Interview with the Vampire (1994)

Interjú a vámpírral

A 2000-es évek elején megszületett egy olyan vámpír univerzum, ami szakított az addigi Drakulás klisékkel és felforgatott mindent, amit a vérszopókról eddig tudni lehetett.

Hihetetlen, de ez filling’ ma is állja a sarat az évtizedek Alkonyatában.

Történetünk elején Luis (Brad Pitt) a szomorú tekintetű férfi mesél egy riporternek, hogy ő valahol 18. század végén vesztette el emberi mivoltát és azóta élőholtként bolyong a világban. Valaha tehetős

mississippi-i aranyifjú volt, mígnem találkozott Lestattal (Tom Cruise) aki megismertette a vámpírléttel. Ezekután élete teljesen felfordult és kővé vált szívére csak a bájos gyermek, Claudia (Kirsten Dunst) hozott vigaszt.
Együtt eljutnak Franciaországba, ahol az "új élet" reményében kutatják közösen korcs történelmük eredetét.

Neil Jordan filmje mindenképpen korszakalkotó műnek számít, holott az alapanyag Anne Rice novellája már régóta sikoltozott a megfilmesítésért. Az alkotóknak a kiváló forgatókönyv mellé sikerült megnyerni a kor két tehetséges szépfiúját, akik, ha hinni lehet a pletykáknak, rühellték egymást a forgatások alatt. Mégis olyan parádésan hozták a maguk karakterét, hogy minden más eltörpül mellettük.
Dicsérjük meg a magyar fordítást is, mert szinte versszerűen beszélnek és mégsem hangzik Shakespeare bohózatnak.
A siker titkához még hozzájárult a gyönyörű reneszánsz díszlet és fülbemászó dallamvilág. No meg a dráma, mert egy olyan jellegű szenvedést ismerünk meg Luis karakterén keresztül, ami szinte lecsorog a vászonról.

Fury (2014)

A partraszállás után a szövetséges erők Berlin felé törnek. A németek viszont nem adják könnyen magukat, még akkor sem, ha a mindenre elszánt Brad Pitt nagyon haragszik rájuk és halomra öli őket az embereivel.

A csapat egyik tagjának halála után egyből kapnak egy zöldfülű újoncot, akit szokás szerint eleinte szívatnak rendesen, majd jól összehaverkodnak és együtt gyilkolják a fricceket. 

És persze keseregnek, hogy milyen embertelen ez a háború.

Ami a filmet egyedivé teszi a hasonló témájú filmek között, az a...aaaa...khöm...talán a tank. Egy fémdobozban összezártak pár sablonjellemet, a kemény, de titokban néha elérzékenyülő vezér (Pitt), a vicces mexikánó (Michael Pena), az unszimpatikus bunkó (Jon Bernthal), a valóéletben tényleg unszimpatikus, de itt egészen tűrhetően alakító Shia LaBeouf és az a harci tapasztalat nélküli idealista zöldfülű, Logan Lerman. 

Erős szereposztás, tényleg jók a színészek, baromi látványosak a harcjelenetek, de rohadtul hiányérzetem van és még mindig nem tudom, miért. 

A mondanivaló egyszerűsége lehet az oka? Vagy a minden fehér vagy fekete amerikai nézőpont, miszerint a németek mind gonoszak, ráadásul ostobák is, hát már hogy beállnak a mozgásképtelen tank elé, hogy lekaszálják őket?!

Lehet, már nem elég Brad Pitt szomorú nézése bele a a vidék közepibe'.

Félreértés ne essék, jó film. De semmi maradandót nem sikerült belepaszírozni abba a rozzant Sherman tankba.

World War Z (2013)

Egy poszt-apokaliptikus film, Brad Pityuval a főszerepben, amelynek pár jelenetét (a kivágottakat) Magyarországon forgatták.

Gerry Lane (Pitt), egy igazi ász valamilyennyomozó', olyan NCIS és Monk egyben, de már nem nyomoz, csak a családjának él. 

Reggel munkába/iskolába tartanak, amikor a nyílt utcán elszabadul a pokol, jönnek a szuper gyors, mindent fejjel megoldó (de nem elmélkedő) zombik. Pityu és családja menekülőre fogja a dolgot, pörögnek az események, kiderül, hogy magasan vannak barátai, persze, mert már mondtam, hogy egy ász és amikor már mindent ellep a zombitenger, egy hajóra menekítik őket, pereputtyostul. 

Itt viszont megzsarolják, kihajítják őket Noé bárkájából, ha nem megy el és nem keresi meg az ellenszert. Mert az csak úgy megy ám. 

Mindegy, elindul, mint a népmesében a szegény legény, tengeren és levegőben, tűzön-vízen át Észak-Koreától Izraelig, hogy megtalálja a válaszokat. 

Meglepően jó film, meglepő, de tetszik. Pitt világjárása cseppet sem unalmas, a két órás filmnek olyan lendülete és látványvilága van, hogy ihaj!

Úgy tűnik, mintha sok részből állna a mozi. Van, amikor kitör a káosz, ott családdal a zombik elől menekülős, közhelyesen supermaketbe készlet összeszedős, magas panelbe bújós üldözős stílusú (itt egy kicsit 28 Days Later). 

