A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Quentin Tarantino. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Quentin Tarantino. Összes bejegyzés megjelenítése

Django (2012)

Django = múltja terhétől szabadulni kívánó, kirekesztett ember, aki a későbbiekben a nép hősévé válik.
A mi Jangónk (Jamie Foxx), szigorúan D nélkül a déli államok rabszolga kereskedőinek karmaiban sínylődik. Szerencséjére a kiváló fogorvosból lett fejvadász (Christoph Waltz) meglátja benne tehetséget, ezért ki - és felszabadítja. A néger és a fricc' igazán jó párossá érik össze a színészetet sem nélkülöző meló közben, míg fény nem derül Djangó titkára. Így végül elérkeznek a mesés Candylandben, hogy egy felettébb piszkos megállapodást kössenek a birtok piperkőc urával (Leonardo DiCaprio).

Átlagos western történet, de átlagon felüli tisztelgés Tarantino tollából, aki most egy kicsit lazábban tolja a megszokottnál. A balhét most Waltz (upsz,  már megint egy Oscar) egyedül viszi el, hatalmas teret kap a karaktere, bár nem annyira feszes, mint korábban. A film stílusa a Kill Bill sokoldalúságával mutat némi hasonlóságot, de vele nem veszi fel a versenyt. Az amerikai történelem sötét foltja, véres vadnyugati környezetben. Fox és Jackson közös jelenetei, Johnson cameója és a délies tájszólás mind-mind üde színfoltja a műnek.
Velősen humoros és szirupos akcióspagetti a vájtfülűeknek.
Django Unchained (2012) on IMDb

Inglourious Bastards (2009)

Becstelen brigantyk (IMDB)
Quentin Tarantino nagyszabású háborús eposza ínyencségnek számít a rendező repertoárjában.
A direktorunktól már megszokhattuk a több szálon futó cselekményt. Most nem kevergeti az idősíkokat, csak bemutatja a főszereplőket ámulatba ejtően gyönyörű képekkel megspékelve. Egyfelől az intellinges „zsidóvadász” Landát (Christoph Waltz lenyűgöző alakítása) nem éppen a könyörületes oldaláról ismerhetjük meg a nyitó képkockákon. A zsidó Aldo Raine (Brad Pit, legjobb játékait is hajazza) az ellentéte ellenségének, fennkölt és egyfolytában jár a szája. Ő és kis osztaga jó apacs módjára vadászik azokra, aki német egyenruhát viselnek. A film kap még egy francia szálat is, innentől kezdve egy kis mozi lesz az események központja. QT-nél már megszokhattuk, már hogy mellékszerepekben se kezdő aktorok serénykednek (csak egy pár név a teljeség kedvéért: Til Schweiger, Michael Fassbender, Diane Kruger). Na és akkor miről is szól a mozi? Biztos, hogy nem árulok el nagy titkokat, ha leírom: a II világháborúról. Viszont ehhez hozzávesszük Tarantino stílusát, meglepődve figyeljük, hogy ez nem az a történelem, amit töri órán hallottuk. Néhány momentum, ami kiemeli a filmet, hasonló társai közül:
- Aldo szájából elhangzó rengeteg gúnynév a friccekre'.
- Francia, német és egy kicsi olasz nyelvlecke a'la Waltz
- A német filmtörténelem bemutatás Mike Myers tolmácsolásában
És még reggelig sorolhatnám...
Minden filmkocka tökéletes kapcsolódik egymáshoz, nincsenek üres járatok, a feszültség végig érezhető a filmben, másodszori megnézés után is. Ez ritka dolog nálam legalábbis!
tás