A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cate Blanchett. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cate Blanchett. Összes bejegyzés megjelenítése

The Hobbit: The Battle of the Five Armies (2014)

Az öt sereg csatája
Mikor ezeket a sorokat írom, fájó szívvel gondolok arra, hogy talán ez az utolsó kaland, amit Középfölde mesebirodalmából láthatok. A sokszor kritizált A Hobbit a legtöbb mozirajongó bánatára sajnos az utolsó fejezetéhez érkezett.

Miután a mohó törpéink kikergették Smaugot békés vackából, ő először inkább Tóvároson szándékozik bosszút állni. Némi bemelegítő izzadságszagú harcolgatás után, jöhet a mindent eldöntő csata. Amit először nem világos még, hogy ki fog ki ellen harcolni.
Az biztos, hogy a törpök aranyából mindenki le akarná csípni az őt megillető részt, de Thorin (Richard Armitage) a rajta elhatalmasodó sárkány-kór miatt egyetlen egy régi ígéretét sem hajlandó megtartani.
Míg a Bárd (Luke Evans) és a törpkirály alkudozik, kicsiny de Középfölde legerősebb különítménye indul a sötét erők fogságában rekedt szürke Gandalf (Ian McKellen) megmentésére. Szarumán, Galadriel és Eldrond utolsó csepp erejüket is kénytelenek bevetni, hogy kiszabadítsa az öreg mágust. Még ha sikerül is a szinte láthatatlanan ellenséget messzire űzni, az orkok előrenyomulását nem tudják megállítaniuk.
Ezt nem is sejtve Erebornban a kis tolvaj, Zsákos Bilbó (Martin Freeman) megpróbál közvetíteni a segítséget váró emberek, a jussukat követelő büszke elfek és az elborult elméjű Thorin között, a maga egyszerű módján. De hiába az észérvek és nemes lelkű hobbit fáradozása, sajnos az öt sereg csatája elkerülhetetlen.

Ezen szinten már nincs üres járat, "A király visszatér" óta tudjuk, hogy a záró epizódra nem érdemes a zúzással spórolni vagy a drámát erőltetni. A Babó csekély történetét lezáró film első percétől beindul a csata fáradhatatlan gőzhengere és nagy jelenetekben harcolnak egymással ezek a mitikus lények.
Jackson mester nem rest még összetettebbé varázsolni ezt az élményt, újra és újra bedobni valami váratlan, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A történethez kötelezően hozzáfűzött romantikus száll nem tolakodó, simán belefér ebben az univerzumban egy ilyen jellegű kapcsolat.
Nem hinném, hogy ennél jobban be lehetett volna fejezni ezt az utazást, ami 2001 óta egy új-zélandi mesternek hála szinte minden évében díszes dobozban a karácsonyfánk alá került és sikerült mozizásra csábítani sok millió embert.
A hobbit: Az öt sereg csatája (2014) on IMDb

The Monuments Men (2014)

Ebben a filmben George barátunk már ötödik alkalommal áll a kamera előtt, s mögött. Úgy tűnik, lassan kezd eastwoodi magasságokba emelkedni vagy legalábbis szorgos hangyaként követi a mestert. Talán most állt a legnagyobb büdzsé a rendelkezése és rögtön hívta is haverokat, akik eddig a kispadról figyelték a hollywoodi közmunkát. De sajnos ezzel lehet a legnagyobbat hasalni!

A második világháború sújtotta Európa műkincseinek megmentésére egy szedett-vetett csapat (Clooney, Damon, Goodman, Murray) verbuválódik a tengerentúlon. Viszont a frontvonalak mögött ragadt értékek megvédése, megtalálása és visszaszerzése nem igazán ígérkezik sétagaloppnak. Nemcsak a szorgos náci műértők állnak ellen, hanem megkezdődik a versenyfutás a vörös szakbarbárokkal is.

A Műkincsvadászok sajnos nem tudott felnőni a háborús-kincskeresős elődei (Kelly hősei, Sivatagi cápák) szintjére, megrekedt egy sima bohózatnál. Talán leginkább a 21. századi műkincs-misztikum (elmélet) Dan Brown hatás érződik a legjobban rajta. A színészek se tudják eldönteni, hogy most mennyire súlyozzák karaktereiket, a néző pedig nem igazán tud hinni Bill Murray-nek, hacsak nincs egy whisky-s pohár a kezében.
Szimpla, szórakoztató varieté egy jobbra érdemes közegben.

The Monuments Men (2014) on IMDb

Blue Jasmine (2013)

Woody Allenről mindenkinek egy neurotikus lecsúszott pacák jut az eszében, akinek még ráadásul állandó szófosása is van. Na most tegyük át ezt személyiséget Cate Blanchett-be és padam .. . meg is született a Blue Jasmine.

Jasmine (Blanchett) egy tipikus elkényeztetett gazdag feleség a New York-i újgazdagok csoportjából. Kifinomult ízléssel válasz magának divatos ruhákat vagy rendez színvonalas partikat. De élete egyszer csak darabokra hull, amikor a férjecskéről kiderül néhány apró turpisság. Ezek után főszereplőnk úgy dönt San Franciscóba költözik testvéréhez Gingerhez. Itt viszont megtapasztalja az alsó-középosztály rút és kiábrándító világát, ahol sehogy nem találja saját helyét.

Jasmine karaktere épp oly idegbeteg, mint sok középszerű Allen film főszereplő, csak itt Blanchet kivalló játéka elviszi a filmet, az ő one man show-ját öröm látni. A mozi a felső tízezer és a szolgalét közötti szakadék bemutatása helyezi a hangsúlyt, de valahogy ez az alkotás nem lett olyan muris, mint a rendező többi munkája.
Kőkemény dráma imádóknak ajánlanám, mint a rendező zseniálisabb filmjeiért rajongóknak.

Blue Jasmine (2013) on IMDb

Hanna (2011)

Gyilkos természet
A címe egy kicsit amolyan dokumentumfilmre terelés lenbe, legalább is szerintem.

A nyitó képkockák is ezt sugallják: hófödte táj, rénszarvas, eszkimólány. Aztán egy kis vérfürdő, kibelezés és megismerjük Hannát, a kis gyilkoló gépet. Olyan édes kis tini lány, mint bármely kortársa. Csak a nyüzsgő város helyett egy istenháta mögötti erdei lakban nőtt fel. Barbi és mesék nélkül cseperedett, viszont megtanult vadászni, verekedni, fegyvert használni és több nyelven beszélni. Míg nem egy szép napon eljött a főpróba.
Ezek után szépen halad előre történet, megtudjuk ki az ellenség és kik a jók. Hannánk is különféle kalandokba keveredik, mert ugye azért nem nyír ki rögtön mindenkit! Egy hippi család segítségével eljut Németországba, nyakába ott liheg három transzfeszti szkínhed arab (na ezen jót röhögtem). Ettől kezdve átmegy az egész amolyan német "újhullámos kapj el ha tudszba". Kapkodó kameramozgás, idegesítő techno aláfestés. A végére még egy mese birodalmat is kapunk a nyakunkba, megfűszerezve az egészet.

Nem rossz kis film. Azért jó, mert nem szokványos a történet. Viszont van benne egy-két idegesítő dolog, például: Eric Bana. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni!
Hanna (2011) on IMDb