Utána, hogy a család aránylag biztonságban van, jöhet a világ megmentése, de csak visszafogottan. 

Nem egy Stallone, vagy Svarci, csak okosan, ésszel, sok katona között lavírozik (akik hullanak, mint a legyek).

Az izraeli szín egyszerűen remek, mind a színészek, mind a látvány pazar + mindenki nagyon logikusan (vagy pont nem), tehát emberi módon cselekszik, szóval, tudom, fura egy ilyen témájú filmnél ezt mondani, de amennyire csak lehet, realisztikus. 

Ja és tényleg nem folyik benne vér, elég családbarát mozi. 

Nem alkottak óriásit, de jó film és ez már fél siker.

Killing Them Softly (2012)

"Don't make me laugh. I'm living in America, and in America you're on your own. America's not a country. It's just a business. Now fuckin' pay me."

Nem igazán ilyen stílusú filmre számítottam. Az első negyed óra után feltettem magamban a kérdést, nézzem-e tovább?! Brad Pitt (Jackie) viszont olyan laza gengszter és úgy kitölti a játékidőt, hogy képernyő előtt ragadtam. És érdekelt a befejezés is. Lassú, de nem elnyújtott film, valójában talán ez lehet a legközelebb a valósághoz (mondom ezt én, az alvilág nagy ismerője:)), ezért a végére egész kellemesen csalódtam. Viszont nem nézném meg újra, de másfél órára jó kikapcsolódás volt. Bradpityu' jó színész, ez van. Az állandó politikai bejátszásokat viszont nem tudom hová tenni, attól félek, csak azért volt szükséges, hogy Jackie a végén erre felfűzve mondja el a nagy monológot.

Inglourious Bastards (2009)

Becstelen brigantyk (IMDB)

Quentin Tarantino nagyszabású háborús eposza ínyencségnek számít a rendező repertoárjában.

A direktorunktól már megszokhattuk a több szálon futó cselekményt. Most nem kevergeti az idősíkokat, csak bemutatja a főszereplőket ámulatba ejtően gyönyörű képekkel megspékelve. Egyfelől az intellinges „zsidóvadász” Landát (Christoph Waltz lenyűgöző alakítása) nem éppen a könyörületes oldaláról ismerhetjük meg a nyitó képkockákon. A zsidó Aldo Raine (Brad Pit, legjobb játékait is hajazza) az ellentéte ellenségének, fennkölt és egyfolytában jár a szája. Ő és kis osztaga jó apacs módjára vadászik azokra, aki német egyenruhát viselnek. A film kap még egy francia szálat is, innentől kezdve egy kis mozi lesz az események központja. QT-nél már megszokhattuk, már hogy mellékszerepekben se kezdő aktorok serénykednek (csak egy pár név a teljeség kedvéért: Til Schweiger, Michael Fassbender, Diane Kruger). Na és akkor miről is szól a mozi? Biztos, hogy nem árulok el nagy titkokat, ha leírom: a II világháborúról. Viszont ehhez hozzávesszük Tarantino stílusát, meglepődve figyeljük, hogy ez nem az a történelem, amit töri órán hallottuk. Néhány momentum, ami kiemeli a filmet, hasonló társai közül:

- Aldo szájából elhangzó rengeteg gúnynév a friccekre'.

- Francia, német és egy kicsi olasz nyelvlecke a'la Waltz

- A német filmtörténelem bemutatás Mike Myers tolmácsolásában

És még reggelig sorolhatnám...

Minden filmkocka tökéletes kapcsolódik egymáshoz, nincsenek üres járatok, a feszültség végig érezhető a filmben, másodszori megnézés után is. Ez ritka dolog nálam legalábbis!

tás

Moneyball (2011)

A pénzcsináló
Régóta szeretem az intelligens sportfilmeket, lentebb kiderül, hogy ez az e.

De jó is lenne, ha érteném a baseball szabályrendszerét, akkor biztos több okosságot tudnék ide írni. Brad Pit amikor egyszerűen, tisztán hozza a figurát, akkor ilyen intelligens alakítást tesz le asztalra. Billy(Pit) ifiként nagy tehetségként indult, de mára csak egy lecsúszott menedzser a sok közül, aki bajnokcsapatot próbál összehozni, de pechjére neki áll a legkisebb büdzsé a rendelkezésére a ligában. Egyik körútján megismerkedik a kicsit fura Peterrel (Jonah Hill), aki a sportot statisztikák alapján átfordította a matematika nyelvére. Együtt teljesen más dimenzióba gondolkodva összerakják az álomcsapatot sérültekből, kiöregedőkből és alul értékelt játékosokból. Persze mindenki komplett őrültnek nézi őket, csak ők ketten tartanak ki a végsőkig. Hogy sikerül-e nekik ezt nem lövöm le, de zsebkendők nem maradnak szárazon az biztos.

Kedvenc csapatsport filmem, a Minden héten háborút is megelőzi a listámon. 2011 legjobb filmje, brutálisan zseniális!!!