Shelter (2010)

Végső menedék

A címe hangzatos, lehet, ezért bukkantam rá, vagy csak Julianne Moore miatt, már nem tudom. Egy kicsit hasonlít az atmoszférája a The skleton keys-hez, de csak nagyon picit.

Van egy pszichológus, egy lányát egyedül nevelő anya. Az apja amolyan diliházvezető, aki kéri, hogy vizsgálja ki az egyik kettős személyiségű páciensét vagy mi, itt már megbicsaklik a történet. Miért? Hobbiból? Történetünk innentől kezdve a szokásos, semmi és senki nem az aminek látszik. Misztikusnak misztikus, ijesztőnek ijesztő, de valami hiányzik belőle. Én az első „véletlen” halál után kinyírtam volna a palit, mert ugye a szeme se áll jól. De akkor ez nem az a film lenne. Lehet, hogy Moore-al vannak gondok, hiszen Starling-nak se volt az igazi vagy vége az nagyon gyenge. Nem tudom!

Egyszer megnézhető, jó misztikus thrillertől mentes időszakban.

tás

It's Kind of a Funny Story (2010)

Nyomás alatt

Egy olyan filmet sikerült össze hozni az alkotóknak, amely az Amerikai pite és a Száll a kakukk fészke keveréke.

A film főszereplője egy törékeny lelkű srác, aki nem képes normális (normális=jónő, jóiskola, jóállás) tinik életét élvezni. Ezért különféle kényszerképzetekbe menekül és egyszer csak egy diliház kellős közepén találja magát. 
Itt aztán meg van minden skizofrének, hipochonderek, normálisnak tűnő mentor és persze az álom nő is. 
Ami nézhetővé teszi a filmet az művészi bevágások, ahogy megtalálja saját útját a főszereplő. 
Ja és nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom, főhősünk a necces helyzetekben elhányja magát, sok kínos pillanatot szerezve magának, hogy ettől röhögő görcsöt kapjon a néző.

Ajánlom azoknak az emósoknak akik olyan depik, hogy mingyá’ öngyik lesznek. Haverokkal és egy két sörrel talán még egyszer megnézném.