Machete Kills (2013)

Machete gyilkol

Machete volt, van, lesz!

Az alkotó nem restek a film elején már egy röpke trélerrel’ bizonyítani, hogy a kultusz trilógiává bővül majd a végére. De csapjunk is bele közepébe, Machete (Danny Trejo), a traumatológiai kórlap arcú mexikopó' már az elején elveszíti akció közben csinos társnőjét és ő is fogságba esik. Viszont úgy látszik, a jó oldalra került, mert megbízást kap az Egyesült Államok elnökétől (Carlos Estevez) egy veszélyes küldetésre, melyért cserébe az állampolgárság jár. Vissza kell térnie Mexikóba, hogy megállítsa az őrült Mendezt, aki mellékesen világuralomra tör. De közben Machetenek le kell számolnia a múltjával és az ellennel is, meg persze egy világméretű összeesküvés is le kell lepleznie a játékidőn belül. Közben a nyomába lohol egy prosti kommandó és az ezerarcú bérgyilkos, a kaméleon (mindenki).

Robert Rodrigez olyan, mit egy vasököl, oda üt ahova köll’ …a történetet felejtsük is gyorsan el, hiszen aki beül egy Grindhouse-t utánzó moziba, az ne várjon Sekszpíri’ magaslatokat.
Viszont tocsoghatunk a vérben és belsőségekben, miközben a mosolyogtató műfaji klisék csak úgy halmozódnak. Van itt kérem skizofrénia, szupekütyük és mexikói leszámolás is akad a direkt B-kategóriára hajazó műben.

Önfeledt 100 percnyi szórakozás, ezt a filmet még az alkotóik se vették komolyan. Tehát te se tedd ezt vele!

Ninja: Shadow of a Tear (2013)

Casey (Scott Adkins) a szuper ninjitsu mester állapotos feleségét meggyilkolják, így újra felveszi fejére a harisnyát és beveti magát a burmai dzsungelbe eltűnőset játszani.

Annyira de annyira B kategória, hogy már szinte arra nincs is szó! Közben azon gondolkoztam, hogy ez poén, vagy az alkotók tényleg komolyan gondolták?! És tényleg komolyan, szerintem legalábbis. 

A legviccesebb jeleneteknél sincs egy kis kikacsintás, "nehogy komolyan vedd már, hülye néző, csak tisztelgünk a 80-as évek kult' nindzsa filmjei előtt". Szó sincs róla. 

Minden szempontból egy régimódi akciófilm, de ez nem válik az előnyére, ebből én legalábbis már kinőttem. Ehhez képest az Amerikai Nindzsa I-II egy bonyolult görög dráma. Nem lehetett volna egy kicsit árnyalni a karaktereket és valami kevésbé lerágott sztorit összeütni?

Egy előnye van viszont a klasszikus elődökkel szemben, mégpedig az iszonyat jól koreografált verekedős jelenetek. Ezek tényleg jók. Scott Adkins az új Van Damme (vagy Michale Dudikoff), az biztos.

Csak a stílus kedvelőinek lehet nézhető.