomasztja. Amolyan közvetítőnek csöppen kettőjük közé az egykori remek játékos Johnny (Justin Timberlake), hogy egy nagy családi kalamajkába csapjon át a remek hétvége. Persze a fiatal srácnak rögtön megtetszik a lány és még az időstől is tanulhat a szakmáról.
Dráma erős karakterekkel, Eastwood mintha a Grand Torino énjét hozta volna át. Jól áll neki a zsörtölődés, minden technikai kütyüt kifiguráz, csak a film vége felé unalmassá válik. A szerelmi szál sznob egy kicsit, de a humor miatt megbocsájtható.

Ízig-vérig sportfilm, ami picit több hangsúlyt fektet a drámára. A Milliódolláros bébi mellet viszont nem rúghat a labdába.

Moneyball (2011)

A pénzcsináló
Régóta szeretem az intelligens sportfilmeket, lentebb kiderül, hogy ez az e.

De jó is lenne, ha érteném a baseball szabályrendszerét, akkor biztos több okosságot tudnék ide írni. Brad Pit amikor egyszerűen, tisztán hozza a figurát, akkor ilyen intelligens alakítást tesz le asztalra. Billy(Pit) ifiként nagy tehetségként indult, de mára csak egy lecsúszott menedzser a sok közül, aki bajnokcsapatot próbál összehozni, de pechjére neki áll a legkisebb büdzsé a rendelkezésére a ligában. Egyik körútján megismerkedik a kicsit fura Peterrel (Jonah Hill), aki a sportot statisztikák alapján átfordította a matematika nyelvére. Együtt teljesen más dimenzióba gondolkodva összerakják az álomcsapatot sérültekből, kiöregedőkből és alul értékelt játékosokból. Persze mindenki komplett őrültnek nézi őket, csak ők ketten tartanak ki a végsőkig. Hogy sikerül-e nekik ezt nem lövöm le, de zsebkendők nem maradnak szárazon az biztos.

Kedvenc csapatsport filmem, a Minden héten háborút is megelőzi a listámon. 2011 legjobb filmje, brutálisan zseniális!!!