A partraszállás után a szövetséges erők Berlin felé törnek. A németek viszont nem adják könnyen magukat, még akkor sem, ha a mindenre elszánt Brad Pitt nagyon haragszik rájuk és halomra öli őket az embereivel.
A csapat egyik tagjának halála után egyből kapnak egy zöldfülű újoncot, akit szokás szerint eleinte szívatnak rendesen, majd jól összehaverkodnak és együtt gyilkolják a fricceket.
És persze keseregnek, hogy milyen embertelen ez a háború.
Ami a filmet egyedivé teszi a hasonló témájú filmek között, az a...aaaa...khöm...talán a tank. Egy fémdobozban összezártak pár sablonjellemet, a kemény, de titokban néha elérzékenyülő vezér (Pitt), a vicces mexikánó (Michael Pena), az unszimpatikus bunkó (Jon Bernthal), a valóéletben tényleg unszimpatikus, de itt egészen tűrhetően alakító Shia LaBeouf és az a harci tapasztalat nélküli idealista zöldfülű, Logan Lerman.
Erős szereposztás, tényleg jók a színészek, baromi látványosak a harcjelenetek, de rohadtul hiányérzetem van és még mindig nem tudom, miért.
A mondanivaló egyszerűsége lehet az oka? Vagy a minden fehér vagy fekete amerikai nézőpont, miszerint a németek mind gonoszak, ráadásul ostobák is, hát már hogy beállnak a mozgásképtelen tank elé, hogy lekaszálják őket?!
Lehet, már nem elég Brad Pitt szomorú nézése bele a a vidék közepibe'.
Félreértés ne essék, jó film. De semmi maradandót nem sikerült belepaszírozni abba a rozzant Sherman tankba.
